Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
116 SASHEGYL OSZKÁR : II JÓZSEF SAJTÓPOLITIKÁJA Igyekezett az íróktól távoltartani magát. Hatalmának teljében úgy vélte, nem szorul dicséretükre, szidalmaiktól pedig nincs mit félnie. Nem szívesen vette, ha a szerzők könyveiket neki ajánlották, több ilyen kérelmet nyersen utasított vissza. Amikor egy hajózási mérnök arra kért tőle engedélyt, hogy műve elé a császárnak szóló ajánlást nyomathasson, József 1781. március 29-én a kérelmet azzal utasította vissza, hogy semmiféle ajánlásnak nem barátja, — ha a könyv jó, ilyenre nincs szüksége, ha pedig rossz, minek adja hozzá ő a nevét.7 6 H. Lipót már nem ilyen elvi álláspontról, hanem gyakorlati meggondolásokból utasított vissza hasonló kérelmeket. Amikor 1790-ben Kovachich Márton a magyar királykoronázásokról szóló munkáját akarta neki ajánlani s ezt a magyar udvari kancellária helyeselte, tekintettel arra, hogy a szerző Π. József uralkodásának törvényes voltát bizonygatta, és emiatt a művet Izdenczy is értékesnek minősítette, Lipót a kérést szeptember 23-án azzal utasította vissza, hogy az ajánlást „különböző okokból" nem fogadhatja el.77 Ebben az időben az államférfiak egyre inkább sürgették a közvélemény befolyásolását a sajtó és irodalom útján, hiszen a politikai viszonyokkal való elégedetlenség mind nagyobb méreteket öltött. Grossing József 1789 tavaszán már az udvar szolgálatában állt, s írta jozefinista szellemű pamfletjeit Izdenezy megbízásából, amibe a császár is beleegyezett, bár szkeptikus volt az eredményeket illetően.78 Belgiumban, ahol a francia forradalom hatására a politikai szabadságjogok megadását egyre hevesebben követelték, Π. József uralkodásának vége felé a politikai irodalmat szigorú cenzúrarendszabályoknak vetették alá. A teljesen a papság és nemesség befolyása alatt álló belga nép Ausztriától való elszakadási szándékát a II. József egyházi és közigazgatási reformjai miatti felháborodásba burkolta. A brabanti rendek pedig — a népfelség elvét magukra alkalmazva — kimondották, hogy az uralkodó, ha megsértette a népjogokat és megszegte az alkotmányt, eljátszotta hatalmát s az ismét a nép törvényes képviselőire, a rendekre száll vissza. Π. József számára idegen volt a politikai szabadságnak ez az értelmezése. A belgiumi zavargások napjaiban helytelenítő módon nyilatkozott a mindjobban terjedő „túlzó szabadságeszméről" s azt öccsének írt levelében őrültségnek nevezte.79 Ugy tűnhetett neki, hogy a rendi felfogás ellenkezik a nép valódi érdekeivel, sőt a természetjoggal. Amit a brabanti rendek szabadságnak neveztek, a császár szemében a nép szabadságának kisajátítása volt a kiváltságosok által. Nem volt képes megérteni, hogyan foglalhat állást Németalföld népe az ellen, aki „megvédte öt attól, hogy jogaiból kiforgassák".8 0 Éppen ezért kezdetben nem tartott attól, hogy a zavargások nyílt forradalomba csapnak át, és németalföldi minisz-76 „Von Zueignung was immer vor buoher bin ich kein Liebhaber, wann sein inhalt gut, so braucht es keiner empfhelung und wann es nicht gut, meinen namen nicht." Ε szavakat József sajátkezűleg vezette az aktára. Á. T. 1781 : 701. 77 „Ich kann aus vielfältigen Beweggründon die hier zugedachte Zueignung dieses Buches nicht annehmen." Á. T. 1790 : 2468. 78 Gragger Róbert : Preußen, Weimar und die ungarische Königskrone. Berlin u. Leipzig, 1923. 81. s 147-149. 1. 79 ,,. . .cette folie de liberté. . ." Arneth: Joseph II. und Leopold von Toscana. Wien, II. 293. 1. 80 Susanne Schüller: Beiträge zur Charakteristik der politischen Ideen Kaiser Josef II. Kéziratos disszertáció a bécsi egyetem történeti szemináriumának birtokában. 72. 1.
