Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAG TAR RENDI ÁLLAM HÜNYADI KORÁBAN 87 A k cznemesség oly nagy számban vett ezen részt, hogy tanácskozásai nem is a városban, hanem Rákos mezején folytak. Most tehát nem a szokásos módon megyénkint 2—3—4 követte] képviseltette magát a nemesség, hanem csoportosan vonult fel. „Nem «gy vagy két megbízott jött e megyénkint —mondja Hunyadi— hanem minden nemes egyenkint és valamennyi egyetemlegesen."1 '1 Az állítást magától értetődően nem szabad szó szerint vennünk. A kormányzó összehasonlításképpen mondta ezt Szabolcs megye nemeseinek, akik csak egyetlen követet küldöttek. Korántsem szemrehányásul, mintha keveselte volna részvételüknek méretét, hanem mert vonakodtak megtéríte.ii ennek az egyetlen megbízottjuknak a kiadásait, noha az a megye személyében jelent meg. Az országgyűlésnek a korábbi állapotokhoz viszonyítva rendkívüli látogatottsága' utott kifejeződésre az ,, amplissima eongregatio generalis" megjelölésben is.172 A végzéseket Hunyadi már mint kormányzó 1446. június 13-án adta ki. A decretum szerkezete merőben elüt a korábbiakétól. Nem egységes, mert azonnal •észrevehető en két, különböző időben keletkezett részből áll. Az első a kormányzóválasztásról még mint jövőben bekövetkező eseményről szól, a második az utána hozott határozatokattartalmazza. Mivel a választás június 6-án, pünkösd másodnapján ment végbe, a tanácskozások pedig, ha egyszer Pozsony város követei elsején indultak útnak, alig egykét nappal korábban kezdődhettek, a decretum első része oly programnak látszik, amelyet egy párt készen hozott magával. Nem ellenkeznek e feltevéssel a decretum bevezető szavai, amelyek szerint az országgyűlés résztvevői sok fáradozás után jutottak megállapodásra. Nem lehet ugyanis kétségünk, hogy a megjelenteknek azt a részét, amelyet meglepetésszerűen ért a program elhangzása, csak rábeszéléssel, érveléssel, esetleg fenyegetéssel lehetett rávenni annak elfogadására. A viták, ha megkezdésükkor még csak keresik a teendőket, oly rövid idő alatt semmiképpen sem vezettek volna eredményre. Megerősíti feltevésünket, hogy a program június 6-án leírva közkézen forgott. Pozsony város követei ekkor írott levelük függelékében le is másolták,17 3 egy eredeti példánya pedig a Kállay család levéltárában napjainkig fennmaradt.17 4 Az országgyűlés tagjai •torum, baronum ac regnicolarum in civitate Alberegali editum (Leleszi konvent orsz. lt. Acta anni 1447. nr. 22.) 171 non unus aut duo, sed singuli singulariter et uni versi universaliter in presenti congregatione interfuerunt. (Dl. 55.329.) 172 Kovachich: Sylloge I. k. 115. 1. Ugyanígy az országnagyok jún. 15. és nov. 6-i, Hédervári Lőrinc nádornak pedig szept. 29-i kijelentéseiben, hogy a Nógrád és Hont, valamint Vas és Pozsony, illetőleg Tolna megyékben végbement jogtalan birtokfoelalásokról az illető megyéknek az országgvűlésen universaliter jelenlevő követei tettek tanúságot. (Dl. 13.922, 13.923, 13.990, 88.811.) Az országnagyok jún. 6-i oklevelüket saját szavaik szerint in congregatione ampla dominorum prelatorum et baronum in campo Rakws prope Pesth celebrata bocsátották ki. (Dl. 13.913.) Mindamellett túlzás Fraknói állítása (82.1.), hogy a pozsonyi káptalan 1447-i birtokperében elhangzott megállapítás szerint két falu szomszédjai közül nem kevesebben, mint negyvenhatan lettek volna jelen a rákosi gyűlésen. Az oklevél szerint a 46 tanút a Pozsony megyei Szerdahelyen hallgatták ki, csküjöket pedig azon formula szerint tették le, amelyet az említett országgyűlésen állapítottak meg. (A névszerint felsoroltak, ceterique quamplures nobiles conprovinciales ad prenotatam fidem eorum deo debitam et insuper ad iuramontum per •eos nuper in congregatione generali totius regni in civitate Pesthiensi et campo Rakws celebrata prestitum. Knavz, i.m. 135. 1.). A per eos kitételt, úgy véljük, nem szabad szószerint vennünk, mintha az esküt a tanúk az országgyűlésen valamennyien maguk tették volna le. 173 Teleki, X. k. 184. sköv. 1. 174 Dl. 55.325. — További példány közkézen forgásának bizonyítéka a Corpus iuris szövege. Ez ugyanis, mint a szövegek összevetése alapján megállapítható, a pozsonyival azonos, különbözik ellenben mind a Kállay-félétől, mind pedig az 1446-i decretumétól. A leglényegesebb eltérés, hogy az előbbiekből hiányzik a várak lerombolásáról szóló résznek a pesti országgyűlésre való utalása.
