Századok – 1957

Szemle - A történeti statisztika forrásai (Ism. Wellmann Imre) 822

ÍZEMLE 827 föld pótlására adott kaszálót számította a szekerekben kifejezett szónatermós szerint); épp a továbbiakban kerekedett felül a szekérben való számítás — holott a két mérték között helyenkint számottevő különbség lehetett. Nincs tudoraásunk arról, hogy az egykorú utasítás az egy ember által egy nap alatt lekaszálható rétet 1 holddal vette volna egyenlőnek ; csak pótlás esetén vett az urbárium egyenértékűnek 1 hold szántót 1 szekér réttel. Az urbárium szerint járó telki állomány kimérése során azonban a helytartótanács nem egy esetben jóváhagyta, hogy a kaszálót 800 négyzetölével számítsák, feltéve, hogy az ilyen nagyságú falcastrumon 1 szekér széna megterem — ez pedig az átlagos holdnak csak háromnegyed része. Ugyancsak nagy jelentőségű történeti statisztikai kútfő az 1828-i országos össze írás ; kár, hogy e jelentőség Bottló Béla alapos, de kissé száraz : inkább leíró, mint értékelő ismertetéséből nem válik elég szembeszökővé — annál kevésbé, mert egy már közzétett összesítés melléklésén túl ezúttal nem kapunk valami kisebb statisztikai feldolgozást ízelítőül. Igaz, ez összeírás alapján már készült néhány részletfeldolgozás, amint arra a tanulmány végén olvasható — bár nem egészen pontos — hivatkozás is utal; mindez azonban az összeírás roppant adatgazdagságához képest elenyészőnek mondható. Nem egészen precíz az a megállapítás sem, hogy „az összeírás hatálya Erdély kivételével az egész országra kiterjedt" (244. 1.) : a határőrvidék ugyanis kimaradt belőle. A különben hasznos és körültekintő ismertetés előadásának logikája egyébként nem mindig meggyőző : „az adóterhek behajtásának ez a rendszere" — olvassuk a 243. lapon, holott előzőleg behajtásról nem volt szó, még kevésbé annak rendszeréről ; a gyümölcsösök haszna kiszámításának menetét (263. 1.) is bajos követni. Félreértésre vall az a megjegyzés, mintha a törvényhatóságok XVIII. századi adóösszeírásai az 1715. és 1720. évi összeírás foltozgatásai lettek volna (243. 1.) : míg ugyanis az.utóbbiak azzal a céllal készültek, hogy az egyes törvényhatóságok között nagyobb összegű adóterhet egyenletesebben lehessen elosztani, az előbbiek az egyes törvényhatóságokon belül szolgálták az adókivetés célját. Nem érezzük továbbá kielégítőnek a földművelési rendszerek körülírását (260. 1.) : a „háromforgós rendszer" nem azonos a háromnyomásúval stb., s az „ahol nem is volt forgó, ahol tehát szinte nem is hagytak ugart" megjelölés bizonytalanságot árul el. Ugyanígy a jobbágy és a zsellér meghatározása is csak akkor lenne megnyugtató, ha arra is kiterjedne : mit, milyen határig tekintettek j obbágy teleknek. Tulajdonképp két történeti statisztikai forrás: az erdélyi 1750-i és 1819 —20-i összeírás szakértő ismertetését kapjuk Trócsányi Zsolt lendületesen megírt tanulmányában. Mindkettőnek jelentősége élesen kidomborodik előadásában ; legfeljebb annyit lehet megjegyezni, hogy az időrendi-genetikus tárgyalás során a források tartalmára vonatkozó 'megállapítások kissé szétforgácsolódnak. Kár, hogy a Cziráky-féle összeírás felhasználhatóságát nem tette egy próba-feldolgozással érzékelhetőbbé ; ezt nagyon is megokolta volna, hogy eleddig alig forgatott kútfővel állunk szemben. (Az 1750-i összeírás ismertetéséhez kapcsolódó táblázatos kimutatásból viszont kimaradt a gabonatermés mérőszámának megjelölése, ami annál inkább zavarra adhat okot, mert megelőzőleg a szöveg össztermékről beszél, 291. 1.) Hiszen méltán vonja le mindkét összeírás esetében a végső következtetést, hogy feldolgozásuk történetírásunk komoly adóssága. Minden irányú kiaknázásuknak persze ma még vannak bizonyos nehézségei : egyrészt az erdélyi mértékegységek s egyéb — magyarországi vonatkozásban sokkal inkább feltárt — adottságok hiányos ismerete, másrészt az a körülmény, hogy az összeírások megbízhatóságáról és teljességéről ismertetőjük — összehasonlító anyag hiányában — nem sokat tud mondani. Nem értünk egyet a szerzővel abban, ahogy bírálja az 1730-ban behozott calculus-rendszert (melynek magyarázatába egyébként a 417. lapon zavaró szám-hiba csúszott) : az adófelosztást magában az a körülmény, hogy a népesség számával nincs arányban, még nem teszi egyenlőtlenné ; a szászok ez irányú panaszainak súlyából legalábbis sokat levont a Királyföld előnyösebb anyagi helyzete. Némileg zavarja az olvasót a főtiszt, altiszt kifejezések magyarázat nélkül való használata, de kivált az olyanoké (pl. kurialista, 285. 1.), melyekhez magyar viszonylatban más jelentéstartalom fűződik. Áll ez különösen az „egyházi nemes" megjelölésre, ami helyett annál tanácsosabb lett volna az „egyházhelyi nemes" kifejezést használni, mert a tájékozatlanabb olvasót e részben a kötet végén olvasható, pusztán a magyarországi viszonyokból kiinduló fogalommagyarázat teljesen félrevezetheti. Az eddigi átfogó módon ki nem aknázott kútfőcsoportok ismertetői közül sorban az utolsó Thirring Gusztáv befejezetlenül maradt posthumus tanulmánya az 1848-i alkotmányos kormány által elrendelt városi összeírásokról, Sopron példája alapján. A rövidítve s részben kiegészítésekkel közölt értekezés hangsúlya a statisztikai feldolgozáson van : Sopron lakásviszonyait, népességét, ennek foglalkozási megoszlását