Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
no SASHEGYJ OSZK Alt közigazgatást, még a legkisebb állami hivatalnok ténykedését is, megóvta az uralkodó tekintélye minden kritikától. Ε felfogás szerint a polgárnak — s az alattvalónak általában — erkölcsi kötelessége a törvény megtartása és politikai kérdésekben számára semminemű személyes állásfoglalás sem lehetséges.51 II. József cenzúrareformja megszüntette ezt a szellemi megkötöttséget és a közügyeket megnyitotta a bíráló értelem számára. A jozefinista korszak irodalma élt is ezzel a joggal. Mozgékonyan reagált minden kérdésre, ami a kor emberét foglalkoztatta. A jozefinista cenzúrareform nyomán felburjánzó röpiratirodalmat a kortársak (élükön a császárral) s későbbi történészek számtalanszor megbélyegezték alacsony átlagszínvonala miatt. Mégis e röpiratok keltették fel a társadalom széles rétegeinek érdeklődését a napi politika kérdései iránt és nagy szerepük volt a politikai közvélemény kialakításában. A kritika szabadsága folytán publicisták szabadon és kíméletlenül nyúlhattak a belpolitikai kérdésekhez. Még a császár személyét is bírálhatták anélkül, hogy a cenzúra ebben megakadályozta volna őket. Steinsberg említett berlini levelei maró gúnnyal támadják a császárt, a kormányzatot és különböző közigazgatási ágakat, különösképpen a cenzúrát. Steinsberg szellemes csevegéseiben az akkori bécsi társasági tónusnak megfelelően mulattató módon eltúlozva és meglepő cinizmussal mond ítéletet mindenről és mindenkiről. A császár nem tiltotta el a könyvet.52 Steinsberg másik, hasonló jellegű brosúráját, a „Blauer Esel"-t is átengedte, állítólag azzal a megjegyzéssel, hogy őt már oly sok ember becsmérelte, miért ne becsmérelhetné egyszer egy szamár is.53 1 78 6-ban egy Wucherer által kiadott pamfletet azért engedett át, mert az csak vele foglalkozott, egy másikat viszont eltiltott, mert bíráinak eljárását kritizálta.54 A kritika szabadságának voltaképpen a visszaélések felfedése volt a célja s az, hogy az uralkodó értesülést szerezzen a nép kívánságairól és panaszairól. Ennek a reformnak tehát ugyanaz a forrása, mint XVI. Lajos kormánya panasziratok benyújtására vonatkozó felhívásának.55 Megszólaltak azonban olyan hangok is, amelyek magukkal a császár rendeleteivel szálltak vitába — egyes rendeletek körül heves tollharc alakult ki, egymás után jelentek meg az ellenük és mellettük szóló röpiratok.5 6 Igazságügyi politikáját a felvilágododás hívei támadták, különösen az új büntetőtörvényben találtak sok kivetni valót. Egyházi politikája mindkét oldalról bírálatban részesült : a felvilágosultak egy része keveselte a toleranciát, a klerikálisok helytelenítették a jozefinista egyházpolitikát általában. Az egykorú röpiratok zöme azonban nem magát a kormányzati rendszert támadja, és a császárral szemben a legmélyebb lojalitás hangján íródott. A szabadkőműves írók általában óvakodtak attól, hogy magukra haragítsák a császárt. A protestánsok és zsidók hálatelt szívvej 51 Fritz Brüggemann : Der Kampf um die bürgerliche Welt- und Lebensanschauung in der deutschen Literatur des XVIII. Jahrhunderts. Deutsche Vierteljahrsschrift für Literatvirwissenschaft und Geistesgeschichte. 1925. I. 52 Á. T. 1785 : 3142. 53 Full: i. m. 122. 1. 54 Franz Graf jer: Josephinische Curiosa. III. 1 — 12. 1. 55 Wilhelm Bauer: Die öffentliche Meinung in der Weltgeschichte. Potsdam, 1930. 304. 1. 56 A Székely testőrfőhadnagy elítélésével kapcsolatos röpiratokra 1. Ballagi: i. m. 112 — 126. 1. A szabadkőműves röpiratokra 1. Abafi: i. m. IV.
