Századok – 1957

Közlemények - Tilkovszky Lóránt: Román jobbágyok mozgalmai Erdélyben és a Tiszántúlon 1831-ben 773

ROMÁN JOBBÁGYOK MOZGALMAI ERDÉLYBEN ÉS A TISZÁNTÚLON 1831-BEN 781 fog kérdeződni". Groza Flora főbíró a helység házánál összegyűlt lakosok előtt kijelentette, hogy jelen körülmények közt a pecsétet nem gondolja tanácsosnak magánál tartani, hanem úgy vegye azt valaki kezéhez, „hogy annak hol ós kinél léte ne tudódjon". Végül is a kisbíró rejtette el a pecsétet úgy, hogy a kirendelt megyei tisztviselő sem tudott nyomára találni. Roppant érdekes, hogy Groza Flora elképzeléseiben egy román nemzeti király szerepel. A mozgalom alkalmával így beszélt: „Már hála az Istennek van egy királyunk, Nyikoresko, ki gyulai fi, a mi királyunk fiát tanítván most a muszkánál van, az fog nekünk parancsolni, és elérjük azt valahára, hogy oláh parancsolónk lesz."71

Ez az adat újabb adalékot jelent arra vonatkozóan, hogy Aloise isicoarä román nemzeti törekvései a környék paraszti lakosságában mély és tartós benyomást keltettek.71it

. Szentandráson (Sintandreiu) Öreg Stoja Demeter és David Demeter gyanúba hozták a nép előtt Pap István főbírót, hogy már ki is szolgáltatta az uraság ispánjának a pecsétet. A megpecsételt termény lajstrom felkutatására a harang félreverése mellett fegyveresen nyomult a nép Mezei Sándor ispán házához ; az ajtót betörték, s mivel az ispánt nem találták otthon, apósát fejszével fenyegették. Csontos János, mikor látta, hogy az ispán házánál levők a maguk védelmére fegyverhez nyúlnak, így kiáltott : „Meglősz egyet-kettőt, — a többi megöli az egész háznépet." A nótáriust is ki akarták húzni házából, de megszökött, így feleségét akarták tuszul lefogni. De más fordulatot vett az egész akció annak következtében, hogy a főbíró időközben elódalgott és Nagyvárad felé indult, hogy ott a főszolgabírónak jelentést tegyen a történtekről. Pitutz Lőrinc másodbíró azonnal embereket toborzott, akik a szökevényt „a király parancsolatjával" elfogják és visszahozzák. A visszahurcolt bírót „Le a székedről huntzfut!" kiáltásokkal fogadták ; az asszonyok hevesen szidták ós pofozták ; védelmére siető öccsét ostorral elkergették. Végül vasraverték az áruló bírót, hogy Magyar Mojszi tanácsára majd a nagyváradi várba a kapitányhoz kísérjék.72 A nagyváradi káptalan falvainak „pecsétrejtő mozgalma" a Sebes-Körös völgyére is átterjedt, ahol özvegy gróf Batthyány Vincéné révi uradalma valamennyi falvában ugyancsak elrejtették a pecsétet. Itt már nem is annyira a dézsmálás kérdésével összefüggésben szánták el magukat a parasztok erre a lépésre, mint inkább azon híresztelések és elképzelések alapján, hogy egy eltitkolt királyi kurrens értelmében, melyet a tőtösi nótárius látott, a pecsét ki nem adása a jobbágyságból való szabadulás feltétele, míg ellenkező esetben a császár katonái felégetik a falut. Draveczky Lajos szolgabíró itt teljesen közömbös írások, így egészségügyi helyzetjelentések, himlőoltási bizonyítványok megpecsételésének erőltetésével próbálta eltéríteni a parasztságot ezektől a hiedelmektől de erőszakossága az ellenállást csak növelte. Augusztus 14-re a szolgabíró maga elé idézte a pecsétet kiadni nem akaró helység -bírákat. Erre Brátka (Bratca), Lore-Ponor és Dámos (Dami§) helységekből számos paraszt Bánlakára gyülekezett, ahol közös tanácskozás során elhatározták, hogy megakadályozzák a bírákat a pecsét kiszolgáltatásában. Mindenekelőtt a bánlakai bírákat tartóztatták le és a helybeli nótáriust vonták vallatóra sűrű íitlegek között, hogy nem állított-e ki már eddig is valamilyen, a népre káros írást. Ezután a másik három faluban is a harang félreverésével összecsődítették a népet, és a bírákat itt is mindenütt vasra verték ; a tőlük elvett pecséteket pedig ettől fogva kézről kézre adva rejtegették. A bánlakai Bot Onás és Bot Pável vezérlése alatt végrehajtott akció során a további lépés az volt, hogy Bene János bánlaki nótáriust kemény fenyegetésekkel levél írására kényszerítették, amelyben kinyilatkoztatták, hogy többé földesurat szolgálni nem akarnak. A levéllel Domokos Jánost indították útba a nagyváradi kapitányhoz. Azt hitték, hogy hamarosan katonaság fog jönni segítségükre, mert így értelmezték a nótárius néhány nappal előbb mondott szavait, aki a házak tisztántartására nem a valódi ok, a járványvédelem szempontjából figyelmeztette a parasztságot, hanem a nagyobb foganat kedvéért azt mondotta, hogy a helységbe nemsokára katonaság jön. Lokk helység bírája, Botis Péter, az urbariális datiákat beszedni már nem is akarta, s midőn emiatt az uradalmi ispán Gramma Sámuel megdorgálta, „azzal illetlenül és nyakason szembeszállani nem átallott". Erre hivatalától megfosztották és helyébe az eddigi másodbírót tették. Ennek azonban a pecsétet nem volt hajlandó átadni. Emiatt már a szolgabíró elé rendelték Gégénybe, de ott nem egyedül, hanem igen nagy számmal maga mellé vett emberekkel jelent meg, akik azt nyilatkoztatták ki, hogy ők a pecsétet 71

A Görbed helységben 1831. szeptember 6-án tartott fenyítőtörvényszék jegyzőkönyve uo. ,la

Nicoará életére és tevékenységére vonatkozóan lásd Cornelia C. Bodea: Moise Nicoará (1784—1861). Arad, 1943 c. művét. " A Szentandrás helységben 1831. aug. 29—31-én tartott fenyítőtörvényszék jegyzőkönyve. O.X. Regn. Lt. Bihar megye.