Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
TURKEVEI SZEGÉNYPARASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945—46-BAN 737-mindig döghúst adott-e a cselédeinek, vagy csak esetenként ! A szegényparasztok nem vezettek jegyzőkönyvet az őket ért sérelmekről, de erre nem is volt szükség ! Egész életük, földtől való megfosztottságuk egyetlen vádirat volt, amelyet fel lehetett apró tanúvallomásokra bontani, ha a szükség úgy kívánta. Ezt tették a turkevei parasztok is. Az itteni vitás földügyek egyébként együtt nyertek elintézést az ország többi földhözjuttatottjának ügyével. A turkevei szegényparasztok mindenesetre nyugodt lelkiismerettel állíthatják magukról, hogy bátran helyt álltak és megvédték a földet. Érdemes külön kitérnünk, mint jellemző esetre, két — el nem menekült — turkevei parasztbirtokos ügyére. A tanúvallomásokban emlegetett, s az eddigiekben egyébként is gyakran szereplő Sz. A. volt az egyik. Nem menekült el, tehát nem lehetett hazaárulónak minősíteni, de cselédeivel szemben tanúsított magatartása bőven kimerítette a népellenesség fogalmát. Hogy munkásaihoz durva, embertelen volt, ezt egykori gazdatársai ós helyi értelmiségiek is állítják. Kizsákmányoló mivoltára nem kell nagyobb bizonyíték mint az, hogy 1925-ben még csak bérlőként szerepel Turkevén, 1935-ben pedig már több mint 100 hold föld tulajdonosa.5 0 (Senki sem tud arról, hogy, közben örökséghez jutott volna, s azon vette földjét.) Mégis, vagy éppen azért, talán senki nem ragaszkodott olyr an görcsösen a földjéhez, mint ő. A szegényparaszt.ok felszólították, hogy hagyja el a tanyr áját, s mikor erre nem volt hajlandó, az igénylők ásóval, kapával, vasvillával, botokkal felszerelve vonultak ki a tanyájára, s egyszerűen elkergették. A másik el nem menekült birtokos Gy. S. ügye már sokkal bonyolultabb. A parasztbirtokosoknak ő már nem az első generációját képviselte, mely földszerzési és ezen keresztül felfelé törekvési vágyT ában vad és kíméletlen. Gy. S. már tanult ember, a földjét, s vele a föld szeretetét örökölte. De ez nála nem a holdak számának szaporításában mutatkozott meg, hanem abban, hogy a meglevő gazdaságát mintagazdasággá emelte. Ezt csak úgy érhette el —és ezt volt cselédei mondják-—,hogy a munkásaival emberségesen bánt, nekik mindig a legmagasabb bért fizette. Hogy a földreformkor mégis „hálátlanok" lettek ezek az emberek és megáhították az ő földjét is? Olyan kevés volt a felosztható föld Turkevén és olyan sok a nincstelen ! Gy. S. különben, a földreform első szelére, maga és felesége vagyonának 200 holdon felüli részét önként ajánlotta fel a következő formában : „Öt, régen nálam szolgáló gazdasági cselédemnek 23 k. hold földet akarok juttatni szolgálatuk jutalmául minden ellenérték nélkül, oly módon, hogy míg nálam lesznek alkalmazásban, addig saját igámmal megműveltetem nekik díjtalanul, és ezen föld nekik terem és korlátlan tulajdonukba megy át."5 1 Hogyan fogadta a turkevei földosztó bizottság Gy. S.-nak ezt a szándékát? Bizalmatlanul. Ezért április 30-án, amikor első ízben tárgyaltak ebben az ügyben „Gy. S. kérelme tárgyában úgy határoz a bizottság, hogy beidézi cselédeit és Gy. S.-t közös megállapítására annak tárgyában, hogy az önként kiosztott földeket életképes kisbirtokká emelje. Előbb azonban a politikai osztály véleményét is kikéri Gy. S. politikai magatartása felől."5 2 Hogy a politikai osztálynak mi volt a véleménye, adott-e egyáltalán, arról nem beszélnek az iratok, de 50 Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár). 1925. évben. 180. 1. összevetve Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár) 1935. évben. 169. 1. 51 Á. L. Szolnok. K. F. B. iratok Turkeve, sz. n. 52 Uo. sz. n. 14 Századok
