Századok – 1957

Krónika - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Gunst Péter; Ránki György; Szabolcs Ottó) 897

902 KRÓNIKA hárítását, azt, hogy az ipari munkabérkeresletek reálértékét — az egész munkásosztályt nézve — a válság előtti színvonalnak 57%-ára, a dolgozó parasztság pénzbevételének reálértókét 50%-ra, a mezőgazdasági munkáskeresetekét ennél is kevesebbre csökkentették. A magyar mezőgazdaságnak az 1920-as években megtett fejlődésével kapcsolatban írottakra vonatkozólag Zsigmond László opponensi véleményében kifejtette, hogy nem lehet teljesen egyetérteni az agrárválság általános előzményeiről tett egyes megállapításokkal. Jobban ki kellene domborítani azt a tényt, hogy ,,...a termelés emelkedése az egyik oldalon, a piacok viszonylagos stabilitása a másik oldalon, ez jellemezte a kapitalizmus ideiglenes és részleges stabilizációját általában s ez jellemezte a magyar ellenforradalmi rendszer »konszolidációját« is, bár sajátos és a hazai fejlődésnek megfelelő viszonyok közepette". „Ezt egyébként — mutatott rá Zsigmond László — »Az agrárválság« című fejezet egyes adatai is bizonyítják, akár a kenyérgabonaterület vagy a búza vetésterületének növekedéséről (az utóbbinak a jelentősége, hogy árugabona .Magyarországon csaknem kizárólag búzából állott), akár gépesítésről vagy műtrágya fogyasztásról van szó. Tehát helytelen lenne, ha semmibe vennék a termelés emelkedését, hiszen enélkül nem lehet megérteni bizonyos későbbi jelenségeket, többek között azt, hogy a válság éveiben miért került előtérbe új és az eddiginél élesebb formában a piac kérdése." Hanák Péter szerint ennél a kérdésnél elsősorban a hazai, a sajátos vonást kellene kidomborítani. Megítélése szerint ,, . . . a legfőbb sajátosság Magyarországgal kapcsolatban éppen az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és a korábban elnyomott nemzetiségi területek elvesztése folytán Magyarországon eleve a piacok óriási mértékű szűküléséről volt szó, tehát itt nem a kapitalizmus általános válságából folyó piaci labilitás vagy stabilitás kérdése merül fel, hanem az az alapvető történelmi tény, hogy Magyarországon a Monarchia katonai veresége, felbomlása és a trianoni békerendszer után egészen más történeti és gazdasági szituáció állott fenn, éppen a piacok tekintetében. Úgyhogy ebből egyrészt következett a piacok labilitása — tehát még viszonylagos stabilitásról sem lehet szó —.másrészt pedig éppen ennek megfelelően, nem a termelés bizonyos emelkedése, hanem inkább stagnálása." Kisebb módosítással Hanák Péter véleményével értett egyet Ránki György is. Nézete szerint a piacok viszonylagos stabilitása és a termelés lassú emelkedéséből adódó ellentmondás az ipar fejlődésére vonatkozóan elfogadható magyar vonatkozásban is, de nem fogadható el a mezőgazdaságra vonatkozóan, ahol nem az volt a lényeg, hogy stabil piacok álltak szemben emelkedő termeléssel, hanem az, hogy összeszűkült piacok változatlan, stagnáló termeléssel. Éppen ebből származik az a körülmény, hogy a magyar mezőgazdaság helyzete sokkal rosszabb volt ezekben az években, mint általában a gazdasági élet más területeinek helyzete, mind Magyarországon, mind világviszonylatban. A szerző válaszában kijelentette, hogy szándékosan hagyta figyelmen kívül a termelés növekedése s a piacok stabilitásából származó ellentmondás kérdését, szándékosan azért, mert nézete szerint ez a megállapítás még ,, . . . sajátos és a hazai fejlődésnek megfelelő viszonyok közepette sem alkalmazható a magyar fejlődésre. .Magyarországon arról volt szó, hogy nem számottevően emelkedő, hanem lényegében stagnáló termelés állott szemben a háború utáni új helyzet: a terület változások következtében — tehát strukturális okokból — eleve jelentősen összeszűkült piacokkal. Lényegesen más volt tehát a helyzet Magyarországon a mezőgazdasági termelés és a piacok vonatkozásában, mint általában. A válság éveiben pedig nem azért került elsősorban előtérbe a piacok kérdése új, és az eddiginél élesebb formában, mert előzőleg a termelés emelkedett, hanem alapvetően azért, mert a piacok felvevőképessége a válság következtében összezsugorodot t." A mezőgazdasággal foglalkozó fejezethez kapcsolódott Siklós András hozzászólása is, aki szóvátette, hogy a szerző nem fejti ki. hogy mi volt a lappangó ós krónikus agrárválság, s főleg, hogyan jelentkezett ez konkrétan Magyarországon. Az az okfejtés, mely szerint a krónikus agrárválság abból fakadt, hogy a világháború alatt kiterjesztették a termőterületet, mind a tengerentúlon, mind Európában — véleménye szerint — nem elegendő. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a megnövekedett készletekkel szemben nem volt megfelelő fizetőképes kereslet, az európai országok a háború következtében elszegényedtek — elsősorban a vesztes országok s főként Németország, amely korábban a tengerentúli gabona fő felvevő piaca volt —, és ennek következtében egyszerűen nem tudta megvásárolni a tengerentúli gabonát. Ebből fakadt az agrárválság. Ezt igyekeztek felszámolni a 20-as évek közepén különböző tervekkel, többek között a Dawes-tervvel is, mely a jóvátételi terheket csökkentette.