Századok – 1957

Vita - Giday Kálmán: Hozzászólás Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842–1849) c. vitacikkéhez 790

HOZZÁSZÓLÁS TOLNAI GYÖRGY: A PARASZTIPAR KIALAKULÁSA ÉS TŐKÉS IPARRÁ FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON (1842—1849) c. VITACIKKHEZ* Tolnai György megállapításával, hogy a parasztipar igen jelentős iparfejlődésünk szempontjából, mivel kialakulása a falusi háziipar felbomlásával kapcsolatos, s mivel a parasztipar egy sor könnyűipari ágnak fő fejlődési útja -— egyet kell értenünk. Az alább felhozott néhány szegedi és Csongrád megyei példa Tolnai megállapítását igazolja. Mégis ki kell egészíteni Tolnai eredményeit néhány megjegyzéssel : 1. Miután a parasztipar a középkor végén a parasztság bomlásával jelentkezik, a XV. századtól kezdve végig kell kísérni az egyes országrészek (pl. a szlováklakta Felvidék) parasztságának fejlődését s a parasztipar alakulását. A töröktől visszaszerzett alföldi területeken is csak a parasztság társadalmi fejlődésének ismerete alapján lehet a parasztipar kérdését helyesen értékelni, s feltétlenül kapcsolatba kell hozni a parasztság bomlásának többi jelenségével: fokozott árutermelés, fejlődő közlekedés, vásárok, kereskedelem. 2. A parasztipar kérdésének tisztázatlansága véleményem szerint az elhanyagolt helytörténetírás következménye. Országos forrásokban viszonylag kevés, helyi forrásokban viszont elég bőséges adatot találunk a parasztipar fejlődésére, tőkés iparrá történő átalakulására. Saját példáimat így annak az illusztrálására is szánom, hogy a helyi forrásanyagok mit tudnak adni a hazai tőkés fejlődés vizsgálatához. A Szegeddel szomszédos Tápé község gyékénymanufaktúrája már 200 éves. A XVIII. század közepén alakult ki a szegedi dohányvidék. S az exportra kerülő dohány csomagoló anyagát : a gyékényponyvát a tápaiak lfészítették. Szeged, Vásárhely, Makó, Szőreg stb. városalatti kerti földjein s dohánykertésztelepein (Röszke, Sámson, Lele), majd az uradalmak dohánykertésztelepein termesztett dohány tekintélyes részét a szegedi kereskedők Fiume vagy Lemberg felé exportálták, s a szegedi kereskedők adtak gyékényponyvára megrendelést a tápai parasztoknak, s ahogy nőtt a dohánytermelés, úgy növekedett a tápai parasztság gyékénytermelése is. Hogy a falu gyékénymanufaktúrává vált, abban döntő tényező volt a proletarizálódás. Az úrbérrendezés előtt megvolt a faluközösség még Tápén, s a faluban nagyszámú jobbágycsalád volt, igaz, hogy kisterjedelmű szántókkal és kaszálókkal. Az úrbérrendezés után csak kevés család maradt meg jobbágynak, tömegüket zsellérnek minősítették, s földjüket elvesztették. * A szerkesztőség szükségesnek tartja megjegyezni, hogy Giday Kálmán hozzászólása számos olyan fogalmat is az ipar körébe sorol, melyek valójában más termelési ágak körébe tartoznak, mint például a halászat, fuvarozás stb. Ennek ellenére a vita kibontakoztatása érdekében helyesnek tartjuk a hozzászólást változatlanul közölni.