Századok – 1957
Vita - Csekey István: Balugyánszky Mihály élete és munkássága 326
332 CSEKEY ISTVÁN' Mihálóczy György nagyváradi jogtanár és szenior temetéséről azt mondja a szerző, hogy „sírjánál —• mint Miller Jakab Ferdinánd írja visszaemlékezéseiben [helyesebben : Mihálóczyról készített életrajzában] — Balugyánszky Mihály tartott megható gyászbeszédet, mely Miller szerint nyomtatásban is megjelent".1 2 Miller biográfiájában azonban idevonatkozólag szószerint a következő olvasható : ,,wobey von dem darmalliqen Herrn Senior Facultatis Juridicae mit einer zierlichen Re e ihm parentirt wurde, die nun in Debreczin abgedruckt wird .." Amit a szerző Millertől szószerint idéz, nem egyezik az eredeti szöveggel; amit pedig a gyászbeszéd megjelenéséről mond, Miller szavainak helytelen fordítása és félremagyarázása. Miller ugyanis az életrajzot minden jel szerint közvetlenül Mihálóczy halála után írta, tehát még 1801-ben, s így a nekrológról nem múlt időben beszél, hanem jelen időben, tehát amikor a nekrológ Idnyomatásáról még csak szó volt, de úgy látszik nem történt meg. így azután nem csoda, ha a mü a debreceni kollégium nagykönyvtárában sem volt feltalálható (134. 1. 26. j.). Balugyánszky 1797-i vitatételeiből és doktori értekezéséből megállapítható, hogy hű maradt a jozefinizmus teoretikusának, Sonnenfelsnek, tehát egykori meste ének elveihez Ferenc idejében is, amikor pedig már körülötte a világ lényegesen megváltozott. A felvilágosult abszolutizmusnak, a szabadkőműves Sonnenfclséhez hasonló jozefinista kormányzatnak ebben az időben alakult ki némi fáziskülönbséggel új birodalma : I. Sándor cár Oroszországa. Balugyánszky olvassa a Magyar Kurírnak az oroszországi művelődési reformokra vonatkozó sűrű tudósításait. „És amikor ezek a tudósítások már amúgy is teljesen felcsigázták a zemplénmegyei [!] orosz parasztivadékból nagyváradi professzorrá lett Balugyánszky képzeletét, a langyos nagyváradi tavasz egyhangúságába villámként hasít bele az időközben cári udvari tanácsossá kinevezett Orlay János által, Novoszilcev gróf, a cár legbizalmasabb tanácsadójának megbízásából írt hivatalos meghívás, mely Balugyánszky számára felkínálja az újonnan szervezett [talán inkább csak: szervezendő] pétervári pedagógiai főiskola tanári székét. "I 3 A szerző szerint : „A fiatal Balugyánszkyt nem jellemezte az a rendkívüli, emelkedett szerénység, amely a későbbi évtizedek Balugyánszkyjának egyik legrokonszenvesebb vonásává vált," (128. 1.) Ez a jellemzés sem helytálló, mert később is elég gyakran kérvényezett ós instanciázott nagyon is eredményesen, úgyhogy kuriózumból még Baranov is szószerint egész terjedelmében leközli a Gurjev pénzügyminiszterhez 1816. november 22-ről intézett kérvényét, amelyben ugyancsak nem fukarkodott érdemeinek felsorolásával. (I. m. 12—14. p.) De meg ismerve az életét, alig képzelhető, hogy az a temérdek pénz, ékszer, kitüntetés, adósságelengedés, bérlet behelyezés és egyéb kegyek, amelyekkel két uralkodó is elhalmozta, minden kezdeményezés nélkül áradtak volna rája. A szerző azt írja, hogy Balugyánszky az Oroszországba utazásának jóváhagyása tárgyában a helytartótanácshoz benyújtott „folyamodványának levezető részében előadja, hogy meghívták Pétervárra, a politikai tudományok tanszékére." Elhallgatja, hogy Balugyánszky a 148. lap 8. jegyzetében szószerint közölt kérvényében így írja ; ,,pro projessore scientiarum politicarum ad Universitatem Petropclitanam vccatus". Nem volt-e ebben nagyzolás, amikor Orlay első leveléből világos, hogy a cár még csak szándékozik Pétervárt is főiskolát létesíteni ? Ekkor még Pétervárt csupán pedagógiai gimnázium működött, amelyet a II. Katalin alapította tanítóképzőből fejlesztettek ki, és csak 1804-ben alakították át Pedagógiai Intézetté. Ennek politikai gazdaságtani tanárául hívták meg Balugyánszkyt. Mivel azonban megérkezésekor a Pedagógai Intézet még nem működött, 1803. augusztus 1-i hatállyal a pedagógiai gimnázium tanárává la 131.1. Itt a szerző csak látszatra hivatkozik Miller Munkáira a Széchényi Könyvtár kézirattárában, melynek Quart. Lat. 63 jelzését is elfelejtette megadni. Valójában ezt a helyet Bozóky után közölte annak minden hibájával együtt. A nagyváradi királyi akadémia századc3 múltja. 80. 1. 1. j. —• Az életrajznak a szerző közölte cime Miller után a következőképpen javítandó: Mihálóczy Miháloczyra, Varadiensü Varadinenaisre, s a 134. 1. legfelső sorában az A eí-re, végül a mű címe után Millernél hiányzik a (Debrmni) szó. — Itt jegyezzük meg, hogy Miller 1789. »September I-i nagyváradi tanévnyitó beszédére is fenti kéziratából hivatkozik, holott Bozóky közölte : i. m. 37—54. 1. 13 138—139.1. — A szerző nemcsak magyar fordításban (139—141.1.), hanem jegyzetben eredeti latin szövegében is közli Orlay hívólevelét. Ezt a jegyzetet azonban nem az „alezredesi rendfokozat"-hoz kellett volna tennie, hanera egyesíteni a 11. jegyzettel annak feltüntetésével, hogy Orlay megbízólevelét eredeti latin szövegében szószerint közölte a Zeitschrift von und für Ungern [és nem Ungarn) :!. kötete 1803-ból a 258—261. lapokon. A szerző ezt a folyóiratot nemcsak címében idézi állandóan hibásan, hanem elmulasztja a kötetek számát közölni, pedig évente nem egy kötet jelent meg belőle mindig élőiről kezdődő lapszámozással. Sajnos közlésében rengeteg a hiba. Nem számítva az interpunkcionális és a sorvégi elválasztási hibákat (a szerző úgy látszik nem ismeri a latin elválasztási szabályokat), akövetkező hibák állapíthatók meg ebben a néhány soros szövegben : a 141. 1. 12. jegyzetének 2. sorában innumeros helyett innumeras a helyes, alulról a 8. sorban oersfitissimiis helyett versatissimum; a 142. 1. felülről számított 8. sorában Ruthenae helyett R'itkeniae, a helyes, a 14. sorban honofice helyett hnnnrilice, a 23. sorban aryumcnte helyett ari/uminti, a 29. sorban tenes helyett Imms, a 33. sorbanse.metaim helyett sementem, a 36. sorban Varadiensem helyett Varadinewcm, a 44. sorban Gubsrnatur helyett qubp-rmtur és végül a 46. sorban Plure helyett Plura a helyes. Sajnos, ilyen arányokban fordulnak elő a hibák a könyv egyéb idegen nyelvű, főleg latin közléseiben is, amit helytelenítenünk kell tudományos mű igényeivel fellépő munkában.
