Századok – 1957

Tanulmányok - Mátrai László: Az anyag szerkezetének atomista felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában 145

152 MÁTKÁI LÁSZLÓ forma — materia kérdésnek és — igen haladó módon — eltolja azt a jelenség és lényeg majdani materialista koncepciója felé. Még jobban kidomborítja ezt Apácai azáltal, hogy a Ramus adta logikai keretben a Descartes által annyira hangsúlyozott oksági megismerés módszertani összefüggéseiben szerepelteti az arisztoteleszi-skolasztikus metafizika fogalmait : a materia-t pl. „tevő ok"nak, a forma-t „állató ok"-nak nevezi. Ezek szerint tehát Apáczai, ha nem is fogadja el az atomisztikát, ennek ellenére ugyanúgy a skolasztika elleni oldalon áll ebben a kérdésben, mint a XVII. század európai és magyarországi atomistái7

. Nem egyértelmű és világos Pósaházi Jánosnak (1628? —1686), a sárospataki református főiskola filozófia-tanárának helye a kor ideológiai harcaiban. A régi és az új vallás harcában egyike a legkérlelhetetlenebb, legszilárdabb küzdőknek, aki egyenest Pázmány Pétert támadja meg, nagy leleménynyel és kemény, nem egyszer durva hangnemben — amint ez már akkor szokásos volt8

. Ugyanekkor a református egyházon belüli vitákban éppilyen szilárdan állt a maradiság, orthodoxia, azaz — ezzel együtt — az egyházpolitikai, politikai, vagyis a feudális reakció oldalán9

. Filozófiai álláspontja viszont megint csak haladó, amennyiben atomista felfogásának határozottan anti-idealista megfogalmazásán kívül komoly érvekkel cáfolja a mozgás arisztotelista-skolasztikus koncepcióját és határozottan lándzsát tör amellett, hogy az anyag minden mozgása voltaképpen csak helyváltoztatás : egyenes út ez a következetes, mechanikus materializmus felé. Ha nincs is tudatában annak — amit naivitás volna elvárni e korban —, hogy voltaképpen materializmus és idealizmus döntő különbségéről, ellentétéről van szó mindkét kérdésben, azt világosan érzi, hogy ezek igen lényeges világnézeti kérdések s ezért megfelelő súlyú történeti és logikai érvekkel operál mindvégig. „Aristoteles et qui ex illo solo sapere didicerunt, rident atomorum defensores ; cumprimis illum philosophiae ducem Democritum traduntur tamquam stultum et insanum quod atomos dari defenderet. At quicquid homines loquantur, Veritas non ab illorum cerebellis, sed a rebus ipsis pendet10

. Nos igitur hac in parte volumus esse potiiis Atomistae, quam Thomistae ; malumus hic bibere ex lympido Democriti puteo, quam ex turbidis Scholasticorum et Aristotelicorum lacunis : dicimusque dari atomos. Idque confirmatur et ratione et experientia et eruditorum consensu11

." « 7 Ugyanerre a következtetésre jut végeredményben Z. Tordai is Apácai atomfelfogását illetően : 300 de ani de la aparitia „Enciclopediei maghiare" a lui Apáczai Csere János. (Cercetari Filoaofice, 1955. III. t. 3. nr. 109. 1.) 8 Pázmány híres ,,Kalauz"-ára válaszolt 1669-ben „Igazság istápja" c. vaskos (terjedelmes és keményhangú) munkájában. 9 Ld : Makkai Ernő: Pósaházi János élete és füozófiája. Kolozsvár, 1942. (Acta Philosophies. 3.) 23—31. II. 10

Ezt az életerős antiskolasztikus gondolatot szinte szóról szóra megtaláljuk Pósaházi mesterénél, Johann Sperling-nél: ,,. . . sed res ipsa contrarium loquitur, homines loquantur quicquid velint. Veritas a rebus, non ab hominum cerebellis dependet." (Institutiones physicae. Wittenbergae, 1039. 788. 1.) 11

Phüosophia naturalis sive introductio in theatrum naturae, Patakini, 1667. (RMK II. 1113.) 61. 1. „Aristoteles és akik azt tanították, hogy kizárólag belőle kell meríteni a bölcsességet, kinevetik az atomok védelmezőit; elsősorban a filozófiának ama nagy fejedelmét, Demokritost tartják gyengeelméjűnek és őrültnek, mivel védte az atomok létezését. De bármit is beszéljenek az emberek, az igazság nem az ő agyacskáik-