Századok – 1958

Könyvszemle - 489

490 KÖNYVSZEMLE aspirációk és hatalmi befolyások képét kapjuk — természetesen nagynémet szem­szögből. Bár a könyv harmadik része, amely a keleti-tengeri „provinciák" XVIII — XX. századi történetét foglalja magába, éppen olyan tendenciózus, mint az első két fejezet, itt mégis találhatunk néhány olyan adatot, amely érdeklődésre tarthat számot, elsősorban az orosz feudalizmus szerkezetére gondolunk, továbbá olyan kisebb problémákra, mint a XVIII — XIX. századi újabb német bevándorlás, a nép­számlálások és a Baltikumból Oroszországba irányuló kivándorlás kérdése. Hibái elle­nére sem érdektelen a balti nacionalizmus XIX. századi néhány mozzanata, az oroszosítás kérdése, továbbá ha ellen­séges szemszögből írták is meg, az 1905-ös forradalom lefolyása. MCTOpHH y36eKCH0ü CCP. TOM 1. KHHra nepean. TauiKeHT, H3fl. AnafleiviHH HayK Y36eKCKOii CCP, 1955, VII, 542, 1 1. (Az Üzbég SzSzK története. I. kötet 1. könyv) 1947 —1950 között egy kétkötetes össze­foglaló munka már megjelent az Üzbég SzSzK történetéről az Üzbég SzSzK Tildo­mányos Akadémiája Történettudományi és Régészeti Intézetének kiadásában. En­nek a munkának azonban még számos fogyatékossága volt, ezért került sor egy újabb, nagyobb arányú szintézis megírá­sára. Az új munka is kétkötetes lesz, első kötete a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomig tárgyalja az eseményeket, a má­sodik a szovjet korszakkal foglalkozik. Az itt ismertetett kötet, az első kötet első része, a XVHI. század végéig ismerteti az üzbég nép történetét. A kötetet a leg­jobb szovjet szakértőkből álló szerzői munkaközösség állította össze. A munka valójában Középázsia történetét tárgyalja a legrégibb időktől, a mai üzbég területen kialakult rabszolgatartó államok fejlődé­sét, az arab hódítást, a helyi önálló feudá­lis államok kialakulását, a mongol uralmat és mindegyik korszakban kitér a kultúra fejlődésére is. A kötetet időrendi táblázat, név- ós helynévmutató, népnévmutató, a szövegben előforduló szakkifejezések ós oroszra le nem fordított elnevezések muta­tója és igen bő, jól használható biblio­gráfia egészíti ki, amely a marxizmus­leninizmus klasszikusainak útmutatásai és a feldolgozások mellett részletes jegyzéket közöl a legfontosabb forrásokról. A kötet gazdag adatanyagával, illusztrációival és térképeivel hasznos segédeszköz a Közep­ázsia történetével foglalkozó kutatók szá­mára. Karl Heussi : Abriß der Kirchengeschichte, Weimar, Hermann Böhlau, 1957. 204 1. (Az egyháztörténelem vázlata) Heussi professzor tömör, áttekinthető módon vázolja a hatalmas problémát. Mun­kájának első része i. u. 500-ig vizsgálja az egyház szerepét és helyzetét a római birodalom területén, elemzi a keresztény­ség és. a római állam viszonyát, az ókeresz­tény irodalmat, művészetet ós egyéb pro­blémákat. A második részben a keresztény­ségnek a germán-román és a bizánci-szláv világra gyakorolt hatását elemzi, ebben a részben kap helyet a pápai hatalom emelkedésének rajza, a szerzetesrendek fel­lépése, az egyházi tudományosság, az egy házmű vészét koraközépkori fejlődése stb. A harmadik fejezet a reformáció korával, a nyugati egyházszakadással fog­lalkozik, elvi fejtegetések után a német­országi protestantizmust, a svájci refor­mációt és a reformáció mellékáramlatait vizsgálja, majd a reformációnak Német­ország és Svájc határain túl történt ter­jeszkedése kapcsán Magyarországnak is szentel néhány mondatot. Ehhez a részhez csatlakozik még az ellenreformáció rövid áttekintése is. A negyedik és egyben utolsó rész az egyháznak a modern világ­ban elfoglalt helyéről szól, a felvilágoso­dásról, az idealizmus, a romantika ós az egyházi mozgalmak kapcsolatairól, a ka­tolicizmus 1648 és 1814 közti pozíció­vesztéseiről, az angol protestantizmus to­vábbi fejlődéséről, majd a/ egyházon be­lüli reakciós és „haladó" áramlatok elem­zése zárja le a művet, amely a reformáció korától kezdve a protestantizmus ós a katolicizmus kérdéseit párhuzamosan tár­gyalja. Eduard Erkes : Geschichte Chittas von «len Anfängen bis zum Eindringen des ausländi­schen Kapitals. Berlin, Akademie-Verlag, 1957, 153 1. (Kína töriénete a kezdettől az idegen tőke behatolásáig) Eduard Erkes, aki a lipcsei Kari Marx egyetem sinológiai tanszékének pro­fesszora, a kezdetektől az ópiumháborúig írta meg a hatalmas Kínai Birodalom történetét. A szerző fő érdeme, hogy a hatalmas anyagot tömör fogalmazásban, áttekinthetően és a terjedelem korláto­zottsága ellenére is a fontosabb rész­letekre kitérve állította elénk. (A szóies szedési tükör és az apró betűk miatt a munka különben jelentéktelenebb ter­jedelműnek látszik, mint hinnénk.) A földrajzi tényezői!, az éghajlat, a talaj­viszonyok, a növény- és állatvilág gaz­daság· és társadalomformáló jelentőségé­nek vázlata után két rövid fejezetben fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom