Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
II. JliZSSF SAJTÓPOLITIKÁJA 117 terét, Trauttmannsdorffot szelídségre és elnézésre intette. Csak amikor azt kellett tapasztalnia, hogy ez nem vezetett eredményre, tett intézkedéseket tekintélyének fegyverrel való megvédésére. El volt szánva arra, hogy Belgiumban minden áron helyreállítja a rendet. Most már szükségesnek látta, hogy forradalmi iratok szerzőit és terjesztőit szigorúan büntessék. 1787. december 8-án utasította Trauttmannsdorffot, hogy a gúnyolódásokat és fenyegetőzéseket tartalmazó gyalázkodó iratok szerzőit és kiadóit fogassa el, nyilvánosan ostoroztassa meg és börtönöztesse be.8 1 Trauttmannsdorff már korábban, 1787. november 22-én szigorú tilalmat bocsátott ki a gúnyiratok ellen s ezt december 3-i edictumával még megerősítette. Ugyanazok a pamfletek azonban, amelyeknek szerzői és kiadói Begiumban az ostorozás büntetésének voltak alávetve, a birodalom többi országában II. József határozott engedélyével árusíthatók voltak. Van Swieten egy felterjesztésére a császár 1787. november 23-án így határozott : „Ezek a darabok82 mindenütt ismert és olvasott, értelmetlen firkálmányok, amelyek már szinte feledésbe merültek. Az újbóli árusításukra vonatkozó kérelem csupán kísérlet arra, hogy ha már nem keltettek lázadást, legalább az a hatásuk legyen, hogy nekem bosszúságot okozzanak. Akadálytalan engedélyezésükkel ezek a firkászok ettől az örömtől is megfosztatnak. Kárt most már nem okozhatnak, a cenzúra tehát adja meg rájuk az admittitur-t."8 3 Ugyanakkor Németalföldön a legnagyobb szigorral üldözték a forradalmi brosúrák terjesztőit. 1788. május 7-én az ügyészek utasítást kaptak, hogy a könyvkereskedéseket évenként legalább kétszer előzetes bejelentés nélkül vizsgálják át. Gúnyiratok szerzőit, másolóit, kiadóit és terjesztőit pénzbeli és testi büntetéssel, vagyonuk elkobzásával és tartós számkivetéssel fenyegették meg. Házkutatások és letartóztatások történtek. 1788-ban egy forradalmi brosúrát8 4 Brüsszel főterén hóhér által ünnepélyesen megégettettek.8 5 Trauttmannsdorff kapkodó, fejvesztett intézkedéseinek azonban kevés volt az eredménye. Igaz, hogy a belga nemesség, amint a forradalom az ő előjogait is fenyegetni kezdte, ismét a bécsi udvarnál keresett menedéket ; mihelyt a francia forradalom óriási árnya a kastélyok és paloták falára vetődött, a nemesség és az udvar újból egymásra talált. A II. Józsefet körüllengő liberális legenda az adatok fényénél szertefoszlik. Mégsem adhatunk igazat azoknak, akik nem látnak benne többet egyszerű zsarnoknál. Gnau tanulmányának végső kicsengése az, hogy II. József inkább akadályozta, mintsem hogy előmozdította volna a felvilágosodás terjedését, s hogy az ő rendőruralma éppoly szűkkeblű volt, mint a korábbi egyházias ellenőrzés.86 A németalföldi viszonyokat vizsgálva Ottokor Lorenz is arra az eredményre jut, hogy a szellemi szabadságot sehol sem nyomták el annyira, mint ott, ahol az államot és egyházat jozefinista módon egyresítették, 81 Hans Schiitter: Geheime Correspondenz Josephs Π. mit . . . Ferdinand Grafen Trauttmannsdorff. Wien, 1902. 29. kk. I. 82 „Adresse au peuple et au prince de Kaunitz" (azt javasolja, ragadják ki Belgiumot a császár kezéből és egyesítsék Hollandiával) ; „La députation, comédie parade en un acte"; „Les femmes belges, comédie en trois actes"; „Discours adressé aux vrais patriotes des Pays-Bas"; „Description de la véritable cavalcade". 83 Schlüter: i. m. 567. 1. 84 „Guide fidèle poure toute l'étendue du duché de Brabant". 85 André Puttemans: La censure dans les Pays-Bas autrichiens. Bruxelles, 1935. 76. kk. 1. 861. m. 239. kk. l.
