Századok – 1958

Történeti irodalom - Hajdú Gyula: Harcban elnyomók és megszállók ellen. Emlékezés a pécsi munkásmozgalomról (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 409

410 TÖRTÉNETI I KO DALOM Az 1900-as években Magyarországon tartós, nehezen leküzdhető politikai válság bontakozott ki, a belső társadalmi ellentétek s a magyar és osztrák uralkodó osztályok ellentétei nagy összecsapásokban mutatkoztak meg. Oroszországot forradalom rázta meg, amelynek hatását hazánkban is fellelhetjük. Ezek az esztendők a munkásmozgalom nagy fellendülésének évei, különösen olyan vidéken, mint Pécs, amely az ország — ipari ós kulturális tekintetben is — egyik legjelentősebb centruma. A századeleji dunántúli nagy sztrájkok ebből a megyéből, Eszékről indulnak ki 1905. május 1-ón. Beszüntették a munkát a mezőgazdasági munkások ós a Dunagőzhajózási Rt. bányászai is. Pécsen is, mint szerte az országban, forr, pezseg az élet, és ez nemcsak a munkásság soraiban tapasztalható. Megalakul a Szabadgondolkodók Pécsi Társasága Doktor Sándor vezetésével. Ilajdu Gyulának, a fiatal ügyvédnek rendszeresen jelennek meg cikkei a Munkás c. lapban ; tanácsokkal látja el a munkásokat, bírósági perekben védőügyvédjük. 1907-ben már tagja a Szociáldemokrata Pártnak. A pécsi pártszervezet erős, támogatja a bányászság, a városi értelmiség és kispolgárság jelentős része ; vezetői köztiszteletben álló, becsületes és puritán munkások, mint amilyen pl. Szabó József is. Kitűnően jellemzi az egész szervezetet az a tény, hogy az 1910-es országos pártgyűlésen a pécsi küldöttek nem szavazták meg Alpári Gyula kizárását, sőt határozottan ellenezték a javaslatot, ,,mert egy jó elvtárs elvi meggyőződéséből származó bírálatát igyekeznek elfojtani" (91. 1.). ' A pártszervezet népszerűségét és tekintélyét példázza, hogy 1911-ben a városi törvényhatósági bizottságba beválasztották Ilajdu Gyulát, Szabó Józsefet és másokat, < ami ekkor példa nélkül állt az országban. Sőt, 1913-ban az SzDP három tagja a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara beltagjai közé is bekerült. Ezeket a harcban szerzett pozíciókat a párt képviselői igyekeztek a bányászok ós munkások érdekében felhasználni. Szüntelenül hadakoztak a korrupció és a panamázás ellen. , A háború előtti évek a választójogért s a klerikalizmus ellen vívott — Pécsen különösen jelentős — harcban teltek el. Bár a hatóságok igyekeztek gátat vetni a pártszervezet munkájának, taglétszáma és befolyása egyre nőtt. Míg 1911-ben 2528 tagot számláltak, 1913 elején már 6299-en tartoztak a szervezethez. A munkások, fiatalok ós öregek egyaránt, bírói pert, börtönt is vállaltak, hogy a szervezet és lapja, a Munkás zavartalanul működhessék. Megható epizódot elevenít fel ezzel kapcsolatban a szerző a 87. s következő lapokon. A háború kitörése után néhány hónapig nehezen ment a munka. A párttagok nagy részét behívták s az otthonmaradtak csak idő múltával kezdtek magukhoz térni. ' Az orosz fronton szolgált Hajdú Gyula is 1917 áprilisáig. Nem vehetett tevékenyen részt a pécsi mozgalomban. Jórészt ennek következménye, hogy a háború első két esztendejével kapcsolatos fejezet vázlatosabb és rövidebb is, mint a korábbiak. Az 1917-es esztendő új jelszavakat, új fellendülést hozott a munkásmozgalomba. A háborús nyomor, az évek óta tartó öldöklés szüntelenül növekvő elégedetlenséget váltott ki. A pécsi pártszervezet vezetője a bányászok, munkások akcióinak. Otthon dolgozik ismét Hajdú Gyula is, akit, egészségi állapota miatt nem küldtek vissza a frontra. Az események ekkor már gyorsan követik egymást : azSzDP átveszi a bányászok beszerzési, ellátási munkáját ; az orosz forradalom 1917 októberében, éppen békeprogramjával, hatalmas visszhangot vált ki; a legharcosabb bányászok közül 164-et bevonultatnak, mire a bányákban öt napra leáll a munka; 1918 pünkösdjén Pécsett robban ki az ország legnagyobb katonalázadása. S végül október 31-én a polgári demokratikus forradalom győzelmével új lehetőségek nyílnak a munkástömegek előtt. Pécsen ismét a szociáldemokratáké a vezetés, nagy tervek és elhatározások születnek. Ezekből azonban semmi sem lesz. Baranya és Pécs útja, sorsa elválik az országétól : csaknem az egész megye a Szerb-Horvát-Szlovén királyság csapatainak megszállása alá kerül. A pécsi munkásság harca új irányt vesz : az idegen megszálló csapatokkal szemben meg kell őrizni a város és a megye magyarságát, a munkásság, a dolgozó tömegek érdekeit. Hajdú Gyula visszaemlékezései ettől kezdve kettős vágányon futnak : a megszállt Baranya s az ország kettévált élete bontakozik ki előttünk. Pécs és Baranya eseményei most már túlnőnek a provinciális kereteken, az önálló Magyarország kialakulásának mellőzhetetlen, jelentős tényezőivé válnak. A korszak számtalan súlyos problémájába ütközik itt történész ós olvasó egyaránt, olyanokba, melyeket tudományos munkák még nem tárgyaltak. Ilajdu Gyula elsőként foglalja össze a megszállt Pécs történetét, a belső harcokat, a politikai csoportok küzdelmét s azt a mozgalmat, amely ideig-óráig semlegesíthette a belviszályt : a szerbek elcsatolási terveinek keresztezését. 1919 elején a szerb hatóságok letartóztatják a város legtekintélyesebb haladó-és magyar érzelmű vezetőit, köztük Doktor Sándort és Hajdú Gyulát is. Valamennyiüket