Századok – 1958
Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Bercsényi Miklós pátense a fegyverre kelt jobbágyok felszabadításáról 1704 tavaszán 222
BERCSÉNYI MIKLÖS PÁTENSE 229 területét is szűkítette volna. A fiscális birtokokra nemcsak a nemesség tartott igényt, hanem a katonáskodó jobbágyság is. Töredék adatok azt bizonyítják, hogy a kuruc katonák földesúri kötöttségből szabadulni kívánó törekvése együtt jár a föld szabad birtoklásának igényével is. Az erdélyi nemesség arról panaszkodik, hogy a szarvat emelő jobbágyok nemcsak hogy a szolgálatot tagadják meg, de szabadon művelik a földet,41 Máramaros megye 1705 januárjában Rákóczi erélyes beavatkozását kéri a földfoglaló jobbágyok ellen.4 2 Ujfalusi Ferenc vicehadnagy a váci fiscális szőlőket osztja ki a katonák és hajdúk között.4 3 A bihari jobbágykatonák és hozzátartozóik ugyancsak a fiscális javakat tulajdonítják magukónak.4 4 Bercsényi pátense világosan különválasztja az egyénileg és a helységükkel közösen felkelőket. A felkelő község örökös szabadsága a hagyományt követve az előkerülő adatok tanúsága szerint hajdúszabadság, szabad katonaközösség formájában valósulhatott meg. Az azonban, hogy az egyes katonák szabadsága milyen módon, hogyan képzelhető el a XVin. századelején — mindezidáig nyitott kérdés. A katonáskodó jobbágyok harca is kétféle elgondolást tükröz. A salánki és nagyszölősi példa a hajdúvárosi szabadságra utal, a földesúri, főleg pedig fiscális javak birtokbavétele arra enged következtem, hogy az egyes jobbágykatonák a kis szabadparaszti gazdaság formájában vélték a maguk szabadságát megvalósíthatónak. A feudális kötöttséget bontogatta mindkét törekvés ; de a közösség harca erősebb volt mint az egyeseké. A hajdúvárosi kiváltság, mivel egyszerre egy egész helység követelte, hangosabb kívánságnak bizonyult, mint az egyének soksok formában megnyilvánuló, egymástól elszigetelt követelése. Mégis még a hajdúvárosi kiváltságot is csak hosszú, évekig tartó harc után vívhatta ki néhány helység. Még az olyan kimagasló érdemeket felmutató község, mint Tarpa, Esze Tamás szülőfaluja is csak három éves elkeseredett küzdelem árán kapta meg a szabadságot biztosító fejedelmi okmányt.4 5 Természetes, hogy az egyéni szabadságot remélők igényei sokrétűbb és nehezebben leküzdhető ellenállásba ütköztek. Bercsényi, aki a szabadságharc megindulása óta állandóan a hadak között élt, jobban ismerhette a katonák reményeit, vágyait, mint az államapparátus ós a diplomáciai kapcsolatok megteremtésén ezidőben különös gonddal munkálkodó fejedelem. Lehetséges, hogy a fiscális birtokokkal kapcsolatos terve — nem csupán ötletként villant fel nála, hanem gazdasági és társadalmi meggondolások alapján született. Hiszen ily módon elejét vehették volna a kuruc állam és a harcoló katona közötti összeütközések sorának, azonkívül, ha a katonáskodóknak örökös szabadságot ígértek, akkor az egyesek jószágigónyeit a fiscalitásokból elégíthették volna ki egyelőre bérlet, majd tulajdon formájában, s így a földesúr és kuruc vitéz ellentétének feszültsége is csökkenhetett volna. Bercsényinek 1704 áprilisában a fiscálitásokkal kapcsolatos véleménye arra enged következtetni, hogy a főgenerális éppen helyzeténél fogva érzékenyebben reagált a kuruc katonaság törekvéseire, hamarább értek hozzá e törekvések intenzitásának változásai, mint a téli szállásra, az államvezetés szervezési ós diplomáciai kérdéseivel elfoglalt fejedelemhez. A fegyvertfogóknak örökös szabadságot ígérő pátens kibocsátása, melyre a hadsereg lázonsága, széthullása késztette, ugyancsak a helyzetből származó fokozott érzékenységére vall. Töredékes adatainkból merész és kellően meg nem alapozott következtetés lenne Bercsényi önálló jobbágypolitikájáról beszélni. Adataink csupán annyit bizonyítanak, hogy a jobbágyok és kuruc vitézek törekvése, a feudális kötöttségeket bontogató harca Bercsényit 1704 áprilisában több engedményre kónyszerítette, mint a fejedelmet. 41 „Semmi szolgálatot a földes uraknak praestalni nem akarnak, sőtt a földes urak földeit, a hol szeretik és akarják széltében colallyák." Az erdélyi vármegyék követeinek felterjesztése (1705) O. L. A Rákóczi-szabadságharc levéltára 1/2. f. 42 „Minthogy még vármegyékben földesuraknak jószágokat a seregekben állott vitézek, urok injuriajára nem bírták, hanem most kezdik egy Remete nevű kis faluban, urok jurisdictiojok exualasaval földeket is bírni ;" Máramaros megye fölterjesztése Rákóczinak. Máramarossziget, 1705. jan. 13. O. L. A Rákóczi-szabadságharc lt. 11/2. s. Abauj vármegye 1704-ben ugyancsak arról panaszkodik, liogy a katonáskodó jobbágyság a földesurak „territóriumát· szabadon élvén". OSzKK. Thaly Gyűjtemény 1704. III. 217—218.1. 43 „Most ujobban azon magának vendicait kapitányi authoritásával váczi hegyeken levő fiscális szőllőket katonáknak, hajdúknak osztogattya." Mágócsy Mihálynak, a váci fiscális jószágok provisorának felterjesztése II. Rákóczi Ferenchez, Vác, 1705. márc. 26. O. L. A Rákóczi-szabadságharc lt. II./2. e/A. 44 Gottreich László: A bihari nép harca 1703—1704-ben. Hadtört. Közi. 1956. 3—4. sz. 130—131. 1. 45 Tarpa 1705 júliusától harcol hajduvárosi kiváltságáért, amelyet Rákóczi 1708. aug. 25-én kelt diplomája biztosít számára. — Esze Tamás: A szegénylegények éneke, irodalomtörténeti Közlemények 1953. 15. 1. és Thaly Kálmán: Bercsényi család II. k. 475—476.1. — Göncz valószínűleg 1707 elején nyert hajduvárosi kiváltságot : „Göncz városának hajduvárossá való lételében nem látjuk rövidségét a nemes vármegyének" A. R. II. k. 54. 1. — Diószeg 1708 nyarán lett hajduváros. Esze Tamás szóbeli közlése alapján. — Simontornyát 1704 augusztusában jutalmazta meg a fejedelem a hajduvárosi kiváltsággal, intézkedését nyilván a dunántúli kurucság rendkívüli helyzete indokolja. OSzKK. Fol. Hung. 978.83. 1. Protocollum Expeditionum.
