Századok – 1957
Vita - Csekey István: Balugyánszky Mihály élete és munkássága 326
334 CSEKEY ISTVÁN' Nem a Sándor orosz cárra írt dicsőítő ódája miatt lett Hannulik Szentpétervárott princeps Lyricorum — mint a szerző tévesen írja — (152. 1. 2. j.), hanem ellenkezőleg : éppen azért kérték fel őt és nem mást az óda megírására, mert Hannulik már két évtizede a legkiemelkedőbb latin költő hírében állott egész Európában. Tehát a szentpétervári akadémikusok a század lekiválóbb latin költője írta ódával akarták a cárt ünnepelni, miként ez Horányi első adatából is egészen világosan kitűnik. Semmiféle olyan adatról sem tudunk, amely arról szólna, hogy ezt az ódát Balugyánszky íratta HannulikksX. Sőt ennek az ellenkezőjét látszik bizonyítani az a tény is, hogy Hannulik ódája 1804-ben másik kiadásban Pesten is megjelent, amiről a szerző nem tud, és e kiadás címlapjának versója nem tartalmazza a váradi kiadásnak Balugyánszkyra vonatkozó mondatát. Minthogy tehát az ódát nem Balugyánszky íratta Hannulikkal, nézetünk szerint mindaz, amit a szerző az óda tartalmát illetően Balugyánszkynak tulajdonít, csak merő fikciónak tekinthető mindaddig, amíg megfelelő forrásadatokkal nem igazolja állításait. Nem lehetetlen, hogy Hannuliknak kéziratos ódáját Balugyánszky Nagyváradról magával vitte, útközben Pesten kinyomatta, s ezeknek a példányoknak javarészét vihette ki magával Pétervárra. Szerintünk tehát a pesti nyomtatvány megelőzte a nagyváradi kiadványt, s ebben az esetben a pesti kiadás címlapján az anno 1804. scripta kitétel csak annyit jelent, hogy az óda 1804-ben hagyta el a nyomdát. Ezzel az elképzeléssel ldtűnően egyezik a nagyváradi kiadvány címlapjának belső oldalán az obtulit szó, amely nem „felajánlást" jelent, hanem csak a regisztrálását annak, hogy az óda bemutatása már megtörtént.17 Balugyánszky tehát minden valószínűség szerint a pesti nyomtatványt mutatta be Pétervárott, s a nagyváradi kiadásra csak akkor került sor, amikor az óda bemutatása Pétervárott már megtörtént. Az óda nagyváradi kiadását éppen az a körülmény tehette indokolttá, hogy a pesti nyomtatványból — miután annak jelentős részét Balugyánszky minden bizonnyal magával vihette — csak kevés foroghatott közkézen, viszont az óda iránt az érdeklődést éppen az a tény növelhette, hogy az időközben már Pétervárt is bemutatásra került. Ha tehát az a feltevésünk, hogy az ódát Pesten Balugyánszky vagy megbízottja (esetleg Tertina) nyomatta ki, elfogadhatónak látszik, akkor ez egymagában is megdönti a szerző véleményét, mert ugyan elképzelhető lenne-e, ha az ódát Balugyánszky íratta Hannulikkal, hogy kinyomatja az ódát anélkül, hogy a maga nevét is rányomatta volna. Ez egészen valószínűtlennek látszik. Ámde ellenkezőleg : az a körülmény, hogy nevét nem nyomatta rá, e contrario a legjobb bizonyíték arra, hogy az óda létrejötte körül neki semmi kezdeményező szerepe nem volt. Itt pusztán annak a két külső körülménynek véletlen találkozásáról van szó, hogy Hannuliknak 1803 októberében elkészült az ódája, Balugyánszkynak pedig ugyanakkor már folyamatban volt a kiutazási ügye.18 Legvégül felmerül még egy kérdés. Ha Balugyánszky a Pesten kinyomtatott Hannulik-ód&t vitte ki Pétervárra magával, miképpen jöttek létre a nagyváradi kiadású ódanyomtatványok ? Hannulikn&k nemcsak régi kapcsolatai voltak a nagyváradiakkal, hanem 1802 óta mind gyakrabban találkozunk alkalmi költeményeinek Nagyváradon való kiadásával. 1804-ben, amikor a Sándor cárt magasztaló óda Nagyváradon is megjelent Gottlieb Antal máramarosszigeti nyomásában,* ugyanebben az évben ugyancsak Nagyváradon jelent meg egy üdvözlő beszéde és egy elégiája hasonlóképpen máramarosszigeti nyomással, végül pedi£ egy költeménye 1808-ban, de már nagyváradi nyomással.19 Ezekből a tényekből pedig végérvényesen megállapíthatjuk, hogy a Sándor cárt dicsőítő ódának a pesti mellett Nagyváradon történt kiadása nem függött össze Balugyánszky Nagyváradról való távozásával, még kevésbé volt tekinthető Balugyánszky rendelésének, ellenben sokkal inkább volt Orlay és Tertina, valamint Tertina és Hannulik kapcsolatainak a természetes következménye. Szinte bizonyosnak látszik, hogy Balugyánszky a cárt dicsőítő Hannulik-ódáról, amelyet 1803 őszén Szentpétervárról rendeltek, Orlay és Tertina útján vett tudomást, és így kapcsolódott bele az ügybe. Mindent összefoglalva és visszatérve a főkérdésre, hogy a Sándor cárt dicsőítő ódát Balugyánszky íratta-e Hannulikkal vagy som :2 0 Varga Lászlóval, a ma élő leg -"Akkor lenne ,.ajánlás", lia az obtulit (praesens perfectum) helyett az iiffert (praesens) igealak állana. Ezért téves a szerző könyvében a nagyváradi kiadás hasonmása alatt az ismertető sorban az óda belső címlapjának akkénti meghatározása, hogy „ajánlás". " Balugyánszky már az 1803—4. tanév első félévében nem működött, mert tanszékét kartársa, Faber Antal helyettesítette. Ld. A magyar királyi jogakadémiák és joglyceumok története. 107. 1. — Bozóky, i. m. 83. I. 18 Ld. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 4. k. 441—442. h. az 58., 59. és 69. sz. kiadványok.— Pontos bibliográfiai leírásuk Petrik Géza: Magyarország bibliographiája 1712—1860. 2. k. 66—67. 1. 10 A Hannulik-óda még részletesebb történetét „Hannulik János oroszországi kapcsolatai" címmel a Filológiai Közlönyben jejtettiik ki. III — 1956. 460—469. 1. (Különlenyomatban is)
