Századok – 1957

Krónika - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Gunst Péter; Ránki György; Szabolcs Ottó) 897

KBÓN1KA 901 jogú kereskedelmi szerződésekben, a túlnyomóan mezőgazdasági nyersterrnényki vitelből ós készárubehozatalból összetevődő külkereskedelemben és az állandó, jelentős passzívumban nyilvánult meg. A gazdasági válság hatására a külkereskedelem aránya az ország egész termeléséhez viszonyítva jelentősen csökkent. E csökkenés következménye a külföldi áruk kiszorítása és az exportálható árufeleslegek visszamaradása volt. A válság éveitől kezdve a külkereskedelmi mérleg megváltozik : aktív egyenleggel züirul a külföldi tőkebeáramlás megszűnése ós az adósságfizetési kötelezettség következtében. Megváltozott a külkereskedelem szerkezete is : a behozatalban a nyersanyagok és félkészáruk részesedése 71%-ra nőtt, a kivitelben a mezőgazdasági nyerstermények és élelmiszeripari cikkek részesedése 66%-kal csökkent. A kormány egymásután léptette életbe a behozatali tilalmakat. így csökkent a vámok jelentősége és a külkereskedelmi tárgyalásoknál mind fontosabb szerephez jutott a külföldi árubehozatalt szabályozó kontingensek megállapításának kérdése. A kivitel 1931 - 1934 között csaknem 30%-kal volt kisebb az 1929. évinél. A kivitel területén a mezőgazdasági nyerstermények exportja rendkívül alacsony árak mellett a válság előtti színvonalon mozgott. A gyümölcs, főzelék, bor ós a mezőgazdasági termékfeldolgozó iparágak exportja jelentékenyen csökkent. A vetőmagvak, gyógynövények, állati eredetű termékek exportja viszont fokozódott, mert devizaszerzési okokból e cikkek kivitelét prémiumokkal támogatták. A külkereskedelmi árak alakulását vizsgálva kitűnik, hogy az 1925 1927.évi színvonalhoz viszonyítva ugyanakkora mennyiségű kiviteli cikkért 1929-ben 8%-kal, 1933-ban pedig már 19%-kal kevesebb külföldi árucikket lehetett vásárolni s csak 1935-ben állt helyre a cserearány. A külkereskedelmi árolló lehetővé tette a fejlett kapitalista országok számára a válság terhei egy részének Magyarországra való áthárítását. 1935 végéig a külkereskedelmi politika a devizafelárak és prémiumok révén az ipari kivitelnek kedvezett. A mezőgazdasági kivitel támogatása összegszerűleg mindig csekélyebb maradt és a kiváltságos exportőrök és kiviteli monopóliumok hasznát növelte. A külkereskedelem tehát a válság éveiben strukturálisan átalakult . A behozatalban jelentéktelenebb lett a készáruk szerepe, a kivitelben egyes mezőgazdasági cikkek exportja csökkent. Az árucserében kialakult árolló állandósult. A külkereskedelem fő piacai eltolódtak. Mint a disszertáció megállapította, az 1924. évi valutastabilizáció az ország külföldi eladósodását és a nemzetközi finánctőke befolyásának megerősödését eredményezte. Az ország bankjegyforgalmát oly módon maximálták, hogy mesterséges pénzszűke keletkezett, amely a súlyos közterhekkel együtt az ún. szanálási válság oka volt. Az államháztartás a válság kitöréséig évről-vére csaknem 100 milliós bevételi többletet eredményezett ; ezzel szemben a költségvetési előirányzatokat jelentős deficittel készítették el. Utóbbira szüksége volt a rendszernek : csak így lehetett indokolni a kíméletlen adóügyi intézkedéseket; az antiszociális magas közvetett adókat. A valóságos helyzetet a közvélemény előtt eltitkolták. A belföldi pénztőke hiánya és a mesterséges pénzszűke tette lehetővé és szükségessé a külföldi tőkebeáramlást. A külföldi kölcsönök realizálása többnyire a külkereskedelmen keresztül törtónt. Ennek következtében 1920 — 29 között csaknem 2 milliárdos behozatali többlet keletkezett. Az eladósodás üteme igen gyors volt. 1931-ben a világgazdasági válság elmélyült. Megkezdődött a külföldi hitelek visszavonása. 1931. július 14 —16-ára a kormány — hogy a csődöt elkerülje - bankzárlatot rendelt el, s kiadta a betétek kivételét szabályozó rendeletét. 1931. augusztus 14-én vette fel a kormány az ország utolsó külföldi kölcsönét Párizsban. Ennek összege 5 millió font sterling volt, melyből másfél milliót magyar bankok vettek át. A kötött devizagazdálkodás bevezetésével a pengő belföldi és külföldi értékelése kettévált. A transzfermoratórium elrendelése sok nagyvállalatot mentett meg a csődtől. A Külföldi Hitelezők Pénztárának felállítása és az a rendelkezés, hogy a hitelező az oda befizetett pengő-összegeket kizárólag az országon belül használhatta fel. a külföldi tőkének újabb hazai befektetési lehetőségeket biztosított. Az 1929 — 1933. évi válság időszakában tehát — szerző szerint nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenforradalmi rendszernek az ideiglenes stabilizáció időszaka alatti módszereit ujakkal kellett felcserélnie, hogy uralmát fenntarthassa. A pusztító termelési válság, a nyomában járó munkanélküliség ós nyomor, a fenyegető államcsőd, a pénz- és hitelrendszer megingása fokozta a tömegek elkeseredését. Forradalmi mozgalom hullámzott végig az országon. A gazdasági válság lefolyása minden addiginál nagyobb mértékbon súlyosbította a dolgozé) nép helyzetét. Sikerült elérnie a finánctőkének a terhek jelentős részének át-