Századok – 1957

Szemle - Lindsay; Jack: Civil War in England (Ism. Szuhay-Havas Ervin) 859

850 SZEMLE foglalkozik 1633 és 1637 között, megjelennek előttünk a kor kimagasló alakjai, közöttük leginkább Laud rajza kiváló. Ezután következik a skót háború leírása (1637 — 1640), majd a „nyílt kihívás" időszaka (1640—1641), Pym ós a parlament hatalmának növekedése és Strafford bukásának drámai körülményei. Most már csak a háború előjátéka van hátra (1641 — 1642) és máris eljutottunk oda, ahol a könyv megkezdődött. Az első hét fejezet közül hat jut a polgárháború előzményeinek megvilágítására. Ezek a fejezetek igen rövidek, érthetőek, világosak, kevés szóval vázolják fel a rengeteg mozaikproblémát. A következő három fejezet már a polgárháború katonai történetét rajzolja le, 1643 végéig. Kiemelkedik a harci epizódok közül Gloucester ostromának élénk, emberi rajza. A XI. fejezet közel hozza az olvasóhoz a kort, epizódokat ír le az 1642 —43-as esztendő eseményeiből. A szerző itt maguknak a kortársaknak adja át a szót, maguk a kortársak beszélnek, és érdekesen beszélnek. Ismeretes, hogy a kortársak memoárjai, naplójegyzetei mennyivel elevenebbé teszik a kort, amelyben éltek, mint két tucat kommentár későbbi magyarázók tollából. Megtudjuk, hogyan éltek, hogyan gondolkoztak, harcoltak és politizáltak azok az emberek, akik vallási ós jogi megfontolásokból — voltaképpen azonban a társadalmi fejlődós következtében — elkeseredetten szálltak szembe a királyi hatalommal. Tizenkét rövid fejezet írja le ezután a hadiszerencse alakulását és a polgárháború történetének politikai fejleményeit. A küzdelem végső elkeseredéssel hullámzik, egyszer az egyik, egyszer a másik tábor szerencsecsillaga ragyog fel. Lindsay bámulatos hajlékonysággal dolgozik, élénk korfestő részletek váltakoznak esataleírásokkal, amelyeket a politikai élet jégzajlásának mozzanatai követnek, majd a speciális skót, ír problémák vázlata következik. így jutunk el a király bukásához, elfogatásához, peréhez, majd kivégzéséhez. Időközben megtanuljuk, hogy tisztelnünk kell ezeket a forradalmárokat. Ha eddig megmosolyogtuk a XVH. század emberének a királyi hatalomról, a vallásról, istenről, a gazdasági életről és a társadalom szerkezetéről alkotott ítéleteit, ha már majdnem gúnyos mosolyra késztetett bennünket a vallási árnyalatok feletti terméketlennek és értelmetlennek látszó vita, most rádöbbenünk, hogy az angol forradalom néhány meglepően modern elvet vet fel, látjuk, hogy egy, a franciát másfél évszázaddal megelőző nagy forradalmi-népi mozgalommal állunk szemben, amelynek vajúdó problémái, amint ezt Engels is megjegyezte, vallási köntösben jelentkeznek. A királyt lefejezik, első ízben fejezik le az európai történelemben. A bakó magasra tartja Stuart Károly fejét és hangosan kiáltja : „Íme egy áruló feje !" A király szobrát ledöntik és talapzatára ezeket a büszke szavakat vésik : „Exit Tyrannus, Regum Ultimus." Persze most is felharsan a feudális ellenforradalom tiltakozó kórusa, amely ugyanazzal a borzadással és szörnyülködéssel, rágalommal és rettegéssel zúdul fel, mint a francia „émigrékó" 1793 után. Milton az, aki visszavág és megírja „Defence of the English l'eople" című művét, amelyben az angol forradalom mellett mond védőbeszédet. Milton az amerikai függetlenségi nyilatkozat, a francia forradalom, Rousseau és az enciklopédisták előtt egy századdal kijelenti, hogy a népnek jogában áll kormányzatát megválasztania ós elsöpörheti az emberi jogok útjában álló zsarnokot. Az utóbbiakkal, az angol forradalom leghaladóbb erőivel külön fejezet foglalkozik, majd az angol köztársaság külpolitikájának leírása következik. .Még egy fejezetet olvashatunk a népi mozgalmakról, amelyek a levellerek és a diggerek törekvéseihez hasonlóan már túlmutatnak a diadalmaskodó burzsoázia célkitűzésein, majd a restauráció körülményeinek rövid rajza zárja le a könyvet. Lindsay könyvének természetesen hibái is vannak. Egyes helyeken kissé túlzsúfolt és túlságosan nagy részlettudást tételez fel. Magas irodalmi színvonala, élénk részletei azonban kárpótolnak ezekért a hiányosságokért. Kissé zavaró a sok földrajzi név, amellyel az olvasó mindúntalan találkozik. Hiányolunk egy jó és részletes térképet, amely feltüntetné az angol polgárháború hadmozdulatainak szeszélyes rajzát. A szerző erényekónt kell azonban említenünk azt, hogy a marxista tudomány módszereivel oldotta meg a legbonyolultabb európai forradalom számos kérdését és azt, hogy a kort mindenütt közel hozta az olvasóhoz. Leírása ritkán válik szárazzá, magas irodalmi színvonala és a haladás melletti lelkes állásfoglalása az angol forradalom marxista szintézisét számtalan helyen kiváló történelmi regényhez teszi hasonlatossá. A szakértők számára is igen tanulságos könyv mindenekelőtt arra tanítja a magyar olvasót, hogyan kell népszerű tudományos könyvet tudományosan és népszerűen megírni. SZUHAY-HAVAS ERVIN