Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAG TAR RENDI ÁLLAM HÜNYADI KORÁBAN 85 A meghívó szerint az országnagyok már régóta éberen keresték az utat és módot, hogy az ország egész testében elharapózott háborús állapotot megszüntessék, hoztak is időnkint intézkedéseket, amelyek alkalmasaknak bizonyultak számtalan baj kiirtására, maradt azonban ezekből még elég, amelyek orvosolatlanul nem liagyhatók, mert különben a már megszűntek új, a korábbinál nagyobb erőre kapnak. Mostam — székesfehérvári — tanácskozásukon is az orvoslás módjáról tárgyaltak, de a határozat meghozatalát elhalasztották abból a meggondolásból kiindulva, hogy valamennyiük tanácsára szükség van, ha mindannyiuk ügyében kell dönteni. Az országgyűlésen azon eszközök felől kel 1 megállapodniok, amelyek alkalmasak a bajok és a háború megszüntetésére, mivel nem hagyható, hogy az ősök fáradságos munkájával megszerzett föld és haza tovább pusztúljon. Szabad jövetelt és távozást biztosítanak a meghívottak számára, megfenyegetve az ellenük támadókat, hogy az országgal szemben örök hűtlenség bűnébe esnek s ennek megfelelő büntetés sújtja majd őket, végül pedig kijelentik, hogy a megjelentekkel, figyelmen kívül hagyva a távolmaradókat, az országgyűlésen mindazt megteszik és elvégzik, amit az ország java megkíván. A pesti országgyűlés a meghívóban feltűntetett határnaptól eltérően csak hetekkel később, április végén kezdte meg tanácskozásait16 2 s május 7-én bocsátottaki 23 pontból álló decretumát.16 3 Ezt „Magyarország összes prelátusai, bárói, milesei, nemesei, polgárai és lakosai" állították ki, akik összegyűltek az ország békéjének helyreállítása és a közjó érdekében. Ugyanők a záradékban, ahol hitükre fogadták, hogy a hozott határozatokat -megtartják, másokkal pedig megtartatják, így nevezték meg magukat: Magyarország prelátusai, bárói, nemesei, előkelői (proceres), polgárai és lakói, amiből kitűnik, hogy a sorrendben többnyire bárók és nemesek közt felsorolt előkelők a milcs-ekkel azonosak. A decretum bevezetése, mint a meghívó is, elsősorban a belviszályok megszüntetését követeli, ennek elmaradása esetében azonban a következményeket sokkal veszedelmesebbeknek tünteti fel, mint az országnagyok felszólítása. A kereszténység védőbástyáját mondja, végső pusztulás fenyegeti legveszedelmesebb ellenségei, a törökök részéiől, amihez mán szomszédos nemzetek támadásai is járulnak. Különösen sürgeti a belső béke helyreállítását a király eltűnése a Fekete-tenger partján vívott ütközetben. Különböző tárgyalások után a résztvevők megegyeztek tehát, hogy abban az esetben, ha Ulászló nem tér visszq,, a gyermek Lászlót ismerik el királyuknak, feltéve, hogy Frigyes a szentkoronával együtt kibocsátja kezéből; ellenkező esetben új királyról fognak gondoskodni, hogy ennek uralma alatt az ország megmeneküljön a veszedelmektől és nyugalmat élvezhessen. Rendelkezéseik is, mondják, amelyeket decretumba foglaltak, a pártharcok megszüntetését és a béke biztosítását célozzák.16 1 1445. december 17-én ZsámbékrólSzéesi Dénes esztergomi érsek, AgmándiPéter váci és Csetneki László nyitrai püspökök, Hédervári Lőrinc nádor, Újlaki Miidós erdélyi vajda, Rozgonyi György országbíró, Garai László macsói bán, Pelsőczi Imre és István, Ónodi Czudar Simon, Tari Rupert és Serkei Lorandi György a következőkről értesítették Pozsony és Körmöcbánya városokat :165 A követség, amely a pesti országgyűlés határozatából 162 Fraknói, 67.1., Knauz, i.m. 20. sköv. 1. 163 Kovachich: Sylloge I. k. 94. sköv. 1. 164 Ugyanezt a felfogásukat Bártfa javára máj. 12-én „ex deliberatione prelatorum et baronum etc." kiadott oklevelükben így fejezték ki : Cum nos in hanc presentem congregationem Pestliiensem generálit er coadunati de hys, que ad pacandum regnum ipsum et fatas hactenus alternas insidias sopiendas conducere posse videbantur, sollicita diligentia ageremus, visum fűit quammaxime in ysdem devenire celerius posse, si alterne hactenus dampnificationes ct mutuarum rerum proventuumquo ablationes sedarentur sopirenturque et hincinde eedem partes quietate committantur. (Bártfa város lt. Középkori oklevelek. 427. sz.) 165 Knauz, i.m. 38. sköv. 1., Teleki, X. k. 180. 1.
