Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
736 M. SOMLYAI MAGDA: TURKEVEI SZEGÉXYPARASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945—46-BAN ,,S. A. előadja, hogy Sz. A. a legnagyobb munkás- és jószágkizsákmányoló volt, s legbrutálisabban bánt velük. Ahol hat ember kellett volna, ott rendesen csak kettő volt, annak kellett hat ember múnkáját elvégezni. Addig hajtotta őket, míg szolgálót már nem kaptak Turkevén. A környékbeli helységekből hoztak, s mivel azokkal is úgy bántak a feleségével együtt, nem sokáig maradtak meg náluk. Sohasem tudtak a cselédlányok eleget dolgozni neki, a legszebb megszólítás »te büdös . . . .« volt. Náluk mindig volt felvétel. Mindertféle munkás talált náluk elhelyezkedést, mert ha oda beszegődött valaki, egész biztos nem maradt ott sokáig. Alkalmazottainak nagy részben bennkosztot adott. De ételsor nem igen múlt el, hogy az alkalmazottak ne hallottak volna különböző megjegyzéseket. Pl. a fene egye ki belőlük, annyit zabálnak, mint egy szakadt ló. Baromfihúsból csak a döghúst etették meg a cseléddel, még az is panaszos volt."4 7 ,,B. J. előadja : Lányom B. P. az 1942 évben A. S. turkevei lakos szolgálatában állott mint szobalány. Ez évben egy napon nevezettek behívták lányomat a kastélyba az egyik szobába és ott azzal a váddal illették, hogy a kastélyból 100 P-t és ruhaneműket, nevezetesen ágylepedőt lopott. Lányom állítása szerint ez alkalommal őt nevezettek a szobában megverték. Ezt követőleg kocsira ültették és a turkevei csendőrség őrszobájába hozták be, ahol ugyancsak lányom állítása szerint a csendőrök tettleg bántalmazták. Egyebet előadni nem kívánok, jegyzőkönyvbe mondott szavaim helyesen vannak felvéve, melyet kiegészítek azzal, hogy lányom ellen a bíróságok ez ügyben vádat nem emeltek, s ezt az esetet hivatalos eljárás nem követte, melyből nyilvánvalóan kitűnik, hogv nevezett munkaadók vádja minden alapot nélkülözött,"4 8 ,,T. L. előadja : 1942. évben D. K. turkevei lakos gazdaságában voltam leszerződve aratásra és cséplésre. Az írásba foglalt és az illetékes hatóság előtt megkötött szerződésünk értelmében nekem, ill. társaimnak járt volna ezért a munkáért a learatott és elcsépelt takarmány minden 100 q-ból 12 q. A munka bevégeztével D. K. turkevei lakos a munkadíjunkat nem a szerződés értelmében fizette ki nekünk. Mi felhívtuk a figyelmét D. K.-nak arra, hogy nekünk az írásbeli szerződésünk értelmében minden elcsépelt gabonából 12 q járna, de D. K. nekünk nem volt hajlandó a szerződésünk szerint nekünk járó munkadíjat kifizetni, hanem azzal fenyegetett, hogy amennyiben nem leszünk hajlandók ezt a kevesebb munkadíjat elfogadni, úgy ellenünk az internálási eljárást fogja megindítani és elvitet bennünket a munkatáborba. Ennek hatása alatt mi kénytelenek voltunk ezt a kevesebb munkadíjat munkánkért elfogadni. Előadom még ezenkívül azt, hogy D. K. nekünk nem fizette ki a napraforgó termésből a munkásokra eső rész után a kormányrendeletben megállapított ún. prémiumot sem és ezt a mai napig sem kaptuk meg. Jóllehet, hogy ennek kifizetésére őt a napraforgó magnak az állomásra történt kiszállításakor felkértük. Megjelent a bizottság előtt T. L. és V. P. mind a ketten turkevei lakosok és az ifj. T. L. turkevei lakos által előadott körülményeket megerősítik, ill. azonosan adják elő."49 Biztos, hogy lesznek, akik e tanúvallomások egy-egy kitételére azt mondják : túlzás ! De amikor a szegényparasztok évszázados kizsákmányolásuk megszüntetéséért "harcoltak, nem is az volt a fontos, hogv X. Y. kulák 47 Uo. sz. n. 48 Uo. sz. íi. 49 Uo. 168/fib. 1945.
