Századok – 1957
Szemle - Roller; Mihail: Despre răscoala flotei romînie din decembrie 1917–aprile 1918 şi lupta marinarilor romîni pentru apărarea revolţiei din oktombrie (Ism. Csatári Dániel) 843
846 SZEMLE sége, és a Maxim Gorkij szabadlábra helyezését követelő manifesztáció. Fontosak azok az adatok is, amelyek a romániai sztrájkmozgalmak és parasztfelkelések növekvő áradatát bizonyítják. „A matrózok felkelése a Patyomkinon" című fejezet után — amelyben a felkelés okait, előkészítését és lefolyását elemzik, egész addig a drámai pillanatig, amikor 1905. június 25-én a felkelő orosz matrózok Constanta kikötőjében megadják magukat a román hatóságoknak — következik a munka legfontosabb része. Ebben a szerzők a Patyomkinisták romániai tartózkodásával foglalkoznak. Bebizonyítják, hogy bár a román hatóságok meg akarják akadályozni a partraszálló orosz matrózok és a román munkások találkozását, mégis a kikötőben a forradalmárokat nagy tömeg veszi körül; élelmiszerrel látják el őket. A páncélos hajó legénységének többsége — eltekintve attól a néhánytól, aki visszament Oroszországba, ahol kivégezték vagy bányamunkára ítélték őket — Komániában maradt. 30 —80-as csoportokban Bukarestben, Bráilában, Gala,ti-ban, Buzäu-ban, Ja^i-ban és más városokban telepedtek le. A román munkások segítették elhelyezkedésüket, ők viszont résztvettek a román munkások sztrájkmozgalmaiban (Galati-ban, Ploe§ti-ben), megmagyarázták a lezajlott oroszországi események jellegét, mozgalmi tapasztalataik átadásával bátorították román elvtársaikat. A román kormány terrorista intézkedései ellen küzdő orosz forradalmárok bizottságokat alakítottak, amelyek élvezték a bukaresti székhellyel működő orosz tengerészeket segélyező bizottság támogatásét. Román munkásokat és orosz tengerészeket egybeforrasztott a közös küzdelem, ennek jelszava : „Szabadságot Oroszországnak !" A szerzők a munka függelékeként közlik a páncéloshajón szolgáltak névsorát, ezek beosztását ós az Oroszországba visszatértek további sorsát. Mintegy 50 egykori és újabb kép teszi szemléletesebbé az ízléses kiállítású, a Román Munkás Párt Központi Bizottsága mellett működő Párttörténeti Intézet gondozásában megjelent könyvet. * Mihail Roller akadémikus tanulmánya, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézete Tudományos Tanácsának kibővített ülésén Moszkvában 1955. október 31-ón elhangzott előadásának rövidített kivonata. A szerző miután rövid bevezetés keretében vázolja az Októberi Forradalomnak a román forradalmi mozgalmakra gyakorolt hatását — megalakulnak a munkástanácsok, a munkások politikai szervei — rátér a román munkásmozgalom egy eleddig ismeretlen fejezetének, a déloroszországi román munkások, katonák és tengerészek harcának ismertetésére. Még 1916-ban, mikor Románia nagyrészét a német csapatok szállták meg, számos állami intézményt, üzemet a munkásokkal együtt Moldvába menekítettek. Mikor 1917 augusztusában úgy tűnt, hogy Moldva is a németek kezébe kerül, ezeket tovább telepítették Dél-Oroszország nagyobb városaiba : Odesszába, Nikolaevbe, Kerzonba. Ugyanígy orosz vidékre vezényelték a román hadiflottát is. Érthető, hogy a békére vágyó orosz munkásokkal, katonákkal való közvetlen kapcsolat forradalmi irányba tolta az Oroszországba került románokat. Szembetűnő volt a román flotta legénységének békevágya is. A román katonák és munkások küldöttei résztvettek a IV. Orosz Hadsereg katona tanácsainak 1917. december 1-én megnyíló rendkívüli kongresszusán. Az Októberi Forradalom tehát komolyan befolyásolta a Galati-ban, Tulcea-ban, Chiliában levő román katonákat ós az Odesszában, Szebasztopolban, Ker^onban levő munkásokat ós tengerészeket. A hatás egyik legkifejezőbb jele az volt, hogy a román munkások odesszai központtal szociáldemokrata akcióbizottságot szerveztek, amely kiadta „Lupta" (Harc) című lapját. Az akcióbizottság november 16-án együttérzését fejezte ki a forradalommal, és kiadta a román néphez intézett kiáltványát, amelyben a burzsoá-földesúri kormány elűzésének szükségességére buzdít. A román kormány azzal próbálja még a forradalmi mozgalom útját eltorlaszolni, hogy megköti a Buftea-i békét, lefegyverzi a Románia területén levő orosz katonákat és ezzel megteremti a feltételeit az 1918 januárjában kezdődő, Besszarábia elfoglalására irányuló katonai támadásnak. A tanulmány következő fejezeteiben Mihail Roller akadémikus azt a politikai ós fegyveres harcot írja le, amelyet a forradalmi román munkások ós katonák az Októberi Forradalom védelmében az intervencionista román csapatok ellen folytattak. A politikai harc keretében az odesszai rendkívüli bizottság röplapokat adott ki, amelyek megmagyarázták a beavatkozás valódi szándékait. A román katonák és munkások megteremtik a forradalom védelméért folytatandó fegyveres harc politikai feltételeit is. 1918. január 14 —15-ón az Új Chilia kikötőjében állomásozó román hajók matrózai gyűléseket tartanak, eltávolítják a néppel ellenséges érzületű tiszteket ós a hatalom egyedül jogos birtokosainak a forradalmi bizottságokat ismerik el. Január 18-ig az összes román hajók a forradalom szolgálatába állnak át. A fegyveres
