Századok – 1957
Vita - Csekey István: Balugyánszky Mihály élete és munkássága 326
BALUGYÁNSZKY MIHÁLY ÉLETE ÉS Mf.NKÁSSÁUA 335 kitűnőbb Hannulik-kutatóval együtt,2 1 határozott nemmel felelünk mindaddig, amíg valaki ennek az ellenkezőjét be nem bizonyít ja. A szerző ugyanis semmit sem bizonyított, mert a nagyváradi kiadás címlapjáról tőle közölt hasonmás csak annyit mond, hogy az ódát Balugyánszky mutatta be Pétervárott. Ezzel szemben, hogy az ódát nem Balugyánszky íratta Hannulikk&l, a következő adatok igazolják : 1. Horányi két adata, mely szerint az óda megírására a szentpétervári tudós társaság kérte fel Hannulikot ; 2. a nagyváradi kiadvány címlapversóján olvasható szöveg, amely megerősíti Horányi adatait ; 3. a szerzőtől nem ismert pesti ódakiadvány címlapja, amely nem említi Balugyánszkyt ; 4. a nagyváradi kiadvány eímlapversója, amely csupán annyit igazol, hogy az ódát Balugyánszky „ajánlotta fel", illetőleg mutatta be, de nem azt, hogy az ódát Balugyánszky íratta Hannulikka.1; 5. végül az a tény, hogy Nagyváradon ugyanabban az 1804. évben Hannulik Sándor-ódáján kívül még két másik kiadványa jelent meg Nagyváradon, ellentmond annak, hogy a Sándor cárhoz írt Hannulik-ó dát Balugyánszky adta ki Nagyváradon. Minthogy tehát Balugyánszkynak semmi szerepe sem volt az óda íratása és kiadása körül, nézetünk szerint mindaz, amit a szerző erre a téves elképzelésre épít, tarthatatlanéselfogadhataitlan. A nagyváradi ódacímlap szövegének helytelen értelmezéséből olyan helytelen eredményekre jutott, amelyekből még hősének jellemvonásait is eltorzította, hozzá nem méltó cselekedettel vádolta meg. A történetírói hűség itt is áldozatául esett a regényesség meseszövésének. Mert mindaz, amit Hannulik, Horányi, Varga és az óda pesti kiadásának nemismerése következtében az óda külső történetéhez ós tartalmához fűz, konkrét bizonyítékok hiányában nem egyéb fikciónál, a vie rcmancée írója fantáziájának szabad csapongásánál. * Ahg érkezett meg Balugyánszky Nagyváradon 1802. november 30-án nőül vett fiatal feleségével és kis fiával Szentpétervárra, már 1804 tavaszán rövid hír jelent meg róla a Magyar Kurírban. Azután hosszú ideig nem ad hírt a hazai sajtó Balugyánszky pétervári életéről és működéséről. Ehhez hozzáfűzi a szerző: „Azt lehetne hinni, hogy távolbavesző alakja, melyet oly szorgalmasan figyelt a bécsi rendőrség és magyarországi kopói, végleg eltűnik a hazai szemek elől." (212. 1.) Majd nagy részletességgel adja elő, hogy a bécsi titkos rendőrség miként figyelteti még 1807-ben is2 2 Balugyánszky és Sztojakovics levelezését a kitűnő Kelemen Imre pesti egyetemi tanárral, aki háromszor dékán és egyszer rektor volt, és akit az uralkodó is annyira megbecsült, hogy teljes fizetést biztosított neki, amikor hetven éves korában nyugdíjazását kérte.2 3 A külföldön jelentős állást betöltő egyénekkel való levelezés ellenőrzésének tehát nem volt semmi különösebb jelentősége, mert e korszak rendszeréhez hozzátartozott a külföldi, főleg az oroszországi, levelezés megfigyelése.2 4 Mivel tehát a külföldi levelek cenzúrázása ebben a korban általános kormányzati eljárás volt, erőltetett magyarázat a szerzőnek az az ismételten visszatérő törekvése, hogy ez az eljárás Balugyánszky esetében az egykox-i jakobinus ellen irányult. Sajnos Balugyánszkynak csupán két oroszországi levelét ismerjük. Az egyiket 1807. május 1-éről intézte egykori nagyváradi tanártársához, Brassói Miller Ferdinándhoz, aki 1803 óta a Széchényi Ferenc alapította könyv- és éremgyűjtemény őre, majd 1808-ban az ebből fejlődött Magyar Nemzeti Múzeum első igazgatója volt. Ez az eredetiben latinul írt levél, amelyet a szerző egész terjedelmében magyarul közöl, rendkívül értékes forrása nemcsak Balugyánszky első három évi pétervári tevékenységének, »hanem az ottani magyar kolónia életének, valamint az akkori orosz felsőoktatásügy történetének. A másik levelet ugyancsak latin nyelven egykori bécsi egyetemi évfolyamtársához, Vuchetich Mátyáshoz, később a pesti egyetem híres büntetőjogi tanárához írta Balugyánszky. E levél keltét érthetetlen okból nem közli a szerző, ellenben azt írja, hogy a Millerhez intézettnél „csaknem másfél évvel később íródott". Eszerint 1808 végén 21 Varira László: Hannulik János, a XVIII. század Iloratiusa. Debrecen, 1938. 98.1. (A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság I. osztályának kiadványai 7.k. 10. füz.) Benne kivonatosan ismertet 76 költeményt, utolsónak éppen a Sándor cárhoz irt ódát (97—98. 1.). Innen is köszönjük sokirányú szíves segítségét. «212—213. 1. Vö. Ulár fentebb a 329. lapon. "Ld. Eckliart Ferenc: A jog- és államtudományi kar története. 1667—1935. Bpest, 1936. 271. 1. Vö. Lábán Antal: Kortörténeti titkos jelentések Bécsből a száz év előtti Magyarországról. (Századok, 55—56. évf. 309. és 312. 1.) — Meszlénui Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon (1780—1846). Bpest, 1934. Passzim. A 454 1. terjedelmű monográfia a 446—449. lapjain igyekszik a jozefinizmus bibliográfiáját adni, igaz, hogy flieg egyházi szempontból. A szerző mindkét művet haszonnal forgathatta volna a jozefinizmus ismertetéséhez. — Vö. ínég Bruckner János: Bessenyei és kora politikai filozófiája. (Irodalomtört. Közi. 58. évf. 1954. 21—42. 1.)
