Századok – 1957
Tanulmányok - Mátrai László: Az anyag szerkezetének atomista felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában 145
AZ ANYAG SZERKEZETÉNEK ATOMISTA FELFOGÁSA 153 Atomelmélete nem csupán újabb bizonyítékokat, de világnézeti súlyt is nyer azáltal, bogy — lényegében Descartes-ra támaszkodva — az anyagot és annak mozgását elégségesnek tartja a természeti jelenségek megfejtésére (természetesen azzal az akkor elengedhetetlen megszorítással, hogy a mozgást Isten adta az anyagba eredetileg). E nézetének kifejtésénél nem csupán Aristoteles potencia — aktus-tanával és a skolasztika „formae substantiales" fogalmával fordul élesen szembe, de szembehelyezkedik Comenius hármas alapelvével (materia, spiritus, lux) és szeretett mesterével szemben is megvédi a maga „monizmusát", mely csakis az anyagot ismeri el a fizikai (kiterjedt) világ alapprincipiumának. „Mundana igitur corpora nihil aliud sunt, nisi materiae aliis vestitae formis . . . Non est igitur ut formam quandam substantiellem a materia toto genere diversam rebus inesse imaginemur: sed omnes formae, excepto homine, sunt duntaxat modi quidam materiales."12 Nevezetes fordulat ez a XVII. századi filozófiatörténetben : az arisztotelészi forma — matéria viszony „talpraállítása" döntő lépés az anyag elsődlegességének és öntevékenységének s a világ anyagi egységének felismerése felé. Persze Pósaházi csak elszigetelt lépéseket tesz ebben az irányban, de ez is jelentős haladás, hiszen a kor legbátrabb materialistáit — Hobbest és Spinozát — még (a protestáns magyar diákoktól látogatott) angol, holland vagy német egyetemeken sem volt szokás ismerni (vagy éppen elfogadni!), nemhogy a magyarországi főiskolákon. Ugyancsak az atomisztika hirdetője az eperjesi evangélikus főiskola két tanára, Bayer János és Czabán Izsák is. Bayer (1630—1674) nem csupán tanítványa Comeniusnak, mint Pósaházi, hanem követője is a természetfilozófiának éppen idevonatkozó alapkérdéseiben. Emellett Bayer eredeti és sokoldalú filozófus, akit Bacon lelkes víziója a természettudományok ragyogó jövőjéről magával ragad és önálló, érdekes gondolatokra inspirál. Az atomisztika kérdésének materialista tendenciáiban azonban elmarad Pósaházi mögött,13 aki ezért joggal bírálja őt is, Comeniust is : ,, . . .liquet baud esse veritate consentaneam Neotericorum quorundam sententiam, qui tria ista materiam, lucem et spiritum rerum naturalium principia ponunt."14 tói, hanem maguktól a dolgoktól függ. Mi e kérdésben szívesebben vagyunk atomisták, mint tomisták; szívesebben iszunk Demokritos kristálytiszta kútjából, mint a skolasztikusok vagy arisztoteüsták zavaros tócsáiból. Állítjuk tehát, hogy léteznek atomok. Megerősíti ezt mind a gondolkodás, mind a tapasztalás, mind pedig a tudósok közös véleménye." 12 Pósaházi, i. m. 62. 1. („A világban található testek nem egyebek mint különféle formákat öltött anyagok. . . Egyáltalán nem szükséges tehát a dolgokba beleképzelnünk valamiféle szubsztanciális formát, mely az anyagtól teljességgel különböznék: mert az összes formák, az ember kivételével, mind valamilyen anyagi modus-ok".) (Kiemelések tőlem. M. L.) 13 És itt —- legalább is e részletkérdésben — Erdélyinek kell igazat adnunk Kvacsalával szemben, aki igaztalannak találja (i. m. 184. 1.) Erdélyi ítéletét: „csak az a kár, hogy nem menekülhetve a theozójia emelkedéseitől. . . kozmológiát szerkeszt a mózesi előadás alapján..." (A bölcsészet Magyarországon, 147. 1.) 14 Pósaházi, i. m. 53. 1. („világos, hogy az igazsággal nem megegyező azoknak az újítóknak a felfogása, akik az anyagot, fényt és szellemet teszik meg a természeti dolgok három princípiumává".)
