Századok – 1958
Történeti irodalom - Beiträge zum neuen Geschichtsbild (Ism. Ránki György) 430
430 TÖRTÉNETI I KO DALOM talos Oroszország szereplését is egyértelműen pozitívan tüntetik fel. Mindezek ellenére a kötet megjelenését mégis nagy örömmel fogadhatjuk abban a reményben, hogy a munkatársak körének kibővítésével és több eredeti kutatáson alapuló tanulmány közzétételével az Évkönyv további kötetei derék szolgálatot tesznek majd a keleteurópai kutatás ügyének. NIEDERHAUSER EMIL BEITRÄGE ZUM NEUEN GESCHICHTSBILD ALFRED MEUSEL ZUM 60. GEBURTSTAG (Herausgegeben von Fritz Klein und Joachim Streisand. Berlin, Rütten & Loening 1956. 250 1.) ADALÉKOK AZ ŰJ TÖRTÉNETKÉPHEZ Barátok, kollegák, tanítványok fogtak össze, hogy Alfred Meusel professzor 60. születésnapja alkalmából tanulmánykötettel adózzanak annak a tudósnak, akinek munkássága nagy hatást gyakorolt az új haladó német történetírás létrejöttére. Ali tanulmányt felölelő, gondosan szerkesztett kötet szerzői között német történészeké mellett szovjet, angol, francia marxista történetírók (Smirin, Cristopher Hill, Albert Soboul neveivel is találkozhatunk. A kötet első tanulmánya Jürgen Kuczynski professzor tollából a pártosság s az objektivitás kérdéseivel foglalkozik („Pártosság és objektivitás a történelemben és a történetírásban"). Kuczynski professzor tanulmányának, — mely külön a Zeitschrift für Geschichstwissenschaft 1956. 5. számában megjelent — célja a pártosság vulgáris és szubjektivista felfogásával szemben a kérdés helyes tartalmát meghatározni. Véleménye szerint a pártosság nem más, mint állásfoglalás az új mellett két szempontból. Egyrészt abból a szempontból, hogy a tudós felismerje az objektív történelemfolyamatot, mely törvényszerű s mindig az új felé halad; másrészt a tudomány ismereteinek felhasználása az új ér vényre jutásának meggyorsítása céljából. A tanulmány a pártosságnak ezt a felfogását Burkhardt ós Ranke munkásságának példájával kívánta igazolni. Kuczynski professzor az irodalomból ismert Balzac példát kívánta bizonyos mértékig a történetírásra is vonatkoztatni. Nézete szerint Burckhardt politikai felfogása szélsőségesen reakciós volt, de a kapitalizmus iránti ellenszenve folytán „kritikai realista" módon ábrázolja a kifejlődő kapitalizmust. így tehát reakciós nézetei ellenére a kapitalizmus kritikájával történetírása az új győzelmének is eszköze lett bizonyos mértékig. Ranke esetében a történetírói módszer forradalmasítása, aminek segítségével a valóság jobb megismerése vált lehetővé, az a motívum, mely segítségével, munkásságával az új győzelmét elősegítette. Úgy érezzük, Kuczynski professzor értékelései ez esetben vitathatók. Burckhardt vonatkozásában tényleg nem beszélhetünk a kapitalizmus apologetikájáról, de úgy gondoljuk, hogy reakciós kritikája a kapitalizmus ellentmondásairól kétes értékű fegyver éppen az új történetkép kialakítása szempontjából. Ranke történetírói módszerének jelentősége is kissé el van szakítva történetfelfogásától. Joachim Streisand „A nemzeti jelleg kérdése" című tanulmánya igen érdekes kérdést vet fel. A szerző utal arra, hogy a marxista történetirodalom Sztálin nemzetmeghatározását fogadja el, s alkalmazza. Ugyanakkor azonban e meghatározás utolsó gondolatát „a kultúra közösségében megnyilvánuló lelki alkat" kérdését inkább idézi, semmint tényleg alkalmazza. A tanulmány utal arra, hogy a kérdés soviniszta felfogásával szemben lehet és kell is a nemzeti jelleg marxista meghatározását adni. Szembeszáll azzal a nézettel, mely szerint osztálytársadalomban nem lehet bizonyos, az egész nemzetre kiterjedő tipikus vonásokról beszélni. Véleménye szerint „a nemzeti jelleget mindenekelőtt azok a történelmi körülmények ós formák határozzák meg, melyek között az egyes nemzetek a gazdasági és társadalmi^ fejlődés egyes alapjait megteszik". Űgy gondoljuk a tanulmány inkább a kérdés felvetésére törekedett, semmint annak valamilyen határozott formában való megvalósítására, de mint vitaindító igen gyümölcsöző lehet.
