Századok – 1957

Szemle - Lindsay; Jack: Civil War in England (Ism. Szuhay-Havas Ervin) 859

ÍZEMLE 859 JACK LIXDSAY: CIVIL WAR IN ENGLAND (London, Frederick Muller. 1954. 365 1.) POLGÁRHÁBORÚ ANGLIÁBAN Egy történészünk szellemes megállapítása szerint az európai országok társadalmi és politikai fejlettségének fokát azok az időpontok tükrözik, amikor az egyes országokban a nép lefejezte királyát. Stuart Károly feje 1649-ben hullott a porba, Capet Lajosé pedig 1793-ban, ami következésképpen azt jelentené, hogy Franciaország 144 évvel járt a szigetország mögött a társadalmi fejlődésben. A társadalmi fejlődés mércéjét persze nem lehet ilyen vulgáris módon meghatározni, mégis tény, hogy a polgári forradalom több mint egy századdal előbb zajlott le Angliában, mint a legfejlettebb kontinentális országban, Franciaországban. Az angol forradalom marxista értékelését legújabban Jack Lindsay könyvében találhatjuk. Lindsay műve igen részletesen elemzi az angol feudalizmus megrokkanásának ezt az egyik legfontosabb időszakát. A könyv, amely a kicsiszolt „popular science" bélyegét viseli magán, úgy kezdődik, mint egy modern színesfilm. A szerző I. Károly zászlóbontását varázsolja elénk, a szürke novemberi napot, amikor Nottingham Castle falainál a király szemlót tart csapatai felett. Az angol feudalizmus mustrája ez, színes zászlók lobognak, címerpajzsok tündökölnek. A másik oldalon, Anglia más vidékein a „kerekfejűek" fanatikus légiói gyülekeznek a mindenható parlament tagjainak vezérlete alatt. „Két. Anglia" az első fejezet címe és a szerző bravúrosan oldja meg feladatát, az egymással szembenálló erők, személyek, osztályok és provinciák rajzát, a kettészakadt Anglia képét, amely sem önnön politikai célkitűzéseivel, sem ellenfele erőviszonyaival, sem a jövő eseményeivel nincs tisztában, a két Angliáét, amely érzi, hogy nagy idők tanúja, de nem tudja, mekkora időké. „A polgárháború megkezdődött — írja Lindsay. — De miért?" Valóban, mi erjed Angliában? Miért rombolja a nép a nagy francia forradalomra emlékeztető módon a krisztusszobrokat? Miért zúzza szét „a piszkos és névtelen tömeg" (ahogyan egy royalista mondja) a templomi rácsokat, a társadalmi különbségeknek ezeket a különös jelképeit? Miért lobbannak lángra a földesurak asztagai? Miért olyan a feltörekvő'szigetország, amelynek flottája hét tengeren végighordozta már az angol lobogót, mint a hangyaboly? A problémák hihetetlenül szövevényes volta miatt nem könnyű a válasz. Lindsay azonban, aki nem „par excellence" történész, ezen a részen feltótlen ura az anyagnak. Azzal, hogy bemutatja, milyen a szembenálló erők társadalmi összetétele, azaz milyen osztályok és rétegek állnak a király mellett ós melyek a parlament oldalán, tulajdonképpen választ is ad a kérdésre. A parlament mellett sorakoznak fel a gazdaságilag előrehaladottabb déli és keleti vidékek, valamennyi város, a kereskedelmi társaságok, a szabad parasztok és a hadsereg jelentős része, míg a király mellett csupán a ritkán lakott Észak- és Nyugat-Anglia feudális nagybirtokosai, a nemesség túlnyomó része és a feudális uralkodó osztálytól függő személyek. A burzsoázia és a feudális osztály első nagyméretű küzdelme ez az európai történelemben. Ez azonban csak az érem egyik oldala, pontosabban az okozat. „A király ós a parlament" című fejezetben Lindsaynek vissza kell kanyarodnia 1605-höz és meg kell vizsgálnia á király és a parlament között kirobbant ellentétek társadalmi-politikai hátterét az 1605 ós 1633 közti időszakban. A feltörekvő burzsoázia ós a hanyatló feudálisok történelmünkben is szabályszerűen felbukkanó bonyolult problémáit a XVH. századi Angliában vallási ellentétek, sőt az ellenzéki mozgalmakon belül jelentkező különböző politikai és vallási programmal hadakozó csoportok ténykedései is bonyolítják. Itt kapunk választ arra a kérdésre, miért vizsgálja szívesebben és gyakrabban a történész a francia forradalmat, mint az angolt. A vallási antagonizmus részletkérdéseivel súlyosbított társadalmi, gazdasági és politikai problémák valóságos útvesztőjében találjuk magunkat, még hozzá a racionális gondolkodás nagy százada, a XVHI. század előtt. „A király parlament nélkül" című fejezet az 1629 és 1633 közti korszakot elemzi, amikor a királyi abszolutizmusnak egy sajátosan erős és sajátosan angol erővel, a parlamenttel kell megküzdenie. (Nem úgy, mint Franciaországban, ahol a felgyülemlett energiák hirtelen robbanást idéznek elő.) A hamadik fejezet a csillagkamara tevékenységével