Századok – 1957
Szemle - Lefébvre; Georges: Études sur la révolution française (Ism. Vágó Mária) 863
ÍZEMLE 863 GEORGES LEFÍBVRE : ÉTUDES SUR LA REVOLUTION FRANCAISE (Paris, Presses Universitaires de France. 1954. 326 1.) TANULMÁNYOK A FRANCIA FORRADALOMRÓL Georges Lefébvre professzor nyolcvan éves volt 1954-ben. Ebből az alkalomból adták ki barátai és tisztelői értekezéseinek ezt a gyűjteményét. A kötet az író tanulmányait, recenzióit témakörök szerint állítja össze. A bevezető után a tulajdonképpeni tanulmányok sora két, Dantonról szóló könyvnek a legszigorúbb tárgyilagosságon alapuló bírálatával kezdődik. Kíméletlenül leplezik le azokat a tárgyi tévedéseket, amelyeket e művek szerzői — a német Wendel és a francia Barheu — elkövetnek. A kritikákat a Saint-Justről szóló néhány oldalas értekezés követi, melyet 1935-ben írt a szerző. A Saint-Just-tel megkezdett jellemképsorozatot a Robespierre-ről és a Sieyés-ről írottak követik. A jellemképsorozat után a tanulmánykötetben szerzőnek a gazdaságtörténeti tái'gyú írásai következnek. Sajnos, az összeállítás sokat veszít ezáltal lendületéből. Helyesebb lett volna ezt a tanulmánysorozatot, — mely egyébként a gyűjtemény legérdekesebb része — a kötet élére helyezni. Ugyancsak sokkal előkelőbb helyet érdemelt volna az ötödik tanulmány-ciklus, melyben a forradalmi tömegek szerepét tárgyaló tanulmányokat kapjuk kézhez. Ezekben a cikkekben a szerző azt vizsgálja, hogyan alakul ki a nagy megmozdulások idején a tömegpszihózis, ós milyen szerepe van ennek az események létrejöttében. Végül két értekezésben Babeuf kommunizmusának lényeges jegyeit vizsgálja, Babeuf nézeteinek gyökereit származásában, tanulmányaiban ós legfőképpen annak a vidéknek szegényparaszt társadalmában keresve, ahonnan az első gyakorlati kommunista származott. Mint már említettük, különösen figyelemre méltóak a kötet gazdaságtörténeti fejtegetései. Ebből megállapíthatjuk, hogy Lefébvre kitűnő gazdaságtörténész, aki gondos, alapos munkával merül el egy-egy gazdaságtörténeti problémában. Végtelenül precízen gyűjti össze adatait, amivel példát mutat arra is, hogy az igazi történésznek milyen sokoldalúnak kell lennie, ha valóban bele akar látni az elmúlt idők életébe. Az egyik értekezés pl. a littryi bányák történetét mutatja be 1774-től a köztársaság nyolcadik esztendejéig. A szerző az adatok ezreit gyűjti össze, hogy a megrajzolt kép hű legyen. Példamutató a szerző írásművészete is, mert a sokezer adat ellenére, melyeket még a szakemberek is hajlamosak „száraznak" tekinteni, érdekesen állítja össze a tanulmányt, olyannyira, hogy nemcsak a történész, hanem a laikus számára is izgalmas olvasmány. Valósággal magunk előtt látjuk a bányászat történetének az adatok egész sorával'tudományosan megalapozott negyed századát. De a tanulmánynak nem ez a legfőbb értéke, hanem az, hogy ebben a látszólag szűk problémában, mint tükörben látjuk meg az egész ország képét. Nagyszerű az a módszer, ahogyan egy kis terület problémáiban megmutatja egy egész ország minden égető kérdését. Egy ország magasságából tud szemlélni, miközben elmerül a helyi adatok látszólagos kicsiségében, — az egész francia népet látja, miközhen a littryi bányászok életét, gondjait teszi műve középpontjába. Gondosan igyekszik kiszámítani a reálbérek alakulását ós ennek kapcsán megmutatni azokat a nagyhorderejű intézkedéseket, amelyeket a jakobinus diktatúra tesz a spekuláció megakadályozására, az eldugott ólelmiszerkészletek felkutatására. Példamutató Lefébvre munkássága abban is, hogy milyen gondosan használja fel elődeinek kutatásait és eredményeit. Azonban elődeinek (Simiand, Labreusse) módszerével szemben, akik a számadatok világa mellett nem néztek a szenvedő, alkotó hősre, az emberre, Lefébvre munkáját mélységes humanizmus hatja át, ós alkotómunkája központjába azt helyezi, akiért a számadatok, számoszlopok készülnek, az embert. Példamutató azonban a nagy francia tudós munkássága abból a szempontból is, hogy nem elégszik meg az eddig feltárt adatok „újjáértékelésével", hanem állandóan újabb és újabb adatok után kutat, hogy még alaposabb — az ember életének teljes egészét tárgyaló — tanulmányt helyezhessen a francia forradalom történetét olvasó szakemberek elé. Így egyrészt gazdagítja a már ismert anyagot, másrészt tudományos alaposságával bírálhatja a régebbi források feldolgozóit, és nem egyszer egészen újszerű következtetésekre juthat. Agrártörténeti kutatásainak központjába Lefébvre mindig a parasztot állítja. Bár szemlélete átfogó, mégis — az igaz történeti hűség kedvéért — a parasztság szemszögéből vizsgálja a tényeket. A földbirtokviszonyokat kutatva mutat rá arra, hogy a parasztság a feudális jogok rombolásáig egységes célkitűzésű volt és ezután mennyire
