Századok – 1957
Közlemények - Tilkovszky Lóránt: Román jobbágyok mozgalmai Erdélyben és a Tiszántúlon 1831-ben 773
776 TILKOVSZJOr LÓRÁNT valamint a Torontál megyei szerb jobbágyok körében is. „Meggyújtatott, amint hallatzik, Felsőmagyarországon a felzendülés fáklyája, s naponként újabb rettentő hireket hallunk a jobbágyság dühéről" — rémüldözik Temesvárott (Timi^oara) egy névtelen levélíró, aki a délvidéki viszonyok ismeretében hasonló felkeléstől reszket, mert — mint írja — „annyira el van ez a része az országnak keseredve, hogy a dühöttség tüze kiütésére tsak egy szikrátska is elég fog lenni".3 0 Erdélyben ezalatt csupán a járványvédelmi intézkedések miatt volt helyenként kisebb-nagyobb rendzavarás, így Fogaras (Fägära§) ós Brassó (Brasov) városában.31 * Bihar vármegye jobbágyságának helyzete sok hasonlóságot mutatott a felkelés főszínterévó vált kelet-szlovákiai megyék jobbágyságának helyzetéhez. Bihar megye parasztságának csaknem fele teljesen földnélküli volt (az 1828. évi adóösszeírás szerint 27 987 zsellér állott szemben 29 653 telkes-paraszttal), s a megye egyes járásaiban, így a váradi ós az érmelléki járásban a zsellérek száma felül is múlta a telkesekét. A telkes jobbágyok kategóriájában hozzávetőlegesen 50% volt negyedtelkes ; ennél nagyobb birtoka 20%-nak, kisebb birtoka 30%-nak lehetett.3 2 A parasztság földtől való megfosztásának folyamata Bihar megyében is a természeti viszonyok következtében haladt előre lényegesen gyorsabban, mint az ország alföldi vidékein. A hegyek és mocsarak által szűkre szabott termőterületen a földesúri allódium terjeszkedése a paraszti szántóknak ós réteknek olyan terméketlen és hasznavehetetlen részekre való kiszorulását eredményezte, amelyen a parasztság már csak részben vagy egyáltalán nem találhatta meg megélhetését. A zsellérek és a töredéktelkesek jelentős része a Bánátba, illetve Mezőhegyes vidékére járt aratni évről évre szűkös élelme megkeresése végett, s egyetlen évi rossz termés is az éhhalál veszedelmébe dönthette őket.33 Az 1831. évi felkelést megelőző évtized Bihar mogyei úrbéri bizottsági jegyzőkönyveit átlapozva meggyőző képet kapunk arról, hogy az egyházi s világi nagybirtok határrendezései s a megnevekedett allódiumok megnövekedett szükségletei következményeként mily súlyos helyzetbe került a megye jobbágysága. A jóföldű, gondosan művelt, trágyával is kövérített szántók földesúri kézre kerültek ; a hegyoldalban cserébe ajánlott köves, bozótos földek sokszor teljesen elfogadhatatlanok voltak. így pl. Krántsesd (Cränce^ti) parasztjai nem fogadták el a reguláció után kiosztott földeket, az őszi szántást ós vetést teljesen elmollőzték, tavasszal is csak tiszti erőhatalommal tudták őket a szántásvetésre rákényszeríteni.34 A regulációk e kisajátító hatása ellen tiltakozott Jánosfalva (lanosda), Tamásda (Támasda), Hagymádfalva (Spinu§), Tataros (Brusturi), Fáncsika (Fancica) és sok-sok más falu parasztsága is.3 5 Hasonló módon vesztek el a jó kaszálórétek is. Nagykerekiben pl. az újonnan kimért rétek feléről le kellett mondani, mert több lett volna utána az adózás, mint belőle a haszon. Lore-Ponoron (Loráu-Ponoara) az uradalmi tisztek foglaltak el a lakosoktól több rétet.3 6 A természettől hosszú évek szívós munkájával elhódított irtásföldektől is egyremásra megfosztották a jobbágyságot. Alsólugoson (Lugasul-de-Jos) a róvi (Vad) uradalom ispánja térítés nélkül veszi el az irtásokat. Szent jobb (Sániob) helységben 16 éve vették el az irtásokat, de az 1000 forintnyi becsüösszeget sose fizették meg. Irtásait siratta Less (Le$), Pósa (Páuse), Görbed (Gurbe^ti), Poklostelek (Poclusa-de-Barc&u) és még nagyon sok más falu.37 Nagy méreteket öltött a közlegelők kisajátítása is. Terjén (Tria) Bulyovszky János földesúr a közlegelőből nagy majorsági táblát szakított ki. Csanáloson (Urziceni) Dévai Károly közbirtokos kaszálónak foglalt le egy darabot a közlegelőből, mire a parasztok, „hogy a szándékba tett usus formálást megakadályoztathassák", marháikkal azt felétették. Kohányban (Cohan) ugyancsak a földesurak foglalásai szorítják meg a közlegelőt. A közlegelő kisajátításának másik formája az urasági nyájak mértéken felüli elszaporítása volt. Hencidán az uraság juhai lepték el a legelőt. Zsákán gróf Rhédey Ádám földesúr sertésnyájai özönlöttek el mindent. Darvason nemes Borbola Sámuel 30 O. L. M. Kanc. Ein. Titkos. 109/1831. 31 Fogarasra: O. L. Erdélyi Gubernium 11. 253/1831 és uo. Elnöki Iratok 1602/1831. — Brassóra: O. L. Erd. Gub. 10.500/1831. " O. L. ltegn. Lt. Bihar vm. 1828. évi adóösszeírása. Generalia. 33 Uo. 34 Debreceni Állami Levéltár. Bihar m. Prot. Urb. dep. 1826/40—43. 35 Uo. 1828/2, 1828/28 ; további D. Bihar in. kiizgyilésiiratok 1831. VII. f. 8. sz. és 12. sz. " D. Bihar m. Prot, urb. dep. 1826/91, ill. 1827/84—85. 37 Uo. 1831/33—34, 1831/4, 1821/1, 1828/64, 1827/37.
