Századok – 1958
Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88
104 SASHEGYJ OSZK Alt Az egyházi revízió teljes kikapcsolása és az állami könyvrevízió apparátusának kiépítése messzemenő követelményekkel járt. Az állam ezzel egyrészt olyan területet ragadott a kezébe, amely eddig nem, vagy legalább is nem kizárólag az ő hatáskörébe tartozott, s ezáltal teljessé tette azt a gyámkodási rendszert, amely az alattvalók magánéletét is bizonyos tekintetben állami ellenőrzés alá vonta. Másrészt azonban az új rendszer a humanista szabadságeszme kiterjesztését is jelentette, az emberi és polgári, a lelkiismereti és cselekvési szabadság elismerését is, és ennek csak annyiban vetett gátat, amennyiben a feudális abszolutizmus érdekeivel ellenkezni látszott. A két utasítást nem publikálták, csak az illetékes hivatali közegeknek küldték meg. Az alapszabályokat azonban II. József közreadatta,2 6 s azok hatásukat nem tévesztették el az egykorú közvéleményre. Belföldön és külföldön egyaránt számtalan dicsérettel illették a szelíd és emberbaráti szellemű uralkodót, aki alattvalóit a „sajtószabadság" drága ajándékával lepte meg. Az ész diadalát ünnepelték az új rendeletben s új, jobb kor beköszöntését remélték tőle. „Most már nem kívánunk meghalni" — írta egy erdélyi protestáns és bensőséges hálájának adott kifejezést a „felséges József" iránt.27 A felvilágosultak körében tisztelettel adóztak a fejedelemnek, „aki teljes jogaiba helyezte az írói szabadságot, mert nem volt tőle mit tartania", és kijelentették, a sajtószabadság engedélyezése egyik „legnagyobb jótétemény a tehetségek, a tudományok és a nemzet számára".2 8 A bécsi pamfletírók tömjénezték a császárt, mert a „sajtószabadság" bevezetésével megélhetésüket lehetővé tette. A külföld is elismeréssel szólt az új cenzúrarendszerről. Schlözer beszámolt a megkönnyebbülés érzéséről, ami Bécsben úrrá vált a kedélyeken, amikor a tiltott könyveket előhozták rejtekeikből,2 9 s még Nicolai, a poroszosán önhitt berlini irodalmár-könyvkereskedő is leereszkedett az oszlrák viszonyok magasztalására.30 II. József cenzúrareformja kétségtelenül igen kedvező fogadtatásban részesült Európa-szerte. Alig egy évvel az új cenzúrarendszer bevezetése után, 1782. április 8-án II. József feloszlatta az udvari cenzúrabizottságot.3 1 A feloszlatás gyakorlati meggondolás folyománya volt, de a cenzúra irányát, szellemét illetően is jelentős következményekkel járt. Ezzel a cenzori testület megszűnt a csehosztrák kancellária önálló bizottságaként működni s a tanügyi bizottság (ettől fogva tanügyi- és cenzúrabizottság a neve) vette át a cenzúraügyek int ézését. A feloszlatott cenzúrabizottság tagjai — most már csak ,,cenzor"-ok — az uralkodó előbb említett rendelete értelmében az általuk cenzúrázott könyvek és kéziratok címét rövid jegyzőkönyvbe foglalták, a könyvek engedélyezésének, ill. eltiltásának indokolásával, s e jegyzőkönyvet hetenkéni a tanügyi bizottság elnökének nyújtották be, aki ezt egyszerűen tudomásul vette vagy a körülményekhez képest a bizottság előtt felolvastatta. A cenzor 26 A császár alapszabályait a korabeli külföldi irodalom is ismertette. A weimari Acta historico-ecclesiastica nostri temporis 1785-ben kivonatosan közölte VII. 52. rész 556-561. 1. Teljes szövegét 1782-ben Schlözer adta közre Briefwechsel X. 222-228. 1.; a következő évben Walch : Neue Religionsgeschichte ismertette kivonatosan IX. 78 — 82. 1. 27 Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. Bpest, 1939. 178. I. 28 Van Swieten 1784. ápr. 28-i felterjesztése, lásd Onau : i. m. 232. I. 29 Schlözers Briefwechsel. IX. 120, 124. 1. 30 Friedrich Nicolai : Beschreibung einer Reise durch Deutschland und die Schweiz im Jahre 1781. Berlin u. Stettin, 1783. II. 529, III. 358. kk. 1. 31 Á. T. 1782 : 1108. Közli Walter: i. m. II/4. 119. kk. 1.
