Századok – 1957

Krónika - Eckhart Ferenc (1885–1957) (Székely György) 883

KRÓNIKA 885 Újabb értékes munkássága ezért lehetett fejlődésének tanúja. író, bíráló gyanánt, elvtársias viták résztvevőjeként lelkesen dolgozott, a tudomány haladását szolgálta, amikor igényes, kulturált és színvonalas munkára serkentett, amikor ostorozta egyes munkák hibáit vagy sekélyességét. Ezekből az észrevételekből új történetírásunk tanulhatott és tanult is. De ő is tanult: legújabb munkái az újabb irodalom teljes ismeretét mutatják, a tudomány haladásának figyelemmel kísérését, sőt egyben-másban ő hívta fel a történetírás figyelmét a néptömegek mozgalmainak fontosságára a politikai viszonyok alakulásában. Új társadalmunkban munkásságát széleskörű megbecsülés övezte. Ennek volt jelképe a 70. születésnapja alkalmából rendezett bensőséges egyetemi ünnepség, s az a tény, hogy a Munka Érdemrend kitüntetést nyerte el. Ilyen körülmények között támadta meg súlyos és hosszas betegsége. Szakadatlanul igyekezett helytállni, oktató munkáját ereje fogytáig nem hagyta abba ; nagy betegen is bejött munkahelyére az ellenforradalom napjaiban, hogy harcoljon a reakció szélsőséges megnyilvánulásai ellen. A helyreállítás munkájában már csak tanácsaival tudott segíteni, de tudományos munkáját folytatta, hátrahagyott művének kéziratát, amely a bécsi udvar gazdasági politikájának 1780—1815 közti szakaszát elemzi, halálos ágyán javította ki. Kihunyta hosszú ideig pótolhatatlan űrt jelent a magyar állam- és jogtörténet művelésében. Munkássága maradandó értékeit még hosszú éveken át hasznosítja a magyar tudomány, emlékét megőrzik pályatársai és tanítványai. , SZÉKELY GYÖRGY