Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
II. JÓZSEF SAJTÓPOLITIKÁJA 111 gondoltak rá, a nem nemes származásúak neki köszönhették, hogy megnyitotta előttük a hivatali pályát, és egyetértettek panasztvédő politikájával. Az egyházi ellenzéket Van Swieten gyakran csak nehezen engedte szóhoz jutni,5 7 és a nemzetietlen, önkényuralmi politika nemesi ellenzőinek hangja is alig csendült fel a sajtó nyilvánossága előtt. II. József ragaszkodott ahhoz, hogy alapelveit a cenzúra a gyakorlatban megvalósítsa, S maga is következetesen igyekezett azokat alkalmazni. Teremtett azonban idővel olyan kibúvókat is, amelyek lehetőséget adtak a kellemetlenebb hangok kiküszöbölésére az irodalomból. Az egyik ilyen volt az anonymitás eltiltása 1781. november 11-én.58 A bírálatért a szerzőnek személyével kellett felelnie, s ez megtette a maga hatását a politikai irodalom alakulására ; sokan csak titokban, illegálisan merték írásaikat közreadni. Elmondhatjuk, hogy II. József viszonylag kevéssé akadályozta a könyvek terjesztését, a szerzők azonban fenyegetve érezték magukat általa. Hogy ez mennyire így volt, azt a legjobban Fessier Ignác Aurél példája bizonyítja. Fessier Martinovics Ignáccal együtt Lembergben tanárkodott, s 1788-ban ott egy Sidney című történeti drámáját adták elő, amelyben II. Jakab Angliájának viszonyait ostorozta. Amikor a drámát a cenzúra betiltotta, s ellene vizsgálat indult, mert művében II. József elleni tendenciát véltek felfedezni, Fessier elmenekült Lembergből és porosz területre szökött át. A másik eszköz irodalmi müveknek a sajtótól való távoltartására a „typum non meretur" cenzúra-jegy bevezetése volt 1784. május 7-én.59 Ezzel II. Józsefnek kifejezetten a brosúrák áradatának megfékezése volt célja, s a jozefinista cenzúra pedagógiai jellegének megfelelt, hogy a hibákkal terhes, irodalmilag értéktelen kéziratokra a cenzor rávezethesse : nem érdemes a kinyomtatásra. Hogy ezt a jegyet szívesen alkalmazták politikailag kellemetlen írásoknál, magától értetődik. Ha e kibúvók nem voltak alkalmazhatók, de a támadás oly erős volt, hogy a könyvnek a közvéleményre veszedelmes hatása lehetett, H. József nem habozott a tilalmat elrendelni. így 1787. november 14-én a cenzúrabizottság javaslatára eltiltotta Kratter „Philosophische und politische Betrachtungen" c. művét, amelyben a szerző egy, a haditanács által elítélt személyt vesz védelmébe, mert a könyv „a nép szemében lealacsonyítja a törvényeket és közintézkedéseket".60 A következő évben a bizottság eltiltásra javasolta a „Sind die k. k. Strafgesetze der Politik und dem Staats- und Naturrechte gemäß ?" c. kéziratot, „mert semmi sincs benne, ami okulásul vagy felvilágosításul szolgálna és a leggyűlöletesebbszínben tünteti fel az államigazgatást". Az 1788. augusztus 23-i resolutio e javaslatot helybenhagyta.61 Volt a magyar nemzeti különállás és nemesi alkotmány ellen irányzott rendeleteknek is irodalmi visszhangjuk, ha nem is tudunk sokat róla, inert a cenzúra ennek igyekezett útját állni. A nemesi ellenzék hangja kezdetben csak 57 Emiatt különösen Migazzi panaszkodott. L. Cölestin Wolfsgruber : Christoph Anton Cardinal Migazzi Fürsterzbischof von Wien. Ravensburg, 1847. Szciiz Leo írja ,,Igaz magyar"-jában, hogy „Más is igaz magyar" e. munkáját 1787 februárjában beküldötte a bécsi könyvrostába, de ott megakadt. A „Más is igaz magyar" 1789-ben jelent meg, ,,Mohilo"-ban. (Ballagi: i. m. 204. kk. 1.) 58 Á. T. 1781 : 2591. 59 A. T. 1784 : 1394. 60 A. T. 1787 : 4689. 61 A. T. 1788 : 2655.
