Századok – 1957
Krónika - Eckhart Ferenc (1885–1957) (Székely György) 883
KRÓNIKA ECKHART FERENC (1885—1957) Súlyos veszteség érte az egész magyar történettudományt: hosszú szenvedés után elhunyt Eckhart Ferenc egyetemi tanár, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének vezetője, az Állam- és Jogtudományi Kar volt dékánja, a jogtudományok doktora, a jeles tudós és nevelő. Személyében a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának tagja, a Századok egykori szerkesztője, a magyar történettudomány félévszázadon át aktív munkása szállt sírba. Eckhart Ferenc hosszú, igen eredményes tudományos pályát futott be. Működése a magyar társadalom, a magyar állam életének mozgalmas évtizedeire esett. Olyan korra, midőn a tudós sem vonulhatott el bástyáiba, legkevésbé ha oly hajlíthatatlanul és oly sok területen keresi az igazságot, mint Eckhart professzor. Eletében talán ezért is kísérte több vita, mint más tudós működését. Ő elsősorban a tudományt szolgálta, szíve utolsó dobbanásáig az alkotásnak élt, a munka fűtötte, a munka megbecsülése hatotta át. 28 éves professzori működése alatt tanítványok hosszú sorát nevelte igazságszeretetre, emberségre, egyenességre, s mindebben kérlelhetetlenségre. Az elhunyt egyik legnagyobb tudású, legtermékenyebb történetírónk volt, a levéltári kutatások mestere. Életműve lényegében a magyar polgári tudomány egyik utolsó nagy alakját tárja elénk, mind a középkori állam- és jogtörténet, mind az újabbkori gazdaságtörténet területén. Nem félt a legbonyolultabb problémákhoz nyúlni. Témái régóta érintették a haladás és nemzeti függetlenség viszonyának sokoldalú és bonyolult problematikáját, XVII—XIX. századi történetünk kiemelkedő elvi kérdését. Mint tudós alázatú ember folyton tanult: magas színvonalon, lehetőleg eredetiből ismerte meg a polgári tudomány irányzatait, az egyetemes történet eredményeit, s kritikusan dolgozta fel azokat, a tények tükrében. Jogtörténeti munkásságát az oklevelekre alapozta, a törvények érvényesülésének problémáival, a szokás rugalmas, valóságos alakulásával behatóan foglalkozott. Lényegesen bővítette a jogtörténet anyagát mind tárgyában, mind időben. Bátran alkalmazta az összehasonlító módszert. Tette ezt már olyan korszakban, amikor a joghallgatók többsége, még Werbőczit kapta jogtörténetként. Korán elhalt kedves tanítványait mai szemmel is fontos témák feldolgozására serkentette. Félévszázad publikációiban Eckhart professzor a kérdések egész sorát dolgozta fel: a királyi adóztatás, a hiteles helyek, a XVIII. századi bécsi udvar gazdaságpolitikája, az alkotmánytörténet elvi kérdései, a leánynegyed, a püspöki székek betöltése, a Habsburg-Lotharingiai ház családi törvénye, a Bocskai-felkelés jogi nézetei, a szentkoronaeszme valóságos történeti alakulása, Werbőczi-kori formuláskönyv, a 48-as polgári 23*
