Századok – 1958

Történeti irodalom - A bolgár történészek folyóirata (Ism. Niederhauser Emil) 446

450 TÖRTÉNETI I KO DALOM gépek használatáról is. A trágyázást alig alkalmazzák. A parasztok többsége megtartotta a földet, és ha volt felszerelése, felesbérletet vállalt. A felszerelés nélküli parasztok kb. olyan helyzetben voltak, mint a zsellérek, terménnyel és robottal adóztak, de ezeket a szolgáltatásokat 1876 előtt kezdték pénzzé átalakítani. Ez a zsellér-réteg vékony volt, a többséget a felesbérletet vállalók alkották. A csiflikek egy része bérmunkásokat is alkalmaz, különösen az állattartásban, részben természetben nyújtott bér fejében. Ugyanakkor még megvan a robot is, a parasztok gyakran panaszkodnak, hogy emiatt nem jutnak hozzá saját földjük megműveléséheí. Vannak egy tagban bérletbe adott csiflikek és olyanok is, amelyek ipari tevékenységet folytatnak. A tőkés piac fejlődése válságba sodorta a csinikeket, sokat eladnak, de többnyire nem parasztoknak, hanem más nagybirtokosoknak. A török kormány támogatta a gépesített modern csiflikek fejlődését, hogy ezáltal alkalmazkodjék a kapitalizmushoz. 1878-ig tehát legalább is a bolgár terület egy részén a poroszutas fejlődés csíráival találkozunk, az 1878-as felszabadulás azonban lehetetlenné tette ennek továbbfejlődését. V. Paszkaleva: Ausztria gazdasági behatolása Bulgáriába az 1830-as évektől a Krimi háborúig (1956. 2. sz. 23—48. 1.) c. cikkében általános képet ad az ausztriai feudalizmus bomlásáról és rámutat a külkereskedelem gyors fejlődésére, amelyet a tengeri és folyami hajózás fejlődése is elősegített. Ausztria manufaktúracikkeket szállított bolgár területre, Bulgária bőröket, gyapjút, viaszt, rózsaolajat, élelmiszert Ausztriába. Az osztrák behozatal a bolgár kivitelnek mintegy 7—8-szorosa. Egyre több az ittjáró ausztriai kereskedő, 1847-ben az egyik már gyárat is akar alapítani bolgár területen. Idővel az osztrák áruk beözönlése károsan hatott a bolgár ipar fejlődésére. A bolgár burzsoázia egy része, a kereskedők ekkor kezdik kiépíteni kapcsolataikat Ausztriával. M. Andreev: A bolgár szokásjog és fejlődése a török uralom utolsó évtizedeiben (1856. 5. sz. 58—71. 1.) c. cikkében azt mutatja ki, hogy a céhek önkormányzatában és a családi viszonylatokban hogyan érvényesült a bolgár szokásjog. A török jog fokozatosan átvette azt a szerepet, melyet a szokásjog gyakorolt, s ezért reakciós szerepet tölt be a feudális alap védelmében, de ugyanakkor megőrzi a boígár nép sajátosságait, ami pozitívan értékelhető. A szerző ismerteti a bolgár szokásjog rendszerét, amelyen belül a munkaszerződések különböző formái már az új kapitalista viszonyok kialakulását tükrözik. A XIX. század első-fele a bolgár nemzeti szabadságharc fellendülésének kora. A bolgár forradalmi mozgalom nagyarányú népi felkelésben csúcsosodott ki. Erről szól H. Gandev ünnepi beszéde a 80. évfordulón : Az 1876-os Áprilisi Felkelés (1956. 3. sz. 16—25.1.) ; utal arra, hogy a felkelés nélkül nem került volna sor az orosz beavatkozásra, amely végül Bulgária felszabadulására vezetett, mert Oroszország az Osztrák-Magyar Monarchiára való tekintettel mindenáron el akarta kerülni a törökök elleni háborút. A felkelés osztályjellegét csak a marxista történetírás világította meg. Hriszto Botev, a nagy bolgár költő, nemcsak tollal vett részt a bolgár népnek ebben a szabadságharcában, hanem fegyveres harcban életét is áldozta egy általa vezetett szabadcsapat élén. A csapat megalakulásának történetét követinyomon Í875 októberétől, hatalmas irodalom felhasználásával és igen részletesen A. K. Burmov: Botev szabadcsapatának megalakulása (1856. 4. sz. 67—77. 1.) c. tanulmánya. Az 1877/78-as orosz—török háború Bulgária felszabadulását eredményezte. Az ezzel a korszakkal foglalkozó tanulmányok sorában Τ. D. Plocsev: Az első szláv jótékony egyesület Tirnovóban (Ljuben Karavelov tirnovói tevékenységéről 1877—1878-ban) (1855. 6. sz. 76—83. 1.) c. cikke a társulat nemrég felfedezett jegyzőkönyve alapján beszámol arról, hogy a társulat 1877. augusztus 17-én alakult meg a háború árváinak és sebesültjeinek segélyezése céljából. A szerző erősen hangoztatja, milyen pozitív tevékenységet fejtett ki Karavelov, akit egyébként Plocsev forradalmi demokratának mond. L. Karavelov 1874 előtt a bolgár forradalmi mozgalom egyik vezető alakja volt, de később liberális álláspontot foglalt el, ezért a marxista bolgár történetírás eddig nem tekintette forradalmi demokratának. Ezt a kérdést veszi újból vizsgálat alá N. Kondarev: Még egyszer Ljuben Karavelov ideológiájáról és tevékenységéről (1955. 4. sz. 3—31. 1.) c. tanulmányában. 0 is azon az állásponton van, hogy Karavelov forradalmi demokrata, ezt először ifjúkori benyomásaival, Csernisevszkij erős hatásával igazolja. Utal arra, hogy Karavelov oroszországi tartózkodása során nem került a szlavofilek hatása alá. Forradalmi demokrata mint realista író, mint a szociális köztársaság hirdetője, mint a délszláv föderáció híve, mint forradalmár 1869 és 1874 között. 1874 után már nem áll a forradalom mellett, mert Levszki kivégzése után nem bízik a forradalom sikerében, csak a műveltség hatásában hisz. Sokan származása, művelődési politikája és a köztársasághoz és a Párizsi Kommünhöz való viszonya miatt tartják Karavelovot liberálisnak. A szerző ezzel szemben arra utal, hogy amikor Karavelov pl. az Egyesült Államokat tekinti ideáljának, nem szabad amai viszonyokra gondolnunk. Akkoriban Herzen, sőt Engels.