Századok – 1957
Krónika - Történettudományi kandidátusi disszertációk vitái (Gunst Péter; Ránki György; Szabolcs Ottó) 897
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓK VITÁI* Tróe&Myi Zsolt kandidátusi disszertációja az 1848/49. évi erdélyi parasztmozgalmak történetének sajátosságait kísérelte meg feltárni. Az 1848/49-es polgári forradalomnak Erdélyben egyik sajátszerűsége az volt -— állapította meg a disszertáció —hogy az 1848 előtt különálló kis országnak önmagában nem volt elég ereje a forradalom végrehajtásához. Erdély még az általános forradalmi helyzet közepette is csak Magyarországhoz csatlakozva tudta végrehajtani a polgári átalakulást. Ebben a forradalomban Erdélyben is vezetőszerepe volt a birtokos nemességnek. Az erdélyi forradalom másik sajátossága az volt, hogy bár az erdélyi birtokosok nagy többsége 1848-ig konzervatív volt, a gyenge erdélyi ellenzék pedig a forradalom előtt csak nagyon mérsékelt célkitűzésekkel tudott fellépni, a forradalom elején az ellenzék saját korábbi programján messze túlmenő követelésekkel lép fel, s a földesurak többsége kénytelen volt ezt a programot elfogadni, mert csak a magyarországi forradalomhoz való csatlakozástól remélhette uralkodó osztályként való fennmaradását. A forradalom sajátosságának tekintendő az a körülmény is, hogy az erdélyi magyar birtokosok, a forradalom vezető osztálya nemzeti elnyomást gyakorolt az erdélyi román parasztok felett. így alakult ki a forradalom szempontjából döntő „fő ellentét"» az erdélyi magyar birtokosok és román parasztok ellentéte. További sajátossága volt a forradalomnak, hogy a polgári forradalom vezetőereje a magyar birtokos nemesség, a román nemzeti mozgalomnak kisnemes, falusi pap, gazdagparaszt fiatalokból álló vezetése szintén polgári forradalmi követelésekkel lépett fel, amelyek közül a parasztkérdésben felállítottak a forradalom során további radikálizálódáson mentek át. A polgári forradalmat egyik táborban sem a polgárság vezette. Egy másik sajátosságként emelte ki a disszertáció, hogy szakadás állt be a forradalom erőinek a táborában. A magyar földesurak élesen szembefordultak a román nemzeti mozgalomnak a parasztsággal kapcsolatot kereső vezetőivel s hatóságaik útján üldözték őket. De a román nemzeti mozgalom vezetőit tulajdon hibáik is szembeállítják az erdélyi magyar birtokos nemességgel és az ellenforradalom felé sodorják őket. Az erdélyi birtokos nemesség a maga javára tudta hangolni a középnemesi vezetésű magyar kormányt s ez végül azt eredményezte, hogy az erdélyi magyar birtokosok és a román nemzeti mozgalom ellentéte a magyar kormány ós a román nemzeti mozgalom ellentétévé szélesedett , ami siettette a román nemzeti mozgalom vezetőinek az ellenforradalom oldalára állását. Erdélyben nem jött létre 1848 őszén Habsburg-ellenes egységfront, inkább az ellenforradalomnak sikerült az erőket maga köré tömörítenie. A magyar kormánynak 1849 tavaszán érdeke lett volna, hogy a parasztságot maga mögé állítsa, mégis inkább az erdélyi nemességre kívánt támaszkodni. A nemesi és paraszti ellentétek így nehéz helyzetbe hozták a forradalom ügyét. A parasztság nagyobb része román, ezek harcoltak nemzeti elnyomóik ellen_is, mégis a forradalmi mozgalomban részt vevő parasztok * Az 1956 elejéig megtartott történettrdcmányi kardidátufi disszertációk vitáiról a Századok 3956. évi 3. és 4—6. számában, valsmirt az MTA Történettudományi Intézete Értesítőjének 1956. 1—2. számában jelente k meg beszámolók. Most az 1056. és 1P57. évben megtartott vitákról számolunk be. 24 Századok
