Századok – 1958

Történeti irodalom - Macartney; C. A.: October Fifteenth. A History of Modern Hungary 1929–1945 (Ism. Incze Miklós–Ránki György) 455

456 TÖRYIÍNKTI LROliAjjOM forrás (itt jegyezzük meg, hogy a Magyar Távirati Irodának a Magyar Országos Levéltárban levő bizalmas anyaga igen fontos, s a korabeli sajtóanyaggal való összevetése — tapasztalataink szerint - igen gyümölcsöző, mivel e bizalmas anyag elsősorban a sajtónak a kormánykörök elgondolása szerinti irányítását célozta) — a legjelentősebb és levéltári jellegű forrás az Sz. I. Manuscript. Ez a meglehetősen nagy terjedelmű anyag a Magyar Külügyminisztériumban 1938 — 1943 közötti anyagából válogatott dokumentumokat tartalmaz. A válogatás azonban — mint a szerző is megemlíti — elsősorban a magyar külpolitika nyugati kapcsolatainak bemutatására törekedett, amiből szükségképpen következik bizonyos tendencia — a reális történeti összkép rovására menő egyoldalúság. Jelleg- és forrásérték szempontjából ehhez hasonlóknak tekinthetjük azokat az iratokat, melyeket Kállay Miklós volt miniszterelnök, Barcza volt londoni és Bakách-Bessenyei/ volt belgrádi, illetve svájci követ bocsátott a szerző rendelkezésére. Ezek az iratok lényegében az említett személyek hivatalos politikai levelezésének a másolatai. Az a tendencia, amelyre már a válogatott külügyminisztériumi iratanyagnál utaltunk — a magyar külpolitika főleg nyugati orientációt tükröző dokumentumainak egyoldalúan történő figyelembevétele — fokozottabban mutatkozik meg a szóban forgó anyagok, elsősorban a volt nyugati követek jelentéseinek a felhasználásában. Formailag az elsődleges —· mégpedig levéltári jellegű, mert kiadatlan — források közé kell sorolni Szálasi Ferenc Macartney által felhasznált naplóját, forrásértéke azonban majdnem a semmivel egyenlő ; ez a napló ugyanis főleg Szálasi elmefuttatásait tartalmazza. Az elsődleges források köre kiegészül Bárczy István államtitkárnak, a magyar minisztertanács ülései jegyzőkönyvvezetőjének a minisztertanácsi ülésekről rekonstruált jeljegyzéseivel. Nagymórtékben támaszkodik a munka a német és — részben — az angol külügyminisztérium publikált irataira; a szerzőnek persze jobban módjában állott volna, mint valamely magyarországi kutatónak a szóban forgó állagoknak a publikált anyagon túlmenő, szélesebb kiaknázása, sajnos azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, pedig pl. a budapesti volt német követség több mint 200 levéltári csomót kitevő anyaga, a német külügyminisztérium délkeleteurópai osztályának az iratanyaga és a budapesti angol követség iratai igen jól kiegészítették volna a munka primer forrásanyagát — a legrészletesebben tárgyalt második világháború alatti magyar külpolitika vonatkozásában. A második világháború után 1948-ig Magyarországon megjelent nyomtatott forrásokat a szerző felhasználta. Ez a forráscsoport azonban meglehetősen szegényes: lényegében a magyarországi háborús bűnösök perének nyomtatásban megjelent anyagára, Nagybaconi Nagy Vilmos volt honvédelmi miniszter emlékirataira, Darvas Józsefnek Város az ingoványon c., csak részben történelmi (inkább irodalmi) jellegű könyvére ós néhány kisebb jelentőségű visszaemlékezésre, köztük igen csekély forrásértékkel bíró, a párizsi béketárgyalások kapcsán megjelentetett apologetikus pamfletre szorítkozik. A második világháború után külföldön megjelent nyomtatott forrásokat a szerző megfelelően kiaknázta. így gazdagon merített a háborús bünösöji nürnbergi perének anyagából (itt kell megemlítenünk, hogy a háborús bűnösök aijragából felhasználta Edmund Veesenmayer magyarországi német főmegbízott perénclr^rft >m tatásban még meg nem jelent anyagát is). Erősen támaszkodik továbbá Horthy Miklós, Kállay Miklós és más nyugaton élt. vagy élő volt magyar politikusok visszaemlékezéseire, Magyarország szomszéd országai volt vezető politikusainak ós a tárgyalt időszakban Magyarországon működött, vagy a magyarországi eseményekkel kapcsolatban levő német politikusoknak és a német hadvezetésben fontos szerepet játszott magasrangú katonai személyeknek a visszaemlékezéseire. Végül a szerző nyomtatott forrásai közé tartoznak a háború utáni magyar emigráció lapjaiban — Látóhatár, Hadak útján — napvilágot látó cikkek és a háború alatti magyarországi helyzettel foglalkozó néhány — jelentősnek semmiképpen sem minősíthető — háború után megjelent könyv (pl. a nyílt fasiszta Adonyi: A magyar katona a második világháborúban). Ezek forrásértéke jelentéktelen, általában az események után íródott, kifejezetten publicisztikus cikkekről és könyvekről van szó, melyek a mai nyugati magyar emigráció politikájának rendkívül tendenciózus szempontjai alá rendelik tényanyagukat. Macartney professzor — előadásának alátámasztására — igen jelentős mértékben épít a Horthy-rendszer alatti magyarországi eseményekben jelentős szerepet betöltött magyar és német politikusokkal folytatott személyes beszélgetéseire. Felkeresett mind en a Nyugaton feltalálható személyt, aki a magyar eseményekkel kapcsolatban jelentős szerepet játszott — Horthy Miklóstól Habsburg Ottóig, Kállay Miklóstól Edmund Veesenmayerig, Eckhart Tibortól Rahnig. 10 személyes közlések összegyűjtése ós felhasználása természetesen — a magyar történészek számára is — kétségtelenül hasznos (elsősorban a háború előtti időszak belpolitikai vonatkozásait, az uralkodó osztályokon belüli ellentéteket illetően értékes kiegészítéseit képezhetik a kor hiányos és részben