Századok – 1957
Vita - Dolmányos István: Néhány észrevétel a magyar köztársasági mozgalom értékeléséről 785
788 DOLMÁNYOS ISTVÁN a nemzetiségek egyenlő választójoga mellett. Sőt Kalmár György nemzeti cenzust követelt.4 a Ahol pedig már cenzusról van szó, ott nincs igazi egyenlő választójog. Nagy Györgyék egyszerre kívánták (a magyaroknak) és félték (a nemzetiségek miatt) az általános választójogot. Ez az elvi következetlenség a mozgalom gyakorlatában az egész választójogi kérdés elhanyagolását eredményezte. Az általános választójog követelése hiányzott a Kossuth Zászló programadó cikkéből. Nagy György a pártkör megnyitásakor sem tett róla említést. Tehát nemzetiség-ellenes álláspontjuk miatt a magyar dolgozó tömegek egyik követelését sem karolták fel a kellő súllyal. A köztársasági mozgalom következetlen demokratizmusa érthetőbbé válik, ha megvizsgáljuk — amit Kristóf György elmulaszt —, milyen társadalmi erők rejlettek törekvéseik mögött. A pártot a magyar lakosságú vidéki városok polgáraiból és a közülük származó, vagy velük kapcsolatban levő polgári értelmiségiekből álló választmány vezette. Köztük egy téglagyáros, egy nyomdatulajdonos, három kereskedő, egy építőmester, egy iparos, egy mérnök, két földbirtokos, rajtuk kívül ügyvédek, református papok, újságírók és írók szerepelnek a 49 tagból álló választmány névsorában. A feltüntetett lakóhelyek : Kecskemét, Békés, Marosvásárhely, Gyoma, Hódmezővásárhely, Gödöllő, Dicsőszentmárton, stb. A mozgalom ideológiáját a vezető csoport helyzete határozta meg. Nem függtek az osztrákoktól, de megsínylették a függő helyzetet, sok bajuk volt a „finánc emberekkel", hadilábon állottak a mamutbirtokkal és rossz szemmel nézték a katolikus egyház nagy vagyonát. A mozgalom egyszerű tagjai a kispolgárság és részben a városi szegénység soraiból kerültek ki. Összetételükre fényt vet a Kolozs megyei főkapitány jelentése. E szerint a helyi köztársasági pártot Hubay Károly kesztyűs és ipartestületi elnök szervezte... a köztársasági pártnak a tulajdonképpeni tagjai egy pár exaltált gondolkodású iparos ós egyetemi hallgatón kívül általában oly elemekből állanak, akik politikailag számításba alig jönnek, mert a város lakosságának úgy szólván a legmegbízhatatlanabb és legselejtesebb részét képezik."5 A megbízhatóság és érték megítélésénél természetes az uralkodó osztályok szempontjai vezették, tehát a jelentés szavai előttünk ellenkező értelmet nyernek. A mozgalom lényéges jellemvonása, hogy osztálykorlátai következtében sohasem fejlődött az egész országra kiterjedő tömegmozgalommá. A belügyminiszter körkérdésére érkező válaszjelentések csak igen ritkán jelentenek köztársasági szervezkedést, s ebben az esetben is egy-egy szűk csoport tevékenységére utalnak. Sopron vármegyéből a felsőpulyai járás főszolgabírája azt írja például, hogy náluk 9 tagú köztársasági párt működik. „. . . a felsőpulyai intelligencia egy részénél (ügyvédek, kisebb állami tisztek) a köztársasági eszme lábrakapott és legkedveltebb témájuk ..." A csoportot Kmetty Béla szervezte, akit éppen köztársasági tevékenységéért helyeztek ide Makóról.6 Igaz, hogy Nagy György kapcsolatba lépett földmunkásszervezetekkel is, de ezt nem követte pártalakulás. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja 1913. március 14-én jelentette a belügyminiszternek: „Turkeve városban folyó hó 9-én a Munkás Kör zárt helyiségében népgyűlés tartatott, melyen a köztársasági párti Nagy György is megjelent, aki azonban rövid beszédében a köztársasági párt szervezkedésére, vagy tömörülésére vonatkozólag felhívást Magyar Köztársaság. 1913. II. 14. 17—18, 1. 5 O. L. B. M. res. 1913/217. — A Kristóf György által említett falragasz egy példányban itt is megtalálható. 6 Uo.
