Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
TURKEVEI SZEGÉNYPARASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945—46-BAN 735-Így a vitatott földek sorsát s ezen keresztül a földreform radikalizmusát a szegényparasztság magatartása döntötte el. Ha a szegényparasztság 1945 őszén megretten attól, hogy felülről segítséget nem kaphat és lemond a vitatott földekről, akkor a földreform Tiszántúlon a szegényparasztságnak csak egy szűk rétegét tudja földhöz juttatni. Sokan maradtak volna továbbra is föld nélkül, akik járhattak volna ismét napszámra a gazdag parasztokhoz. A gazdag parasztokhoz, akik a földreformban tanúsított magatartásuk miatt a „lázadó" parasztokat látva bennük, még kegyetlenebbek lesznek hozzájuk, mint azelőtt voltak. Az a gazdasági hatalom, amit a 100—200 holdas birtokok nem kis száma jelentett, jó alap lett volna ahhoz, hogy a földreformnak — a rendelet szigorú betartásával — elért eredményeit is tovább nyirbálják : mind több tulajdonost juttassanak vissza földjéhez, mind több szegényparasztot tegyenek földönfutóvá, s nem ok nélkül gondolhattak volna a földbirtokosok arra is, hogy gazdasági hatalmuk mellé a politikai hatalom megszerzésével is próbálkozzanak. A szegényparasztok előtt — jóllehet nem gondolták tudatosan végig egy félig sikerült földreform összes politikai és gazdasági kihatásait — a saját jövendő sorsuk világosan állott s ez elég volt ahhoz, hogy vállalják az ellenállást. Szerte az országban — ahol ez probléma volt — elenyészően kevés példát találunk arra, hogy a juttatottak megijedve lemondtak volna a földről. Az az ellenállás, ami így a földhözjuttatottak körében kibontakozott, megteremtette a lehetőséget a földreform eredményeinek megőrzésére addig, amíg a reakció előretörését sikerült a legfontosabb vonalakon megfékezni és a Kommunista Párt vezette munkások és parasztok befolyása az államhatalomban ismét megszilárdult. A Kommunista Párt ekkor törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, melyet ott meg is szavaztak. Ez lett az 1946 őszén hozott 1946. évi IX. törvénycikk, mely szerint az 1946. január l-ig felosztott parasztbirtokokat nem volt szabad visszavenni a szegényparasztoktól.4 5 Ezzel 1946 őszén lezárult ez az egy éves küzdelem. Olyan küzdelem volt ez, mely lefolyását, eredményét, kihatását tekintve kézzel fogható bizonyíték az egyszerű nép történelemformáló erejére. Visszatérve most már Turkevére ; az ottani szegényparasztok sem voltak hajlandók semmiféle földvisszaadást tudomásul venni. Amikor 1946 februárjában megkapták a Megyei Földbirtokrendező Tanács határozatát, mely az összes addig elkobzott földek felosztásának jogosságát kétségesnek veszi, ill. azt további bizonyító tanúvallomások beszerzésétől teszi függővé, akkor összegyűjtötték a tanúvallomásokat. A Földigénylő Bizottság egykori elnöke így emlékezik erre vissza : „Az embereket könnyű volt »rávenni«, hogy ellenálljanak, mert ragaszkodtak a földhöz." Megjelentek hát az egykori nincstelenek és jegyzőkönyvbe diktálták mindazt a sok panaszt, ami évek hosszú során át összegyűlt bennük. Nézzünk meg ezekből egynéhányat. „D. F. előadja, hogy 1932. évben mint tanyások Sz. A.-nál laktak 8 gyermekükkel együtt. Bérük 3 q búza konvenció volt. Amikor az idejük kitelt azért, mert a fent említett bérért nem maradtak tovább tanyásnak, Sz. A. őket kilakoltatta egy fűtetlen helyiségbe, ahol nem lehetett fűteni és azt mondta, hogy az a helyiség kell a csirkéknek, mert a csirke előbbrevaló ós tejjel táplálta a csirkéket. Ezek miatt kellett két hétig 8 gyermekkel fűtetlen helyiségben laknia."46 45 Magyar Törvénytár. 1946. évi törvénycikkek IX. tc. 19. §. 36.1. 46 Á. L. Szolnok. K. F. B. iratok Túrkeve. sz. n.
