Századok – 1957
Krónika - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Gunst Péter; Ránki György; Szabolcs Ottó) 897
900 KRÓNIKA álláspontja kizárta a megegyezést, az valóban ki is volt zárva. De Makkai szerint a román forradalom vezetői és a magyar középnemesség közt éppen az agrárkérdésben nem volt áthidalhatatlan ellentét, ,,1848/49-ben megvolt a lehetősége az erdélyi magyar— román forradalmi együtt mii ködésnek, mint ahogyan több-kevesebb mértékben valóra is vált az összefogás más nemzetiségek, többek között a magyarországi románok esetében." A felelősség ennek meghiúsulásáért a legnagyobb mértékben a Habsburg-reakciót terheli, s csak másodsorban a magyar földesurak osztályönzését és a román nemzeti mozgalom gyengeségét. Számos más kérdés is hosszabb-rövidebb vita tárgyát képezte, pl. az Erdélybe küldött magyar nemzetőrök szerepének, a román mozgalom vezetői agrárpolitikájának, az erdélyi nemesség jobbágyellenes fellépésének, az erdélyi ellenzéknek, mint a békepárt bázisának stb. problémái. A vita során számos kérdés nyitva maradt, a jelölt, valamint az opponensek és a felszólalók álláspontjai nem minden esetben közeledtek egymáshoz. •* lticze Miklós megvitatásra került kandidátusi disszertációja (A mezőgazdaság, a külkereskedelem s a pénz- és hitelügyek alakulása Magyarországon az 1929 — 33. évi gazdasági s álság idején) egy nagyobb munkának része, és — amint Zsigmond László opponens arra rámutatott — széleskörű ós sokoldalú anyagismeret, a marxista történeti módszer helyes alkalmazása s elmélyült elemzés jellemzi. Az 1929 — 33. évi gazdasági világválságnak minden addigi viszonylagos túltermelési s álságon túlmenő jeleritősége volt — állapította meg a disszertáció bevezetője. A munka, mely a húszas évek gazdasági fejlődéséről is áttekintést kívánt adni, az 1920-as évek mezőgazdaságának helyzetét tárta fel első fejezetében. A háború utáni Magyarországon egy lakosra a háború előttinél több és világviszonylatban is jelentős nagyságú szántóterület ós sertéslétszám, de ugyanakkor jósai kevesebb rét, legelő és szarvasmarha, és még kevesebb erdő jutott. Az 1920-as évek során a művelési ágak szerinti területmegoszlás, termésátlagok úgyszólván semmit sem változtak a háború előttiekhez képest ; a termelés technikája sem fejlődött. Ezután tért rá a szerző az agrárválság bemutatására. Az első világháború befejezése után — állapította meg a disszertáció az európai országok csökkent behozatali, szükségletével a tengerentúli országok hatalmas exportfeleslege állt szemben ; a mezőgazdasági termelés megnövekedett, a mezőgazdasági termékek piaca viszont összezsugorodott. A gazdasági világválság kiélezte a mezőgazdaság krónikus válságát. A magyar mezőgazdaság helyzete a válság évei alatt általánosságban úgy alakult, mint a többi agrárexportra utalt, közepesen fejlett tőkés országban. A termelés struktúrája a s álság alatt csak nagyon kevéssé változott ; sem a termelési ráfordítások csökkenése, sem pedig a válság hatásának kevésbé kitett termelési ágakra való áttérés tekintetében nem lehetett lényeges haladást észlelni. Az 1928-ban kiéleződő agrárválság — mint világszerte — Magyarországon sem eredményezte a termelés csökkenését, sőt a termelés fokozására történtek kísérletek. A művelési ágak szerinti megoszlás csupán jelentéktelenül változott meg. A kormány a gazdasági intervencionizmus eszközeivel próbálta a termékárakat fenntartani. Az árs'édő intézkedések főleg azokra a termékekre vonatkoztak, amelyeket a nagy- és kulákbirtok hozott piacra. A kormányintézkedések kösetkeztében a belső piacon a búza ára kevesebbel, az állati termékek ára többel csökkent, mint a s ilágpiaci árnívó. A kormány árpolitikája tükröződött a növényi termékek és az élő állatok árindexszámainak alakulásában is. A válságévek legjelentősebb árbeavatkozása a bolettarendszer bevezetése útján történt . Ez a rendszer 1930 nyarától 1934 nyaráig volt érvényben ós a búza ártámogatását valósította meg. A bolettarendszer kompromisszumot jelentett a nagybirtokosok ós a nagytőkések között ; a nagybirtokosoknak ós kulákoknak hasznos volt, a dolgozó parasztság helyzetén azonban nem segített. 1932 októberében a kormány óletbelóptette a „gazdas'édelmi" intézkedéseket. Az intézkedés célja a bankszervezet védelme és a tömeges végrehajtások miatti elégedetlenség levezetése volt. Alig a nagybirtokosoknak — politikai befolyásuknál fogs7 a sok útjuk-módjuk volt arra, hogy fizetési kötelezettségeik, sőt a közterhek alól is kibújjanak, addig a dolgozó parasztság helyzetét minden addiginál súlyosabbá tették az adósság- és az adóterhek. Ezután tért rá a disszertáció a külkereskedelem problémáinak tárgyalására. A külkereskedelemben 1919 után tükröződtek az ország gazdasági életének aránytalanságai és visszásságai s a vezető tőkés országoktól s-aló függőség, amely az egyenlőtlen
