Századok – 1957
Közlemények - Tilkovszky Lóránt: Román jobbágyok mozgalmai Erdélyben és a Tiszántúlon 1831-ben 773
780 |_TILKOÍ'SZKY LÓRÁNT mozgalom folyt le Bihar megye szalontai és váradi járásának román falvaiban. A mozgalom megindulása a nagyváradi deák püspökség ós káptalan uradalmaiban bevezetett azon újítással volt kapcsolatos, hogy a dézsma alá eső termésről — az eddigi egyszerű bemondás helyett — pontos jegyzékeket készítettek az uradalmi tisztek a falusi bírák bevonásával, s ezeknek a helység pecsétjével való hitelesítését is kívánták. Könnyen érthető, hogy ez az intézkedés heves ellenzéssel fogadtatott, amellyel a bírák nem mertek maguk se szembefordulni. A lakosok követelésére minden ellenállás nélkül kiadták kezükből a helységpecsétet, melyet azok kézről-kózre adogatva rejtegettek. A falvak egész sorában gyorsan terjedő „pecsétrejtő mozgalom"-nak mélyebb értelmet és jelentőséget adott az a feltételezés, hogy a helységpacsétek kicsalásával az uraság nem csupán olyan bizonyságlevelet akar megerősíteni, amely a dézsma szempontjából élvezett eddigi kedvezőbb helyzetről való lemondást és a súlyosabb feltételek elfogadását tanúsítja, hanem elutasítását egy olyan titkolt királyi kurrensnek, amelyik a jobbágynak felszabadulást és az urakkal egyenjogúságot ígér. A szabadság ós tulajdon vágya, mely eddig többnyire „hamv alatt emésztődve" égett, most nyíltan fellobbant a Bihar megyei jobbágyságnál is, a jó királyba vetett naiv, de szívós bizalom alapján. E hiedelem kialakulásához bizonyos járvány védelmi előkészületek sajátos értelmezése szolgáltatott adalékokat. Abban, hogy strázsálásra elvben az urak is kötelezve voltak, a küszöbön álló egyenjogúsítás jelét látták, s felmerült a gondolat, hogy a nagyszabású elzáróintézkedéseket a megye nem azért foganatosítja-e, hogy ezáltal a királynak a néppel való találkozását s a jobbágyfelszabadítást megakadályozza? A jobbágyfelszabadítás a parasztok szemében nemcsak egyenjogúságot, nemcsak a feudális teher alóli szabadulást, hanem a földesúri földek felosztását is jelentette. Döntő jelentőségű volt a fejlemények szempontjából a környékbeli parasztságnak a nagyváradi hadtoborzó kapitánysághoz fűződő illúziója. E kapitányság ugyanis a megyei tisztviselők közbeiktatódása nélkül közvetlenül érintkezett — pl. a szabadságos katonák dolgában — a falvak elöljáróival, s ez azt a nézetet kristályosította ki, hogy egy megyén felül, sőt vele szemben álló fórumról van szó, amelyre támaszkodni lehet.8 8 Augusztus legelső napjaiban törtónt, hogy a nagyváradi hetipiacra feljött környékbeli parasztok összeismerkedtek Kulcsár András, élesdi (Ale$d) születésű, Máriássvezredbeli közvitézzel, aki nemrég jött haza erídigi szolgálati helyéről, Lembergből, s most az említett nagyváradi kapitánysághoz lett beosztva. Mikor ennek elbeszélték a dézs•mával kapcsolatos bajaikat, szabad föld utáni vágyaikat, a katona a földesúri szolgálatok megtagadására buzdította őket, kijelentvén, hogy „ha emiatt valami bajok találna történni, jöjjenek őhozzá, majd el fogja oda vezetni, ahol tesznek róla". Azt tanácsolta, hogy a bíró senkinek se adja ki a pecsétet.6 9 Rojt helység főbírája, Bihari János, aki néhány nappal előbb még a járásbeli főszolgabíró elé járult, kérdezve, hogy feltétlenül eleget kell-e tenni a terménylajtsrom megpecsételésére vonatkozó földesúri parancsnak, különösen, mikor az az ugarbeli lencsetermésre is kiterjed, — most már a falu lakosságával legteljesebb egységben többszöri felszólításra is megtagadja a pecsét kiadását; a "másodbíró Licz Flora vezetésével pedig 150 lakos tette kézjegyét egy nyilatkozatra, melyben megtagadják a dézsmát. Kimpán Jánost, aki ezt ellenezte, a faluból is ki akarták kergetni. Sandorovies Péter helyi parochus arról beszélt, hogy „nem a cholera miatt strázsáltatja magát a megye, hanem azért, hogy őfelsége az urak híre nélkül bó ne jöhessen a megyébe". Barakonyban (Berechiu) Hotye János bíró ugyancsak a lakossággal teljes egyetértésben tagadta meg a pecsétet. Körösszegen (Cheresig) Lakáta Flora főbíró bejelentette a lakosoknak, hogy a földesuraság tisztje 60 forintot kínált neki a pecsét átengedéséért. Erre Dobai Togyer és Barbis Thoma rögtön átmentek Vizesgyán (Toboliu) és Gyires (Giris) helységekbe, megtudakolni, hogy ott nem történt-e hasonló kísérlet a pecsét megszerzésére, s arról tárgyaltak, hogy a három helység küldöttei együtt keressék fel tanács és segítség végett a nagyváradi kapitányt. Arról beszéltek, hogy „amely helység a pecsétjét a földesuraságnak általadja, az az őfelsége parancsolatjából fel fog gyújtatni, a lakosok pedig meg fognak ölettetni", amelyik ezt nem teszi, meg fog nemesíttetni.70 Görbédén legjobban Öreg Lára Onutz unszolta arra a népet, hogy „a pecsétet semmi szín alatt mindaddig ki ne adják, mig az eránt a Váradon lévő kapitány meg nem 18 „Hivatalos jelentése aSzentanrlráson, Rojton.és Görbédén egybenült törvényszéknek." D.Bihar m. Közgy. ir. 1831. V. f. 680. sz. " Hivatalos jelentés Kulcsár András kihallgatásáról. D. Bihar m. közgy. ir. 1832/457. A Rojt helységben 1831. szept. 2—5-én tartott fenyitőtörvényszék .jegyzőkönyve. D. Bihar ui. Közgy. ir. 1832/1532.
