Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
746 M. SOMLYAI MAGDA: TURKEVEI SZEGÉXYPARASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945—46-BAN igen-igen nehéz feltételek között kellett dolgozniuk az újgazdáknak, s az ilyen szinte erejükön túli feladat könnyen rávitte az embereket a könnyelmű lemondás, vagy a könnyű, de haszontalan, kártékony megoldások útjára. Azt, hogy a turkevei szegényparasztoknak milyen nehéz helyzetben, mennyire leromlott gazdasági feltételek között kellett dolgozniok, néhány számadattal könnyen tudjuk illusztrálni. Az 1943—44-es gazdasági évben a városnak búzából 11 588 k hold őszi vetése volt, ugyanebből az 1944—45-ös évben mindössze 981 kh.-at tudtak bevetni.7 0 A vetett területek termése a régi tulajdonost illette, há földjének csak egy része került felosztásra. Az újgazdák döntő többsége így bizony a puszta, műveletlen földet kapta meg 1945 tavaszán. Ez még önmagában nem lett volna baj, ha van mit elvetni és mivel. A nagyobb baj, hogy az sem volt! Egy 1945 tavaszán készült jelentés szerint az 1943— 44-es gazdasági évben Turkevén volt 3516 db ló, 500 ökör, 1748 tehén. Ezzel szemben 1945 tavaszán a városban mindössze 965 ló, 192 ökör, 535 tehén volt.7 1 A megelőző gazdasági év haszonállatainak tehát 1 /3 -a sem maradt meg. Könnyen elképzelhető, hogy a maradék jószágállomány szintén nem az újgazdák kezén volt. A régi cselédek, napszámosok nem tarthattak lovat, tehén is legfeljebb ha egynek-egynek jutott. 1945 tavaszán így kellett hát a juttatottaknak teljesen műveletlen földön, igaerő nélkül biztosítani a termelést. Ezt követelte mind az ország, mind a saját érdekük. Ha nem is volt általános, de Turkevén is előfordult, hogy a szegényparasztoknak magukat kellett befogni az eke elé, ha azt akarták, hogy haladjon a szántás. „Sz. I. nemzeti bizottsági tag a következőket adja elő. 1946. május 3-án kint járva a kabai határrészén látta, hogy B. L. és fia turkevei lakosok maguk által húzott ekével szántották a földjüket. — olvashatjuk a Nemzeti Bizottság üléséről készített jegyzőkönyvben. — Sz. I. beszélgetésbe kezdett velük, hogy miért így akarják megművelni a földet. Nevezettek a következőket adták elő. Jártak bent a Termelési Bizottságnál és ott előadták, hogy ők fizetni nem tudnak a szántásért. A Termelési Bizottság azt a választ adta, hogy ingyen nem tartozik senki sem szántani. Ugyanakkor a lovak az istállóban álltak."7 2 S ez ugyanígy lehetett 1945 tavaszán is.7 3 Hiteles adataink nincsenek arra, hogy ebben a helyzetben milyen terméseredményt tudtak elérni a juttatottak, de beszélnek róla az egykori szereplők. Szabó Sándor és Szöllösi István egybehangzóan így nyilatkozott erről: „Nagy, jókedvvel dőltek neki a munkának — már mint az újgazdák — 1945-ben. Kb. 95%-át művelték meg a földeknek. Volt aki 12 q gabonát is termelt egy kisholdon. (Pl. maga a nyilatkozó Szöllösi.) Nem lehet tudni ki, honnan hogyan, de egy-két év alatt lett majd mindenkinek lova, szekere stb." Kovács József, ma a városi tanács elnöke, egykori szegényparaszt, 70 Á.L. Szolnok. Főispáni iratok. 0048/1945. 71 Uo. 72 A.B. Szolnok. Alispáni iratok. 591 /1946. 73 A Termelési Bizottság demokratikusan választott testület volt. Felölelte a parasztság szinte minden rétegét. Feladatát tekintve nem is korlátozódhatott úgy a szegény- és kisparasztságra, mint a Földigénylő Bizottság. A Termelési Bizottság kötelessége volt, megteremteni a minél jobb és minél több termés előfeltételeit. A szerszámok, igásáílatok, vetőmag biztosításától a munkához szükséges nyugodt légkör kialakításáig mindenre kellett gondolnia. A Termelési Bizottságok feladatkörébe tartozott a megszervezése annak, hogy a módosabb, igásállattal rendelkező parasztok igájukat — gyalognapszám, vagy készpénz fizetés ellenében — átengedjék a szántás, vetés, hordás stb. munkálataira az iganélküli szegényparasztoknak. Az előbb ismertetett bejelentés a Termelési Bizottságnak ezzel a funkciójával függ össze".
