Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
TURKEVEI SZECrÉNYPA IÍASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉÉT 1945 46-BA2Í 747 ezeket mondta ezzel kapcsolatban: „194ij-ben semmijük sem volt az újgazdáknak, s valóság az, hogy egyik-másik maga húzta az ekét, terméseredményük ilyen művelés mellett nem is lehetett sok : teljesíteni tudta a beadást, maga élt belőle, állatokat vásárolt." A két elbeszélés csak a termésátlagban tér el. Szöllösi azonban maga is, csak mint saját eredményéről beszélt, de nem tűntette fel általánosnak az ő 12 q-ás termését. Egy turkevei volt birtokos, aki mint jó gazda hozzáértéssel, mint ellenfél erős kritikával figyelte a munkát, azt mondotta később, hogy „az újgazdák hihetetlen energiával dolgoztak kapott földjeiken. Kunyhót építettek, igaerőt szereztek és nagyon boldogok voltak... — s megjegyzi még — az ország legnagyobb bűne, hogy kimozdították őket földjeikről." (Megjegyzésének erre az utolsó mondatára később visszatérek.) Igen, arra a hihetetlen erőfeszítésre, amit az újgazdák élete megkövetelt, nem is lehetett más képes, csak aki azt az állapotot beteljesülésnek, régi vágyak, törekvések kielégítésének érezte. Nehéz helyzetükben az is óriási eredmény volt, hogy teljesíteni tudták beadásukat — és ezzel hozzájárultak az ország kenyerénekmegteremtéséhez—, hogy éltek, sőt még jószágot is tudtak vásárolni. Azonban az újgazdákat még egy másik kötelezettség is nyomta : a föld árának törlesztése. Ez azonban már nem ment! Az 1945—46—47-es években katasztrofálisan rossz termés volt, ezért a turkevei újgazdák a föld árának törlesztésére évről-évre kénytelenek voltak haladékot kérni. Erre egyébként a rendelet 42. §-a lehetőséget is adott. „Az első részlet fizetésére a birtokbalépéstől számított legfeljebb 3 évre halasztás engedélyezhető."7 4 Erre támaszkodva születtek az alábbihoz hasonló kérelmezések. „Alulírottak tisztelettel kérjük az Országos Földbirtokrendező Tanácsot, hogy a földártörlesztés halasztását részünkre 3 évre engedélyezni szíveskedjék. Indokaink a következők : Földeinket 1945 őszén kaptuk Turkevén a T. I.-féle szelesháti birtokból. Amikor is egy részét a zord időjárás és esőzés miatt, a nagyobbik részét pedig vetőmaghiány miatt csak a legnagyobb nehézségek árán tudtuk bevetni. Legtöbben közülünk kölcsön vetőmagot is vettek fel, sőt az őszi megmunkálást is újkori fizetésre végezték. Hozzájárult még a fizetésképtelenséghez a fagy és az aszálykár, mely vidékünkön oly nagymértékben lépett fel, hogy területünk a bevetett magot sem termelte. Fenti okok miatt jelenleg fizetésképtelenek vagyunk."7 5 Valójában Turkevén, a földártörlesztés tömeges kérvényezése miatt, először 1949-ben vetették ki hivatalosan, adó formájában kinek-kinek a fizetési kötelezettségét. Egy évben fizetniök kellett egy hold föld egy-egy aranykorona értéke után koronánként két-két forintot (Turkevén 16—22 aranykorona értékű 1—1 hold föld). Ezt az összeget 10 egymást követő évben kellett törleszteni. Vagyis Turkevén 1 hold 16 aranykorona értékű föld 320 forintba került az újgazdáknak. Ebből az összegből ugyan a turkeveiek nem sokat fizettek be az állam kasszájába. 1950-ben Turkevén megindult a szövetkezetbe áramlás. A szövetkezetbe lépő újgazdáknak az állam elengedte a juttatott föld árának törlesztését.7 6 * Ennyi az, amit az 1945-ös turkevei földosztásról, a turkevei szegényparasztok magatartásáról megtudtam. Ügy érzem azonban, hog)' még egy 74 600/1945 M. E. sz. rendelet 42. §. „Magyar Közlöny" 1945. máre. .18. 75 Á.L. Szolnok. Földhivatal iratai. Levelezés. 76 A turkevei V. T. pénzügyi oszt. vez. h-nek közlése.
