Századok – 1958

Történeti irodalom - Az amerikai történetírás néhány kérdéséről (Ism. Solt László) 465

472 TÖRTÉNETI I KO DALOM nizmus", a gazdasági értelmezés magábanvéve nem rokonszenves. Vannak, akik „marxis-Iának" bélyegzik. Megint mások (Morton G. White, Douglas Adair) azzal vádolják, hogy meghamisította, a gazdasági értelmezés irányában torzította el szellemi előfutárát és eszményképét, Madisont, Sőt, arra is van példa (Richard Hofstadter professzor álláspontja), hogy a philadelphiai konvenció „gazdag konzervatívjai" ellen elkövetett rágalmazás vádját szegezik mellének. Az ilyen természetű polémiák mellett van egy másik irányzat is, amely munkásságának a szubjektivista, irracionális áramlat hatása alá került második szakasza (a 30-as évek közepétől) alapján értékeli újjá egész életművét. Mindezekre való tekintettel és egyben az amerikai történelem-elmélet jelenlegi hadállásainak felderítése szempontjából, különösen figyelemreméltó az az értékelés, amelyet Beardről W. Appleman Williams fentebbjelzett tanulmányában kapunk. Appleman Williams világos érvelésű tanulmánya többek kezött kimutatja Beard elméletének természetes és reális gyökereit (az apai ház, az ifjúkori élmények, majd Marx, J. Madison, Brooks Adams szellemi hatása), megcáfolja azokat a nézeteket, amelyek gazdasági helyett biológiai elméletet akarnak varrni Madison nyakába, igen logikusan elhatárolja Beard elméletét a marxizmustól. Utóbbival kapcsolatban helyesen mutat rá, hogy a -„gazdasági determinizmus", az osztályharc tényének felismerése megfér a polgári álláspont keretei között, s a Beardet „marxizmussal" vádolókról gúnyosan jegyzi meg, hogy ha egyesek szerint a marxizmus a marxisták, úgy látszik, az antimarxizmus viszont egyes nem-marxisták ópiuma. Részünkre azonban, jelen problémánk szempontjából, a legérdekesebb ós legdöntőbb : Appleman Williams tanulmánya Beard munkásságának tengelyébe „általános kauzalitás elméletét", tehát lényegében a gazdasági interpretáció teóriáját állítja és élete legértékesebb alkotásainak az erre épült műveit tekinti. Megmutatja, hogy Beard legfőbb célkitűzése a történelem megfelelő értelmezésére alkalmas elmélet kidolgozása, majd az egész amerikai történelmi fejlődésnek e szemlélet alapján való vizsgálata volt. Ezt a „monumentális kommentárt" az erejét túlhaladó kutatómunka miatt csak részben, főképpen az amerikai történelem „kritikus", átmeneti szakaszaira vonatkozóan sikerült eredményesen megvalósítania. Erre az életműre, az amerikai történelmi fejlődés Beard-i újrafelméréséro, úgy véli a cikkíró, az amerikai történészek csak büszkék lehetnek, mert legalább „nem kell szoronganiok, ha a társadalomtudományok terén működő kortársaik felvetik az általános elmélet szükségességét". Az 1934 után a német teoretikusok felé forduló, új utakat kereső Beard — Appleman Williams véleménye szerint — csak ellentmondásos nézetekhez tud eljutni, az új hatások nem „szűrődnek" jól át, zavarosan jelentkeznek. Az új szakaszban született teóriái nem tudják teljesen eltüntetni, Beard részére kielégítő módon helyettesíteni korábbi nézeteit. Beard — hangsúlyozza a cikkíró — ebben a szakaszban sem adja fel az elméleti általánosítás ambícióját, azt a nézetét, hogy a történelmi tények között bizonyos meghatározott összefüggések állnak fenn, és sohasem adta fel a gazdasági tényezők fontosságára vonatkozóan vallott nézetét sem. Beard tehát történetírói munkásságának második, erősen zavaros szakaszában sem tud „leszokni" a történelmi tények között fennálló összefüggések, törvényszerűségek kereséséről. „Megismerni és megérteni az eseményeket : az ezért folytatott harc állt mindig legközelebb Beard szívéhez — írja szószerint Appleman Williams. Es e törekvése révén egy fejjel magasodott kortársai fölé. Ök megelégedtek azzal, hogy jól írjanak a részletekről. Beard az általánosról kívánt jelentőset mondani . . . éppen ezért Beard példa és mérték marad az amerikai történészek és az amerikai történetírás részére." Mérték és mérték . . . Így különbözik tehát a Social Science Research Council történészkonferenciájának szelleme és mértéke attól az értékelési rendtől és történetírói célkitűzéstől, amelyet Appleman Williams állásfoglalása tükröz. Es ha a mi magunk értékelésében a történettudomány hasznos gyarapításának tekinthetünk minden olyan müvet ós életművet, amely ködösítés és apológia helyett fényt teremt és ha csak néhány lépéssel is közelebb visz egy kor társadalmi erőinek, hajtórugóinak megértéséhez, a Beard-i életműről fentebb adott értékelést és az általa tartalmazott módszertani állásfoglalást a mai amerikai történelem-elmélet vulgárisan relativista, tudományellenes irányzataihoz képest egészségesebb vonásnak kell tekintenünk. * Ε futólagos szemle során eddig megkíséreltük, hogy az amerikai történész-táborra vonatkozó adatszerű tények után az AHR egy évi termése alapján valamelyest képet