Századok – 1957

Szemle - Kuruc vitézek folyamodványai (Ism. R. Várkonyi Ágnes) 424

426 SZEML H) nem október 25-én, hanem október 20-án történt. 2. Guti Istvánt Kaszás Pál 1704 elején közvetlenül a holdvilági csata (január 28.) után megölte, így semmiképpen sem lehetett 1704 áprilisában Gyulafehérvár mcghódoltatója. 3. Gyulafehérvár kapuit 1704. április 7-ón vagy az előtte levő napok egyikén nyitotta meg Száva Mihály zarándi főispán, a város akkori parancsnoka Toroczkay István, a kuruc hadak erdélyi generálisának és Orlay Miidós, a Törökországból hazatért kurucok parancsnokának egyesült csapatai előtt. A jegyzetekben idézett irodalomban rendkívül sokszor szerepelnek Thály Kálmán munkái. Ezt indokolja Thaly kiterjedt munkássága, de hiányoljuk az ezzel kapcsolatban alkalmazott kellő kritikát. Pl. az Esztergom ostromával kapcsolatos eseményeknél, a nyergesújfalusi sánc körüli harcoknál Thaly „Két kuruc poéta" c. cikkének (Figyelő XV. 1883) ma már bebizonyított an hibás leírásából idéz (373. 1. 1. jegyzet), s bár a felhasznált irodalom jegyzékében szerepel Marko Árpád ,,A trencséni jsata" c. tanulmánya, mely Thaly Kálmán hasonló c. munkájának eredményeit korrigálja, a megfelelő helyen mégis Thalyra hivatkozik a szerző.. A folyamodványokban szereplő személyekről a jegyzetek bőséges életrajzi tájékoztatást adnak. Sok értékes, töredékadatokból összeállított életrajzot olvashatunk, sok eddig ismeretlen kuruc katona tettenői szerzünk tudomást, de néhány esetben szinte érthetetlen hiányosságokat kell konstatálnunk. Esze Tamásról — a Rákóczi szabadságharc egyetlen jobbágy származású brigadérosáról — az életrajzi összefoglalás (100.1. 2. sz. jegyzet) csupán néhány, úgy tűnik, ötletszerűen összeszedett adatot tartalmaz. Esze Tamás életének lényeges mozzanataiból néhányat a kötet más jegyzeteiben még megtalálhat az olvasó, de származását, Rákóczi hazahívásában vitt szerepét, harcainak rövid összefoglalását és nagyszerű szervező képességének méltatását hiába keresi. Ezek nélkül pedig az Esze Tamást illető, sok kevésbé lényeges adat közlése elveszti lét jogosultságát, még akkor is, ha a szerző utal Esze Tamás—Köpeczi Béla „Esze Tamás" c. népszerű feldolgozásra. Komlóssy Sáíidor ezereskapitányról a 250—51. 1. 4. sz. jegyzete alapján nemcsak hiányos, de ferde képet alkot az olvasó. A jegyzet szerint Rákóczi 1705. május 13-án megdorgálja az ezereskapitányt, majd július 27-én a rácok szétverik Komlóssy seregét, s 1706 áprilisában már Komlóssy seregének maradékáról intézkedik a fejedelem. Pedig az 1705 július és 1706 április közötti időszak, melyről a szerző egyetlen adatot sem közöl, az czereskapitány életének legdicsőségesebb szakasza : Rákóczi 1705. december 3-án Szaniszlóról írott hadiparancsa, melyben Komlóssyra bízza Belényes és Sebesvár vidékének védelmét, kinek „a föld népi előtt credituma van", mindennél jobban jellemzi az ezereskapitányt, hiszen a parancsból az is nyilvánvaló, hogy a fejedelem ezen a vidéken népi erőkre támaszkodva szervezi a védelmet. — A hadiparancs „Ráday Pál iratai I. 1703—1706." c. forráskiadványban jelent meg (475—478. 1.). (Sajtó alá rendezte: Bcnda K., Esze T., Mpksay F., Pap L.) Itt kell megemlítenünk, hogy mennyi aggodalomra ad okot, ha két egymást kb. egyéves időközben követő forráskiadvány (a „Ráday Pál iratai I." 1955-ben jelent meg, a „Kuruc vitézek folyamodványai" — bár 1955 van a ldadási évként feltüntetve — 1956 nyarán került forgalomba) anyagának adatai nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt ellentmondanak egymásnak. Pl. a „Kuruc vitézek folyamodványai" nem veszi át Pápai János életrajzának Ráday Pál irataiban közölt helyes és lényeges adatait (i. k. 445. 1.). Szólnunk kell a kötet technikai kiállításár l is. A tetszetős külső, a jó papír, a szép nyomás csak kirívóbbá teszi azt a felületességet, amellyel a kiadvány nyomdai előállítása történt. IIa a pontos nyomásra már nem futotta idő és gond, akkor hibajegyzéket kellett volna mellékelni, mely a legkirívóbb ténybeli tévedéseket korrigálja (a nagyenyedi kollégium elpusztítása nem március 16-án, hanem 13-án történt [161.1.], Szolnok elfoglalásának a közölt két dátuma, szeptember 25. [223. 1.] és szeptember 21. [418. 1.] közül az utóbbi a helyes, Nagyvárad helyőrsége a kurucok bihari sáncát nem 1704. január 17-én, hanem január 7-én támadta meg [297. 1.], Bottyán és Eszterházy nem 1706, hanem 1705 februárjában támadta meg Esztergomot [305, 306. 1.], a karvai sánc elleni támadás nem 1706, hanem 1705 júliusában történt [308. 1.], Kassa kapitulálásának közölt két dátuma közül [95. 1. és 466. 1.] 1704. október 24. a helyes). Ilyen forráskiadvány szellemi előállítása hosszú évek munkájának eredménye, méltán kívánhatunk tehát több gondosságot a technikai szerkesztő — Molnár Pál — részéről is. Esze Tamás tudományos rangjához ós életművéhez méltatlan a kötet felületes előállítása. Csak a korral foglalkozók mérhetik fel azt a nagy kárt, ami abból származik majd, hogy ez a kiadvány ilyen hibás adatokkal került be a tudományos vérkeringésbe. Külön kell szólnunk a kiadvány értékes és mély bevezető tanulmányáról. Esze Tamás „A szegénylegények éneke" és a „Két szegénylegénynek egymással való beszélgetése" c. két korabeli kuruc ének mélyreható elemzésével megtalálta a kulcsot