Századok – 1958
Történeti irodalom - Mikes Kelemen: Törökországi levelek (Ism. R. Várkonyi Ágnes) 486
486 TÖRTÉNETI I KO DALOM marad, hogy a tudománytalan „birodalmi rivalizáció" (azaz imperializmus) miért csak Afrikában és Ázsiában nyilvánult meg. A gazdaság- és társadalomtörténeti rész igen hézagos, ezen belül pedig különösen gyenge a demográfiai és a munkásmozgalmi rész, megjegyzendő, hogy társadalomtörténet címen csupán az utóbb említett két alcím alatt találunk társadalomtörténeti érdekű munkákat, érthetetlen módon nyoma sincs legalább összefoglaló társadalomtörténeti műveknek. A számtalan hiba között talán ez a leginkább kifogásolható hiányosság. A fejezet végére odabiggyesztett „munkásmozgalom" címszó (amely a munkásság életkörülményeivel is foglalkozik) így egyéb társadalomtörténeti munkák híján az űrben lebeg. Ezután következnek ABC-sorrendben az egyes országok történetére vonatkozó munkák, a sort az osztiák birodalom és Ausztria—Magyarország problémáival foglalkozó művek jegyzéke nyitja meg. Azonnal szembeötlik, hogy angol és osztrák könyveken kívül nincs vagy alig található egyéb munka, Magyarország története pedig, újabb hibaként, a nemzetiségi kérdés alatt szerepel, mintha Magyarország története ebben a korban kizárólag csak a nemzetiségi kérdés szempontjából lenne figyelemre méltó. Közel egy tucat könyvet találunk az 1848-as forradalmakról, a magyar szabadságharcról persze egyetlen nyugati nyelven megjelent munkáról sincs említés. Magyarország történetére így 11 szerző jut, közöttük olyan kevésbé fontos művek szerzője, mint J. D. Denis (La Hongrie: Oligarclúe—Nation—Peuple, Paris 1927) vagy lorgi munkája az erdélyi románok történetéről, amelynek viszont a román nemzetiség történetéhez kellett volna kerülnie, ilyen alfejezet azonban a könyvben nincs, a cseheken és a délszlávokon kívül a könyv szerint más nemzetiségek mintha nem is éltek volna az Osztrák—Magyar Monarchia területén. Az Ausztria—Magyarország című fejezet végén tíz gazdaság- és társadalomtörténeti mű felsorolását láthatjuk, úgy látszik a tíz legfontosabb osztrák—magyar vonatkozású munka közé tartozik H. Stracli könyve a Monarchia vasútjairól és Öffergeld német professzor gazdaságtörténeti műve, továbbá J. Blum „Noble landowners and agriculture in Austria, 1815—48" című könyve, amely 1949-ben jelent meg Baltimoreban. Az ötödik fejezetben a balkáni államok és a keleti kérdés problematikája Jtapott helyet ismét meglehetősen zavaros formában. A szerzők szemmelláthatóan a periodizációs és a területi felosztás szimultán ábrázolását tűzték ki céljukként és ez nem sikerült túlságosan. A már említett nyelvi korlátok miatt Oroszország, a skandináv államok és Lengyelország történetének ábrázolása sem sikerült a rendelkezésre álló nyugati nyelven megjelent művek felhasználásával. Befejezésként csak ismételhetjük, hogy a bibliográfia beosztása (a kronológiai és a földrajzi felosztás) félresikerült, nem helyeselhető, hogy egy sor országról csupán nyugati szerzők műveit sorolták fel és így az összeállítás legfeljebb azoknak az országoknak az esetében használható, amelyekről hirtelenében nehéz volna bibliográfiát összeállítani (Portugália, Svájc, Dánia stb.). Félő, hogy egy közepesebb igényű könyvtári szakkatalógus többet nyújt az érdeklődő számára, mint a két ismert oxfordi professzor nem túlságosan szerencsés összeállítása. SZUHAY-HAVAS ERVIN MIKES KELEMEN : TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK Szerkesztette és a bevezetőt írta : Szigeti József Megjelent a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében A XVIH. század legnagyobb magyar prózairójának, Mikes Kelemennek neve a kuruc függetlenségi háborúval forrott össze, bár avulhatatlan szépségű művét nem a harcok esztendei, hanem a bujdosás nehéz évtizedei ihlették. A Törökországi Levelek lapjain nem a Vezérlő Fejedelem fényes udvarának mozgalmas évei, hanem a száműzött Rákóczi változásaiban is változatlan hétköznapjai elevenednek fel. Első kiadója, Kultsár István a magyar történetírásnak akart szolgálatot tenni, s tett is, mert Katona István az „eredetképen való magyar kézírásokból" 1794-ben kinyomtatott mű ismerete nélkül alig mondhatott volna valamit, a bujdosó kurucok életéről. A reformkorban s a szabadságharc idején Vörösmarty, Petőfi, Arany János ajkán Mikes neve függetlenségi és forradalmi jelszavakkal forrott össze. De amikor
