Századok – 1957
Tanulmányok - M. Somlyai Magda: Turkevei szegényparasztok küzdelme a földért 1945–46-ban 716
730 M. SOMLYAI MAGDA: TURKEVEI SZEGÉXYPARASZTOK KÜZDELME A FÖLDÉRT 1945—46-BAN a lehető legradikálisabb végrehajtását követelték és ahol eddig is úgy rendezték a földreform sorsát, ott annak az állapotnak mielőbbi szentesítését kívánták. Szükséges is volt a földreform ügyét nyugvópontra vinni máresak a termelés érdekében is. Nyárvége volt, kopogtatott az ősz, fontos mezőgazdasági munkálatok elvégzésének ideje, de a huza-vona miatt, mert a vitatott földeken sem az új, sem a régi gazda nem érezte biztonságban magát, a földek műveletlenül maradtak. Az Országos Földbirtokrendező Tanács is igyekezett valahogyan megoldani e problémát és azért határozatot hozott a vitás ügyek lezárására, s határozatát megküldte a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak. E határozatot a Szolnok megyei Tanács a következő leiratában ismertette a Községi Földigénylő Bizottságokkal: ,,Az Országos Földbirtokrendező Tanács közölte a Megyei Földbirtokrendező Tanáccsal, hogy a földek megmunkálása sokhelyütt késik, részben azért, mert az elkobzás, vagy megváltás kérdésében benyújtott fellebbezés még elintézve nincs, részben pedig azért, mert a műszaki mérnöki munkák még nem történtek meg. Közli azért a Megyei Földbirtokrendező Tanács, hogy az Országos Földbirtokrendező Tanács úgy rendelkezett, hogy az 1945—46-os gazdasági évre az ingatlant az munkálja meg, aki jelenleg az ingatlan birtokában van és az az ingatlant háborítatlanul használhatja egészen a gazdasági év végéig. Ebből az következik, hogy ha az elkobzás vagy megváltás kérdésében a vita a volt tulajdonos javára dőlne is el, a juttatottakat 1946. szeptember 30-ig most már az ingatlanból kitenni nem lehet. Viszont a tulajdonos birtoklását és használatát sem lehet megháborítani most már 1946. szeptember 30-ig és nem lehet ez időpontig az ingatlanokat kiosztani."3 5 Ez ugyan közel sem volt olyan radikális megoldási mód, mint amilyenről a megye földigénylő bizottságainak elnökei határoztak, de nem is lett volna helyes elfogadni az említett szeptemberi értekezlet követeléseit. Az feltétlenül szükséges volt, hogy azokat az újgazdákat, akik volt paraszti birtokokból kaptak földet, megnyugtassák — hiszen csak Turkevén több százra tehető ezeknek a száma —, de tovább szűkíteni a parasztbirtokosok körét, kimondani, hogy földje csak annak lehet, aki maga műveli, az adott időszakban súlyos politikai és gazdasági következményekkel járt volna.-Még akkor is, ha ez csak egyes vidékekre korlátozódik s nem is beszélve arról, ha a példa nyomán országos jelenséggé válik. Ezért az Országos Földbirtokrendező Tanács — a M. K. P. elvi állásfoglalása alapján — helyesen állapította így meg a vitás ügyek lezárásának módját. S hogy a várt nyugalmi helyzet mégsem következett be, annak okát újabban jelentkező politikai tényezőkben kell keresni. A Kisgazda Pártnak a novemberi választásokon elért győzelmét az e pártba felsorakozott reakciós elemek a demokratikus vívmányok fékezésére, hátráltatására igyekeztek felhasználni. A reakciós előretörés érezhető volt a földreform végrehajtásának menetében is. A felbátorodott földbirtokosok egyre határozottabb követelései miatt kiéleződött a helyzet. A volt, földtulajdonosok nem voltak hajlandók kivárni a gazdasági év végét a földügyek rendezésére, hanem mindent elkövettek földjük azonnali visszaszerzésére. Ezt az állapotot s a földtulajdonosoknak e felbátorodott magatartását nagyon jól tükrözi az a levél, amelyet a turkevei Földigénylő Bizottság írt 1946 áprilisában a Megyei Tanácshoz, ismertetve az egyik ltulákkal folytatott 35 Uo. sz. n.
