Századok – 1958

Történeti irodalom - Az amerikai történetírás néhány kérdéséről (Ism. Solt László) 465

TÖRTÉNETI IRODA LO-M 473 nyújtsunk az amerikai történelem-elmélet területén jelentkező erőkről, irányzatokról. És a következtetések? A nézetek, „harci cselekmények" közvetlen felvonultatása, úgy gondoljuk, többé-kevésbé önmagukért is beszéltek. Ha mégis röviden összegezni akarunk, megállapíthatjuk : az egyik legjellemzőbb tény, az adott társadalmi „követelményeknek" talán leginkább megfelelő irracionális szubjektivista áramlat szinte természetesnek vett uralkodó helyzete. De, ha ez is az előtérben álló irányzat, a másik nagy tanulság : a tudományosság igénye komoly gyökerekkel rendelkezik az amerikai történészek körében. Az amerikai és általában a polgári történetírás elméleti iránytűnélkülisége és ugyanakkor egyes képviselőinek útkeresése még jobban megmutatja, milyen előnyökkel rendelkezik a társadalmi, történelmi fejlődés megértését lehetővé tevő, tudományos történelemelmélet birtokában levő marxista történetírás, ha elméleti fegyvereit tudja használni (mert ezek bizony nem „automatikus" fegyverek), ha módszerét nem engedi az élettől, a valóságtól elidegenedett formákba merevíteni. Végül, befejezésképpen vessünk egy pillantást az egyes konkrét történelmi kérdéseket feldolgozó cikkekre. Tesszük ezt többek között azért is, hogy választ kapjunk a már írásunk elején felvetett kérdésre : vajon az elméleti iránytűnólküliség egyértelmű-e azzal, hogy az Egyesült Államokban nem születhetnek és nem születnek tudományos értéket képviselő történelmi alkotások. A kép meglehetősen tarka. Gyengébb írások váltakoznak értékes, tudományos szempontok alapján megírt tanulmányokkal. A silányság mintaképeként említhetjük meg például Colin Rhys Lövellnek a dél-afrikai nacionalizmusról és faji megkülönböztetési politikáról írott cikkét (Afrikaner nationalism and apartheid). A szerző a XVIH. századtól napjainkig követi végig az „apartheid" politika alakulását. A meglehetősen terjedelmes tanulmány a lehető legszíntelenebb adathalmaz. A cikkíró sem azt nem tartotta szükségesnek, hogy a kérdésben (pedig az USA viszonylatában sem éppen elvont problémáról van szó) valamilyen álláspontot alakítson ki, sem pedig azt, hogy a kérdés gazdasági, társadalmi gyökereit tudományos szinten feltárja. Az ilyesfájta tárgyalási mód szinte tudományos „barbarizmusként", a cikk olyan munkaként hat, amelyet manapság talán már valamilyen „korszerű" gép is el tud végezni. Hasonlóképpen messze esik a tudományos értékű feldolgozástól Oscar Ε. Anderson, Jr. „The pure-food issue : a Republican dilemma, 1906—1912" című cikke. Pedig a kérdés igen érdekes volna, hiszen az élelmiszerhamisítás nem utolsó profitforrása volt a nagy üzleti érdekeltség eknek ! Az ipari körök nem véletlenül folytattak olyan erős harcot a Pure Food Act-ek ellen és az sem véletlen, hogy a kérdés olyan leleplező erejű könyvek írására késztetett egyes amerikai írókat. Anderson tanulmánya elvész a részletekben (eljárások, perek, óvások) és alig mutat meg valamit a szembenálló társadalmi erőkből, politikai harcukból. Történésznek (különösen ha nem valami „társulati", „vállalati" történészről van szc) több a feladata, — főképpen, ha ilyen természetű kérdést és lényegében politikai síkon tárgyal. Ezzel szemben figyelmet érdemlő írás pl. Emiliana P. Noether „Italy reviews its fascist past : a bibliographical essay" című újszerű, a bibliográfia és az értékelő essay érdemeit egyesítő tanulmánya. Noether írása a Mussolini bukása utáni történelmipolitikai irodalom hatalmas tárházát mozgatja meg, hogy képet adhasson arról, miképpen reagál az olaszság ma történelmének fasiszta periódusára. Bár a szerző többékevésbé a polgári liberalizmus álláspontjáról nézi és értékeli a műveket, bizonyos fokig a kommunista forrásművek jelentőségét is kiemeli. Nagy érdeme, hogy világos áttekintésben, igen bőséges anyagot dolgoz fel és — megítélésünk szerint — legtöbbször helyesen, körültekintően érzékelteti a különböző könyvek forrásértékét. A tanulmány először külön foglalkozik a fasizmus hatalomrajutását tárgyaló művekkel, majd áttér a fasizmus egyes szakaszaira és a fasiszta gépezet működésének részletkérdéseire. Utóbbi kapcsán érdekes bibliográfiai anyagot ad meg és elemez a fasiszta cenzúra működésére, a nagyipari érdekeknek a fasizmussal való kapcsolatára, a fasiszta rendőri és bírói módszerekre, az egyéni tragédiákra, a fasizmus alatti intellektuális és morális „vacuum" érzékeltetésére és a kommunizmus fasizmus alatti vonzóerejére vonatkozóan. Külön részben foglalkozik Noether írása a fasiszta külpolitikával, a Fasiszta Nagytanács 1943. július 24-iki történelmi jelentőségű ülésével, amelyen Mussolinit megbuktatták és ennek kapcsán a rendszer belső, személyi ellentéteivel, majd a Mussolini-féle ún. Salo-i köztársasággal (1943 szeptember—1945 április), a Mussolini személyére vonatkozó művekkel és végül azokkal az írásokkal, amelyek a fasizmus helyét kísérlik meg kijelölni az olasz történelemben. Emiliana Noethernek sok antifasiszta anyagot is felvonultató bibliográfiai essay-je feltétlenül megérdemli azoknak a történészeknek a figyelmét, akik a legújabb olasz fejlődéssel vagy a fasizmus kérdéseivel foglalkoznak.