Századok – 1958

Történeti irodalom - Macartney; C. A.: October Fifteenth. A History of Modern Hungary 1929–1945 (Ism. Incze Miklós–Ránki György) 455

TÖRTÉNETI 1 RODA LOM 457 teljesen megsemmisült levéltári anyagának), ugyanakkor azonban felhasználásuk — mivel a szerző valójában alapvető forrásként használja ezeket — a munka egyik fő gyengeségét is jelenti. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy majdnem kizárólag olyan személyekről van szó, akik politikai szereplésüket igyekeznek mentegetni, vagy a valóságosnál kedvezőbb színben feltüntetni, közléseik megbízhatósága tehát igen gyakran eleve kétséges és elmélyült forráskritikát igényel. Ilyen irányú törekvés azonban a szerzőnél sajnos kevés esetben tapasztalható. Hiányosan, vagy egyáltalában nem használja fel a szerző a magyar marxista íörténetirás e korszakra vonatkozó kutatásainak 1949 után publikált eredményeit. A munka Kállay Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom c. munkája és Nemes Dezső: Magyarország felszabadítása c. könyve rövidített angol nyelvű változatának felhasználásáról tanúskodik, nem használja fel viszont — nem szólva az átfogó értékelést adni megkísérlő szintézis jellegű írásokról — az „Iratok az ellenforradalom történetéhez" című kiadványsorozat első kötetének az 1919 — 1921 közötti időszakra vonatkozó (1953-ban megjelent) iratanyagát és bevezető tanulmányát, a Fehér terror c. 1951-ben kiadott feldolgozást, az 1954-ben az Acta Ilistoricaban angol nyelven megjelent tanulmányt a munkásosztály, a parasztság és a középrétegek 1920 — 1937 közötti helyzetéről stb. (A legutóbb megjelent, az 1929 — 1933, illetve 1933-1945 közötti időszakkal foglalkozó gazdaságtörténeti monográfiák felhasználása természetesen nem állhatott a szerző módjában.) összefoglalólag : Macartney professzor a külföldön rendelkezésére álló forrásokat — az említett korlátozásokkal — általában alaposan kiaknázta. Ezek a források azonban nem teljesen alkalmasak egy, a történeti valóságot hűen tükröző összkép megfestésére, a magyar levéltári források (a Külügyminisztérium bizalmas politikai és gazdaságpolitikai anyaga, Kozma Miklós iratai, a Magyar Távirati Iroda bizalmas anyaga stb.) felhasználását tehát nem pótolhatják. 3 Macartney — mielőtt szűkebb értelemben vett témájának kifejtését megkezdené — könyve bevezető fejezeteiben — a történeti kép megalapozása céljából — áttekintést nyújt Magyarország történetéről az 184S — 1849-es polgári forradalom és szabadságharc bukása utáni időszaktól kezdödöleg. Az 1867. évi osztrák —magyar kiegyezéstől az első világháború végéig terjedő időről adott keresztmetszet arról tanúskodik, hogy a szerző nem hunyt szemet a korszak számos fontos gazdasági-társadalmi problémája felett ; így rámutat az agrárkérdés és a nemzetiségi kérdés megoldatlanságára, a néptömegek politikai jogfosztottságára és gazdasági kizsákmányolására, a magyarországi zsidókérdés kialakulására, a magyar „középosztály" összetételére és társadalmi szerepére stb. Másként áll a helyzet az 1918 és 1919. évi magyarországi forradalmak esetében : e rövid, de igen nagy fontosságú időszakkal Macartney egy-két oldalon foglalkozik csupán, magáévá téve a két világháború közötti hivatalos magyar — minden kétséget kizáróan reakciós — felfogást, amely egy nyugati típusú polgári demokráciától is irtózva és rettegve, az 1918 októberi polgári demokratikus és az 1919-es proletárforradalom közé egyenlőségjelet tett. Az 1920 — 1929 közötti időszak — már részletesebb — áttekintésének négy fejezetet (H —V.) szentel a szerző. Ε fejezetek is tartalmaznak néhány — fontos problémákat érintő — igen helyes észrevételt. így kiemeli Macartney az ellenforradalom uralomra jutása után gombamódra elszaporodott titkos szövetségek jelentőségét és szerepét, a középosztály anyagi hanyatlásának problémáját, a továbbra is megoldatlanul maradt agrárkérdést stb. Helyes az az állítása, hogy a két világháború közötti Magyarországon az uralkodó osztályon belül két csoport harcolt a hatalomért, s ez a két csoport már a proletárforradalom, a Tanácsköztársaság idején is két különböző ellenforradalmi gócot — liées és Szeged — jelentett. A bécsi ellenforradalmi csoport lényegében véve a nagybirtokosoknak ós a nagytőkéseknek azokat a politikusait tömörítette, akik az 1867—1918 közötti dualista rendszer idején többé-kevésbé jelentős szerepet töltöttek be a politikai életben ós 1919-ben a régi, 1918 előtti rendszernek minden vonatkozásban minél kevesebb változással történő visszaállítására törekedtek. A szegedi csoport viszont zömében dzsentri-katonatiszti politikusok csoportja volt, akik jelentős szerepet vittek a Tanácsköztársaság leverése utáni ellenforradalomban, korábbi politikai befolyásuk és tevékenységük azonban jelentéktelen volt. Ez utóbbiak hajlottak olyan — távolról sem strukturális — politikai ós szociális változások kezdeményezésére, illetve támogatására, melyek alkalmasnak látszottak bizonyos tömegbázis teremtésére, s politikai és gazdasági befolyá-