Századok – 1957

Szemle - Kuruc vitézek folyamodványai (Ism. R. Várkonyi Ágnes) 424

SZEMLE 427-a szabadságharc társadalmi kérdéséhez. A kuruc vitézek folyamodványainak finom elemzésével a jobbágy—nemes ellentét állandó sa függetlenségi harc kimenetelét is döntően befolyásoló problémáját nagyobb távlatokba állítja és sokré'.űbb összefüggéseiben tárja fel. De nemcsak a jobbágyság történetének ezt a nagy reményektől feszülő és csalódásában és kiábrándultságában is hősi szakaszát vizsgálja, hanem élethű portrét rajzol a katonák panaszait értő és érző szívvel meghallgató, a nemesi és jobbágykövetelések között őrlődő s a szegény és belső bajoktól összezilált nemzet függetlenségén és felemelkedésén munkálkodó fejedelemről, II. Rákóczi Ferencről is. A jobbágykatonák törekvéseinek térben és időben messzeágazó gyökerei honnan szívják a reménységet és hitet, mely éveken át kudarcok során keresztül a fegyveres harc éltetője és hajtóereje ? Erre az évek óta nyitott kérdésre ad feleletet a tanulmány, mikor a XVÍI. századvég politikai és társadalmi harcaihoz nyúl vissza, Rákóczi vitézei Bocskay hajdúinak és Thököly kurucainak maradékai, de a török támogatás csalárdságának nagy tanulságával, a szervezettségre, összefogásra törekvés fokozott és átütő erejű igényével kehiek fel. Űj fegyverekkel kezdik a harcot, már számot vetettek^jiz „idők változásával". Hogy a vezető megválasztásában 1683, 1697 vagy 1702 volt-e a cezúra, arra a tanulmány nem ad határozott választ s talán többet az elkövetkezendő évek kutatómunkája során sem tudunk megállapítani, hiszen a népi kurucság történetének rekonstruálásában csupán tör dék adatokra támaszkodhatunk. A szabadságharc megindulása után a jobbágykatonák „szabadságuk megnyerésén" a hajdúszabadság ldváltságát értették, ezért harcoltak és Rákóczi ígérttében sem kerestek mást, hiszen, mint ahogy a szerző is 1 szögezi, a fejedelem sohasem gondolt általános jobbágyfelszabadításra. A jobbágy és földesúr, a vitézlő rend s a megye ellentétét vizsgálva Esze Tamás összefoglalja, hogyan alakult ki a. kuruc katonaság, mely különböző társadalmi elemekből és csoportokból jött létre ós az ország egyes vidékein és tájain más és más színezetet nyert. Sajnáljuk, hogy a kuruc hadsereg életében döntő jelentőségű mozzanatról, a regularizálásról csak keveset hallunk, hiszen Rákóczinak az állandó hadsereg megteremtésére irányuló törekvései okozták a jobbágyság körében az első megtorpanást. Esze Tamás az 1706-os esztendőt tekinti a válság esztendejének s innen Vizsgálja a katonaság bomlásának folyamatát, mély a hazatérő és a hegyekbe kiálló, magát független szabad legénynek kikiáltó jobbágykatona kettős útja. Végső konklúzióként azt állapítja meg, hogy „mielőtt a szabadságharc katonailag összeomlott volna, bensőleg, az osztályharc mezején már elérkezett az összeomlás állapotába". A szerző a birtokosnemesség szerepének vizsgálatánál sem elégszik meg az eddigi eredmények összefoglalásával. Ügy látja, hogy az armális nemeseknek, a Lipót császár tömeges jobbágy nemesítései révén létrejött szegénynemesi rétegnek jelentős szerep jutott a kuruc hadseregben s ezt elemezve új utat nyit a Rákóczi szabadságharc kutatói előtt. A középnemességet pedig nemcsak jobbágyaival szemben tanúsított, önző magatartása miatt teszi felelőssé a szabadságharc elvesztésében, hanem adatokkal mutatja meg, miitént vonta ki magát ez az osztály a katonáskodásból, milyen praktikákkal menekült a fegyverviselés kötelessége alól. Oly szívósan védte nyugalmát és kényelmét, hogy még Rákóczi is belefáradt abba a kísérletbe, hogy megoldja az egyre jobban elmérgesedő kérdést, a nemesség fegyverbeállítását. • A kép, amit a tanulmány a szabadságharc társadalmáról rajzol, világos és tiszta, miét egy matematikái képlet: a lelkesen ós áldozatkészen harcoló, de a maguk szabadságát is kereső jobbágykatonák s az önző nemesség, az elemi engedményre nem hajlandó birtokosok viszonya olyan feszültséget eredményez, mely a függetlenségi harc alapjait rendíti meg. A bevezető tanulmány végül a háború áldozatainak sorsát vizsgálja. 1703—1711 között népünk a szabadságért harcolt, sok fényes győzelmet vívott ki és hősiességét idegen nemzetek csodálták. De a fény mellett az árnyék, a dicsőséges harcok után a sebesültek panasza, a csonka ós béna, a már soha meg nem gyógyuló katonák könyörgése, a hadiárvák és özvegyek szánandó nyomorúsága jelzi, hogy mennyi vérből, könnyből, fájdalomból és áldozatból születik a szabadság. Esze Tamás meglátta a panasz és szenvedés mögött az egyszerű katonák emberi nagyságát, melyek csak emelik a nagy nemzeti küzdelem erkölcsi értékét. Esze Tamás a kuruc vitézek folyamodványait a történeti vizsgálódás mikroszkópja alá helyezte. Munkája nyomán a szabadságharc névtelen hőseinek nagy és monument 'lis tömege szétváhk egyedeire és előttünk áll az egyes ember, ki nem volt több, mint egyéni céloktól és indulatoktól vezérelt ember, de kevesebb sem, mint a törtenelem bonyolult szerkezetű élő szövetének sejtje. R. VÁRKONYI ÁGNES