Századok – 1958
Történeti irodalom - Franz; Günther: Bücherkunde zur Weltgeschichte vom Untergang des Römischen Weltreiches bis zur Gegenwart (Ism. Niederhauser Emil) 483
TÖRTÉNETI IRODALOM 483 A soknemzetiségű birodalomnak azt az alapvető problémáját, hogyan lehet 14 nemzet közös államát fenntartani vagy újjáépíteni, a szerző természetesen szintén felveti, hiszen ettől elzárkózni már csakugyan a történelmi valóság problémáitól való teljes elrugaszkodást jelentené. Tritscli látja ezt a problémát és nemegyszer elgondolkoztató érveket hoz fel a soknemzetiségű állam fenntartása mellett. Hivatkozik a birodalom nemzctekfeletti jellegére, de ugyanakkor nem egy esetben utal Németországgal való szoros kapcsolatára és ebből következően német, vagy legalábbis német nyelvű jellegére. A nagynémet és kisnémet elképzelések ellentétében óvatosan kerüli az állásfoglalást, de a sorok mögül mégis csak az érződik ki, hogy a nemzetekfeletti Habsburg-birodalmat ugyanakkor a német uralkodók önzésén ós szűklátókörűségén felülemelkedő egységes Németország hivatott vezetőjének látja. De mihelyt a Habsburg-birodalmat nem nemzetekfeletti államnak tekinti valaki, mihelyt a birodalom németajkú lakosságát a német nemzet integráns részének tartja, abban a pillanatban nincs értejme többé annak, hogy a birodalom fenntartása mellett érveljen, mert akkor világos, hogy a megoldás csak a Habsburg-birodalom nemzetállamokra való feloszlása és a németajkú lakosságnak Németországhoz való csatlakozása lehet. A Habsburg-birodalom mint nemzetekfeletti állam léte csak Németországtól elkülönítve volt elképzelhető. Ez az a pont viszont, ahol nem is annyira a legtöbb vita, hanem inkább a legtöbb elhallgatás, a kérdés fel nem ismerése jellemzi az egész polgári történetírást. Azt a mozzanatot, hogy a birodalom belső bajaiért, a reakciós tehetetlenségért elsősorban a magyar arisztokrácia ellenállását, uralmi törekvéseit hibáztatja a szerző, szinte nem is kell külön említeni, a polgári történetírás több vagy kevesebb joggal mindenütt felsorakoztatta már ezt a vádat, ezen a téren Tritsch könyve sem nyújt új szempontokat. Az itt ismertetett könyv sem anyagával, sem felfogásával és szempontjaival sem teldnthető a mai polgári történetírás kiemelkedő alkotásának. De olyan könyv, -amely számos kérdést vet fel, még ha megoldatlanul hagyja is, vagy rosszul oldja meg őket. Figyelmeztetés ez a könyv, arra figyelmeztet, hogy a marxista történettudomány nem foglalkozott még eléggé mélyrehatóan a Habsburg-birodalom problematikájának egészével. Többek között éppen az új magyar történettudománynak is hallatnia kellene hangját ezen a téren is. Ez a figyelmeztetés, történetírásunk feltáratlan és megoldatlan problémáinak a felvetése az egyetlen pozitívum, amelyet Walther Tritsch könyvében ι megtalálhatunk. NIEDERHAUSER EMII, GÜNTHER FRANZ : BÜCHERKUNDE ZUR WELTGESCHICHTE VOM UNTERGANG DES RÖMISCHEN WELTREICHES BIS ZUR GEGENWART (München, R. Oldenbourg Verlag. 1956. XXIV, 544 I.) VILÁGTÖRTÉNELMI BIBLIOGRÁFIA A RÓMAI BIRODALOM BUKÁSÁTÓL A JELENKORIG Egyetemes történeti válogatott bibliográfiát összeállítani mindig reménytelen kísérlet marad, hiszen az anyag áttekinthetetlenül óriási, a válogatás rendkívül nehéz, és szempontjai minden esetben okvetlenül vitathatók. Ilyen reménytelen feladatra vállalkozott G. Franz, a középkori német történelem egyik nyugat-németországi szakembere, aki 1951-ben már hasonló jellegű válogatott bibliográfiát készített a német történelemre vonatkozólag. Itt ismertetett munkáját számos nyugat-német szakember közreműködésével állította össze. Célja az volt, hogy főképpen az újabb történeti irodalom legfontosabb munkáiról nyújtson tájékoztatást. Olyan esetekben, amikor egyes országok történetére nézve megfelelő történeti bibliográfiák vannak, csak a legutóbbi évtizedek anyagát válogatta bővebben, egyebütt az egész modern történetírás terméséből állította össze az anyagot. Az ókori történelmet teljesen kizárta, de egyes országoknál felvett fontosabb őstörténeti munkákat is. Az anyaggyűjtést az 1954-es óv végével zárta le, de egyes 1955-ben megjelent fontosabb munkákat még utólag is bedolgozott. A könyv belső beosztása és szakrendszere végső fokon a közismert Dahlmann — Waitz-féle német történeti bibliográfiára megy vissza. 6976 tételszám alatt sorolja fel a munkákat, de egy-egy tételszámnál néha több munkát is említ, így összesen több mint 17 000 címszót közöl. A címeket gyakran lerövidíti, bár ezt nem jelzi, csak az előszóban utal rá. A kiadás helyét és évét felveszi, a német történelemmel foglalkozó munkáknál 31*
