Századok – 1957

Szemle - Goubert; P.: Les techniques agricoles dans les pays picards aux XVIIéme et XVIIIéme siécles (Ism. Wellmann Imre) 881

ÍZEMLE 881 dűlőkre, parcellákra való beosztását is feltüntetik — általában az úrbérrendezés idejóbő valók, tehát mára rendezés során létrejött új állapotot tükrözik. (Márpedig, mint tudjuk Mária Terézia urbáriuma a bizonytalannak s rendezetlennek tekintett földközösség formák megszüntetésével iparkodott a jobbágytartozásoknak szilárd, számszerű alapokat vetni.) Problémák tehát e kutatómódszer latbavetése során is adódnak, s a várható eredményekhez sem szabad túlságosan vérmes reményeket fűzni. Mégsem habozhatunk, hogy e módszer széleskörű alkalmazásának lehetőségót megteremtsük ; eddig elhanyagolt, mégis meghatározó jelentőségű probléma megoldása: egész mezőgazdasági kultúránk alapvető berendezkedésének feltárása forog szóban. P. GOUBERT: LES TECHNIQUES AGRICOLES DANS LES PAYS PICARDS AUX XVHéme

^T XVHIöme SIÉCLES (Riassunti VH. 284—285. 1.) A MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKA PIKARDIÁBAN A XVII. ÉS XVIII. SZÁZADBAN Az európai mezőgazdaság bámulatos megújulása, mely a XVH. századi Németalföldről indult hódító útjára, jnár régtől fogva magára vonta a történettudomány figyelmét. Maga a római történész-kongresszus is külön referátumokat szentelt ennek a kérdésnek ; különösen a XVH — XVIII. századi németalföldi agrártechnikáról és -termelésről tartott beszámoló érzékeltette az újkori mezőgazdasági forradalom magával ragadó lendületét. Amikor azonban a születő újra összpontosul a figyelem, a tobábbólő régi könnyen homályba borul. így történt ebben az esetben is : miközben a kongresszus az elsőnek sudárba szökkenő friss hajtásra irányította a tekintetet, szinte feledésbe merült, hogy ugyanakkor Európa szántóföldjeinek túlnyomó nagy része még a hagyományos feudális gazdálkodás téli álmát aludta. Goubert érdeme, hogy hozzászólásában a felfelő ívelő lendület mögött megmutatta a „pigra massa"-t, az európai mezőgazdaság nagyjából még mozdulatlan tömegét. Míg az Angliáról és Franciaországról mint az agrárkultúrában ugyancsak élenjáró országokról szóló beszámolók sokat időztek az elméletnél, a mezőgazdaság reformátorainak munkásságánál — Goubert a megelőző illetőleg részben egyidejű gyakorlatot: Picardiának, az egyik leggazdagabb francia vidéknek XVH —XVIII. századi valóságos mezőgazdasági helyzetét tárja elénk kevés szóval, de megjelenítő erővel. Bőséges és sokoldalú forrásfelhasználás segíti hozzá, hogy a feudális agrártechnikáról és -termelésről eleven képet adjon : földesúri levéltárak anyaga, parasztok hagyatéki iratai elsősorban, az egykorú szokások, jogtudomány, peres eljárás, pénzügyi akták, mezőgazdasági helyzetfeltárások kiaknázása másodsorban. Látjuk a picardiai falvak három nyomásba tagolódó, elnyújtott szántóföldparcelláit, amint rajtuk igáslovak segítségével, a művelési kényszer bilincseibe zártan folyik a gazdálkodás : lényegében gabonafélék művelése. A vissza-visszatérő Ínségtől való féltében a paraszt inkább a közepes minőségű földeket is beveti ; a trágya kevés, a megmunkálás sem kielégítő (kivált a többségnél: a szegény parasztoknál nem), a vetőmag rossz minőségű — így a közepes termés nem haladja meg az elvetett mag ötszörösét (7 mázsát hektáronként). Különösen szembetűnő, milyen csekély az állatállomány, ami főképp a takarmányhiány következménye. Legtöbb még a juh, a szegények is tartanak belőle ; mégsem elég sem a városi fogyasztók, sem az elterjedt gyapjúszövés igényének fedezésére. A parasztok felének nincs sem tehene, sem sertése, sem tyúkja ; ökröt egy sem tart közülük, lovat is csak ötödrészük. Roppant szociális nyomor nehezedik ennek a sűrűn lakott, gazdag vidéknek népére, s az elesettség hátterében főképp a parasztság hátrányos társadalmi rétegződése, az egészségtelen birtokmegoszlás húzódik meg. Elsősorban ennek tulajdonítható az is, hogy a mezőgazdasági technika 1600 és 1750 között teljesen a középkor szintjón vesztegelt, s a XVIII. század második felében, a francia agrárreform-mozgalom idején is csak nagyon keveset mozdult előre. A szerző eredményei nem egy vonatkozásban frappánsnak mondhatók ; mindenesetre komoly figyelmeztetésül szolgálhatnak : milyen súlyos tévedésnek eshet áldozatul, aki csupán az újnak bűvöletébe esett egykorú irodalom alapján próbálja rekonstruálni a múltat. De példát adhat Goubert a források körültekintő felhasználásán túl abban is, ahogy az agrárólet tényezőit, termelőerőket és termelési viszonyokat a technikai olda vizsgálata során is mindenkor kölcsönhatásukban szemléli. 23 Századok