Századok – 1958

Történeti irodalom - A bolgár történészek folyóirata (Ism. Niederhauser Emil) 446

TÖRTÉNETI IRODALOM 451 is elismerően nyilatkozott az Egyesült Államokról. A Párizsi Kommünt Kara velov az adott pillanatban az idegen csapatok jelenléte miatt nem helyesli. Sokan szemére vetették, hogy Bulgária jövendő államformájának meghatározását az eljövendő nemzetgyűlésre kívánta bízni. De ezt taktikai okokból, külpolitikai megfontolásokból tette, épp úgy, mint Dimitrov 1942-bon. Karavelovnak vannak liberális ingadozásai, mint Herzennek is, de, a szerző véleménye szerint, ha liberális volna, nem lehetne nagy ember. U. Ü. Todorov: Az ideiglenes orosz kormányzat tevékenysége Bulgáriában az agrárkérdés és a menekültek kérdésének rendezése terén 1877 — 1879-ben (1955. 6. sz. 27 — 59.1.) c. tanulmánya szerint az orosz kormányzat megongedte, hogy a bolgár parasztok learassák az elmenekült török földesurak gabonáját, ós ezzel lényegében elismerte a parasztok birtokjogát. A nyugati sajtó erősen támadta is az orosz kormányzatot e miatt, bár a hatóságok igyekeztek ezt az agrárforradalmat törvényes keretek között tartani. A berlini kongresszus után a török kormány sorra küldi vissza az egykori török földesurakat. Az orosz kormány ezt igyekszik megnehezíteni, ezért kimondja, hogy a visszatérők közül azokat, akik a helyi lakossággal szemben erőszakosságokat követtek el, azonnal letartóztatja, a többieknek pedig igazolniok kell tulajdonjogukat. A parasztoknak a kormányzat vetőmagvat oszt ki. A nyugati sajtó ezért megvádolja az orosz közigazgatás fejét, Dondukov herceget, hogy így akarja magát megválasztatni bolgár fejedelemmé. A berlini kongresszus értelmében közvetlenül török fennhatóság alatt maradt Kelet-Ruméliában a helyi birtokosokból és törökökből álló bizottság a nyugati hatalmak képviselőinek sugalmazására mindenütt visszaadta a földet a törököknek és elkergette a parasztokat, akiknek így meg kellett venniök a földet. A Fejedelemségben viszont a nyugati hatalmak nem tudták megsemmisíteni az agrárkérdésben hozott orosz határozatokat, , így az agrárkérdés is másképp alakult. Még 1885-ig is ezerszámra idézték meg a Fejedelemségben az elmenekült török földesurakat különböző bűncselekményekért vagy ^ adósságokért, földjüket elkobozták ós állami birtoknak tekintették, ebből később a bolgár kormány ingyen adott földet a Kelet-Ruméliából idevándorolt parasztoknak. A Fejedelemségben tehát az orosz kormányzat elősegítette a mezőgazdaság amerikai-utas fejlődését, míg Kelet-Ruméliában a nyugati hatalmak ezt fékezték. Oroszország pozitív szerepét mutatja ki M. Sztojanov is : Kelet-Rumélia Szervezeti Statútumának kidolgozása (1955. 2. sz. 55 — 87. 1.) c. tanulmányában. A Szervezeti Statutum kidolgozását nemzetközi bizottság végezte el, amelyben egyedül az orosz képviselő állt a bolgárok oldalán. ' a nyugati hatalmak küldöttei törökbarátok voltak. Az orosz küldött képviselte a helyes álláspontot pl. a nyelvkérdésben, amikor azt akarta, hogy csak a bolgár legyen a hivatalos nyelv, míg a nyugatiak a török nyelvet vagy a három helyi nyelvet akarták, —. vagy a törvényhozó gyűlés esetében, amikor az orosz küldött szerint ebben a parlamentben csak választott képviselők lehetnek, míg a nyugati küldöttek kinevezett képviselőket kívántak. Az orosz delegátusok a szerző szerint azért voltak haladók, mert a bolgár álláspontot képviselték, a bolgárok pedig a haladásért szálltak síkra. A nyugati hatalmak viszont a törökök és a görögök védelmében a reakciót szolgálták. Ugyancsak ezzel a területtel foglalkozik L. Berov: Az agrármozgalom Kelet-Rumóliában a felszabadulás idején (1956. 1. sz. 3 — 35. 1.) c. tanulmánya is. Megállapítása szerint az agrármozgalom itt már 1877 júliusában megindul, decemberben p9(lig már tömegessé válik, a parasztok a csiflikeknek legalább 3/4 részét elfoglalták. Még 1880-ig is folytatódik a mozgalom és ott a legerősebb, ahol sűrűbb a lakosság vagy valamilyen formában kényszermunka áll fenn. A földesúri földek mellett az elmenekült török parasztok földjeire is kiterjed ez a mozgalom, és vezetői a kevés földű bolgár parasztok közül kerülnek ki, bár gazdagok is részt vettek a mozgalomban. A mozgalmat az igaerő és vetőmag hiánya fékezte, ezért nem került sor az egész török birtokban levő földterület elfoglalására. Az orosz kormányzat 1878 végétől külpolitikai megfontolásokból kénytelen volt gátolni a mozgalmat. Amikor azonban a földet ádami tizeddel sújtják, még akkor is, ha nincs megművelve, a török földesurak sorra eladják birtokaikat épp úgy, mint az a kb. 50.000 török paraszt, aki kivándorolt. A földeket többnyire bolgár parasztok vették meg. A török földek eladása gyorsította az eredeti felhalmozást. A bolgár történetírás első jelentős képviselője Marin Drinov volt. Halálának 50. évfordulója alkalmából a Bolgár Tudományos Akadémia ünnepi ülést tartott. Az emlékünnepélyen az Akadémia elnöke, T. Pavlov mondott bevezetőt : A neves tudós és kultúrmunkás (1956. 3. sz. 3 — 5. 1.), A. K. Burmov: Marin Drinov élete és tevékenysége (1956. 3. sz. 6 — 15.1.) címen közölt ünnepi előadásában az 1838—1906 közt élt tudós történeti munkásságát a bolgár történettudomány fejlődésébe állította be. Drinov rövid bulgáriai közéleti tevékenysége után visszavonult harkovi egyetemi tanszókére. Drinov mellett a bolgár polgári történetírás alapvetője a cseh Jirecek volt. Az ő tevékenységéről szól D. Angelov cikke : Konstantin Jirecek és életműve (1955. 1. sz. 100—112. 1). Az 1854 — 30*