Századok – 1957

Szemle - Deutsch–slawische Wechselseitigkeit in sieben Jahrhunderten (Ism. Niederhauser Emil) 853

ÍZEMLE 855 középburzsoázia ösztönzésére kialakuló gazdasági kapcsolatokra nyújt érdekes adatokat. A kötet egyéb tanulmányai kisebb adalékokat szolgáltatnak a németek ós az egyes szláv népek viszonyához. A német—orosz kapcsolatokra vonatkozóan Bruno Lammel az oroszországi Francke-fóle pictista alapítvány áltál fenntartott német —orosz kereskedelmet ismerteti a XVIII. század első negyedében, Joachim Tetzner a német pietizmns neves képviselője, A. H. Francke tevékenységének néhány orosz vonatkozását mutatja be. Ernst Eichler egy XVIII. századi mecklenburgi kántor, J. Ch. Stahl szlavisztikai tanulmányairól számol be. Stahl — mint kimutatja — sok esetben helyesen mutatott rá a kelet-németországi helynevek szláv eredetére és rövid orosz nyelvtant is állított össze. Emmi Kalla-Heger a XVIH. század egyik elfelejtett német zeneszerzőjének, Reinhard Keisernek oroszországi utazását és orosz kapcsolatait ismerteti, Ulf Lehmann a XVTU. századi orosz és német folyóiratok kölcsönös érdeklődésére hoz adalékokat ós utal arra, milyen szerepet játszottak ezek a folyóiratok a polgári öntudat kialakulásában. Helmut Grasshoff A. D. Kantemir 1752-ben.németre fordított szatíráit ismerteti és a névtelen fordítót H. E. von Spilckerben találja meg. Peter Hoffmann az 1767 — 1771 közt Lipcsében tanuló orosz egyetemi hallgatók életére hoz adalékokat, akik között volt Ragyiscsev is. A szerző azt kutatja, milyen hatásokat jelentettek a lipcsei évek e kimagasló orosz forradalmár számára. Heinz Mohrmann azt vizsgálja, hogy a dekabrista N. Turgenyevnek milyen kapcsolatai voltak von Steinnel, milyen álláspontot foglaltak el a jobbágyfelszabadítás kérdésében. Megállapítja azt, hogy Turgenyev haladóbb felfogást képviselt. Peter Kirchner három XVIH. századi hallei egyházi szláv —ukrán nyomtatványt vizsgál meg nyelvészeti szempontból. Néhány tanulmány a német —cseh —szlovák kapcsolatokkal foglalkozik. Anton Blaschka azt kutatja, hogy az ún. devotio modema első jelentős képviselője, a németalföldi Geert Groote prágai tartózkodása során milyen ösztönzéseket kapott vallási nézeteinek kialakításában, a szerző benne véli felfedezni a „Krisztus követése" című híres vallásos munka szerzőjót. Szent-Iványi Bélának, a berlini Humboldt-egyetem magyar professzorának tanulmánya adalékokat közöl a herrnhuti mozgalom szlovákiai kapcsolatairól. Hubert Rösel Martin Kopecky cseh protestáns prédikátor „Hattyúdal" című költeményét adja ki, amely a Németországba kivándorolt cseh protestánsok viszontagságaira, szól. Herbert Peukert adalékokat közöl a Jenában tanuló magyarországi származású, elsősorban szlovák hallgatók német kapcsolatairól a XVIH. ós XIX. században. A vallásfilozófus B. Bolzano alakjával két tanulmány is foglalkozik, Karel Svoboda ismerteti Bolzanonak egyik tanítványával, annak filozófiai tankönyvével kapcsolatban váltott levelezését, Ernst. Nittner azt vizsgálja, hogy milyen hatást gyakorolt Bolzano filozófiája a cseh nemzeti mozgalomban olyan fontos szerepet játszó Karel Havlícek-Borovsky szellemi fejlődésére. Günther Mühlpfordt a német és lengyel unitárius vagy a lengyel történetírásban inkább használatos kifejezés szerint „ariánus" felekezet kapcsolatait vizsgálja meg. Hangsúlyozza, hogy Lengyelországban a XVI. században először németek terjesztik el ezt a radikális reformációs/ tanítást, később viszont lengyel menekültek alapítanak unitárius községeket német területen. Heinz Lemke egy XVIH. századi német bevándorló, Lorenz Meitzler lengyelországi szereplését ós a lengyel szellemi életre gyakorolt hatását mutatja be. Friedrich Repp a bécsi Nemzeti Könyvtár egy XVI. századi kéziratát ismerteti, amely Németországban készült az egyik moldvai fejedelem számára ós egyházi szláv nyelvű egyházi irodalmi anyagot tartalmaz, bevezetőként egy érdekes szláv ábécével. Balázs (János tanulmánya a kelet-európai nemzeti nyelvek fejlődésének kérdését vizsgálja, rámutat arra, hogy a lengyel ós német nyelvtanirodalom milyen kölcsönhatásban állt egymással a krakkói és wittenbergi egyetem révén és közösen milyen hatást gyakoroltak Dévai Bíró Mátyás és .Sylvester János nyelvészeti munkásságára. Zolnai Béla a jansenizmus magyarországi hatásával foglalkozó hosszú évtizedes kutatásait foglalja össze terjedelmesebb tanulmányában. Angyal Endre Vatroslav Jagié, a kiváló horvát szlavista életrajzát ismerteti. Jagic pályáját jól rajzolja meg, bár kissé idealizáltan, őt is és kortársait is a legelismerőbb jelzőkkel illetve, de Jagic helyét és szerepét a szlavisztika fejlődésében nem mutatja be kellően, így a Jagió nagyságára vonatkozó kitételek többnyire deklaratív jellegűek. Ez a rendkívül vázlatos tartalmi ismertetés talán mégis megmutat annyit a könyvből, hogy a legtöbb esetben kétségtelenül alapos levéltári kutatások eredményeit nyújtják a szerzők, sok többé-kevésbé érdekes részletkérdést világítanak meg, de a „Zur Frage ..." vagy „Zur Geschichte . . ." jellegzetesen német műfajának szinte már a túlzásba vitelét jelentik, általában részletkérdésekkel foglalkoznak, amelyek igen hasznosak lehetnek önmagukban, de ilyen hatalmas kötetbe összegyűjtve alig egy-két olyan tanulmány tár-